Nessie megvonta apró vállait, majd huncut mosoly jelent meg az arcán, s egyetlen ugrással köztünk termett. Kezeivel megérintette mindkettőnk arcát, s megmutatta nekünk, amire igazán vágyott: vadászni akart az őserdőben, az amazonokkal. Edward arca megnyugvást tükrözött; s mi tagadás, ezerszer inkább a vadászás, mint a magyarázkodás. Edward magához ölelte a kislányunkat, s halkan a fülébe suttogta: - Ígérem, nemsoká elmegyünk, de ezt csak akkor sikerülhet, ha anya beleegyezik valamibe.

-         Remek. És mibe?- kérdezte cinkosan Nessie.

-         Hm. Mi lenne, ha ma, csak te meg én elmennék valahová – felelte titokzatosan Edward. Úgy tűnt, elkezdődik az apás időszak is, nem csak a kérdések ideje. Örültem, hogy ennyire ragaszkodnak egymáshoz, de az, hogy valamit terveznek ellenem, egyáltalán nem tetszett. Edward kuncogott, arckifejezésemet látva. Majd egyik kezével engem is magához szorított. Nessie eközben vidám hangon felelt:

-         Oké, de előtte vadászhatnánk. Emmett azt mondta tegnap, hogy én még egy medvebocsot se tudnék elkapni. Majd én megmutatom neki!

-         Legalább nem anakonda – szűrte a fogai között Edward dühösen.

Miután mindhárman felöltözködtünk, Nessie javaslatára futóversenyben rohantunk vissza a többiekhez. Edward és én a folyónál lelassítottunk, így Renesmee nyert. Olyan boldog volt a győzelemtől, hogy rögtön Emmett hátára ugrott. Volt egy elképzelésem, hogy mit mutathatott neki, mert Emmett teljes torkából nevetett. Majd mielőtt Nessivel a hátán kirohant volna a házból, megveregette Edward vállát, s így szólt: - Ne aggódj tesó, vigyázok a kis „amazonra”!

-         Hová mennek? – követeltem Edwardtól. Helyette azonban Alice válaszolt: - Ne aggódj Bella, Renesmeének nem lesz semmi baja. Inkább Emmett fog felsülni. Készülj fel egy újabb szkander meccsre. 

Erre már Edward is el kezdett nevetni: - Úgyis te fogsz nyerni szerelmem, pont, mint Nessie. Nem tudom mit hisz a bátyám, mikor a mi kislányunk napról-napra erősebb lesz.

-         És kíváncsi – egészítette ki Alice, hatalmas vigyorral az arcán. Én erre csak felnyögtem, Nessie vadászási kedve teljesen elfelejtette velem a ma reggeli kínos jelenetet. Egy ugrással Alice mellett teremtem, s könyörögve néztem rá.

-         Alice, nem látsz semmi konkrétat? Én erre nem készültem fel, nem tudom, hogyan kellene mindezt elmagyarázni neki. Tudom, hogy értelmileg nagyon fejlett, de akkor is, még túl kicsi ehhez. Meg akarom adni neki a valódi gyerekkort.

-         Bella, minden rendben lesz. Nessie túl elfoglalt lesz még mostanság ahhoz, hogy felhozza újra ezt a témát. De ígérem, szólok, mielőtt újra kérdezgetni kezdene. Feltéve, ha akkor nem lesz a közelébe Jake.

-         Köszi - feleltem kissé megnyugodva.

-         Mellesleg Edward – szólalt meg újra Alice, immár kissé durcásan -, nem értem, engem miért nem avattál be a legújabb tervedbe, akkor talán szólhattam volna, hogy van, aki ugyanezt tervezi.

Láttam Edwardon, hogy épp Alice gondolataiban kutat. Szemei elkerekedtek, ahogy megtalálta a keresett információt.

-         Ez hihetetlen – suttogta.

-         Én is nagyon meglepődtem. De hát mindig meglepett bennünket, nem igaz? – trillázta Alice.

-         De. De ne mutass többet nekem Alice, ennyi elég volt. Mit gondolsz, ettől még elmenjek Nessievel ma?

-         Persze. De csak miután meggyőzted arról, hogy tényleg elmentek az amazonokhoz.

-         Rendben, köszi, Alice.

Én egész végig értetlenül álltam, semmit sem értettem. Mit tervezhet Edward, és ki az, aki ugyanazt tervezi, mint ő? Azt sem értettem, hogy Edward miért nézett mindezek után olyan gyengéden rám. Észre sem vettem, hogy felvezetett a régi szobájába, majd felrakta az egyik kedvenc lemezét. Csak akkor ocsúdtam fel, amikor a derekamat átölelte, s gyengéden hátralökte a jobb lábamat. Imádott táncolni, és én csak vele mertem táncolni, mivel én voltam a világon legügyetlenebb táncos…