A Midnight - Éjfél c. történet folytatása!

A mai nap, egy kicsit szomorú voltam, de tudtam, muszáj Edwardnak elmennie vadászni, így is már két hete nem volt.
- Siess vissza, szerintem estére már otthon leszek! – mondtam, mielőtt indult volna, mire megsimogatta az arcomat.
- Sietek, estére ott leszek! Vigyázz magadra! – majd ajkait enyéimhez érintette, és elment.
Mostanában nagyon jól alakultak a dolgok. A múltkori vitánk is megoldódott, mert elmesélt mindent, így már én is tisztábban láttam a dolgokat. Míg így 3 hónap múlva is megkérdezem magamtól: hogy lehettem olyan buta, hogy nem hittem neki? Szerencsére aztán minden kiküszöbölődött. Ezután odaértem a furgonomhoz, és beszálltam, és elindítottam a motort. El kellett mennem Seattle-be, mert kellett nekem egy könyv, ezért gondoltam beugrok ott egy könyvesboltba. Valahogy nem tudnám otthon eltölteni az időt, arra várva, hogy mikor érkezik meg Edward. Úgy gondoltam, addig lefoglalom magam, és ez pont jó időtöltés tűnik. Kitekintettem az ablaküvegen, éppen most hagytam el a Forks-ot jelző táblát. Amióta kibékültünk Edwarddal, Rosalie újból neheztel rám, csak nem tudom, hogy miért, hiszen előtte, egész jól kijöttünk. Sajnos gondolatolvasó testvére sem tudta kideríteni, mert a lány elzárta a gondolatait. Alice ugyanolyan maradt, mint régen: kedves, és persze a legjobb barátnőm. De új hobbiként előjött neki, hogy minden hétvégén el visz vásárolni, bánatomra. Ami jó hír, hogy Jasper már sokkal közelebb tud lenni hozzám, huzamosabb ideig. Ennek mindenki örül, hiszen végre kezdi leküzdeni ösztöneit. Esme pedig sokat fejlődött, már sokkal több ételt tud elkészíteni, mint korábban. Carlisle mostanában egyre többet utazik, a munkája miatt, így őt ritkábban látom.
Kevesebb, mint két óra értem a városba, ez nagyon jó, tekintettel a furgonom korára. Ezután nem sokkal később megtaláltam a könyvesboltot, így leparkoltam, és bementem. A könyvesbolt, nem volt nagy, így hamar megtaláltam a nekem kellő könyvet. Már a pénztár felé tartottam, mikor megláttam az eladót. Meglepődtem, mert a pultnál nem más állt, mint Jessica. Tudtam, hogy nyár van, és azt is tudtam, hogy dolgozik valahol, de pont egy könyvesboltban, ő?
- Szia, Jess! – köszöntem neki a legbarátságosabb hangomon, ami tőlem tellett. Az igazság az, hogy mostanában nem igazán tartottuk a kapcsolatot, az iskolában pedig, kerültük egymást, mert már nem jöttünk ki olyan jól, mint régen. Jessica mindig Edwardról kérdezett; úgy vettem ki szavaiból, mintha irigykedne. Pedig semmi oka sem lenne rá, hiszen neki ott van Mike. Néha úgy érzem, neheztel rám, amiért nekem sikerült Edwarddal, neki meg nem.
- Szia! – a meglepődés kihallatszódott hangjából.
Majd kínos csend telepedett közénk, amit nemsokára én törtem meg:
- Ez lesz – mutattam a pulton lévő könyvre.
- Oh, hát persze – majd elvette, és beütötte az árát, - És amúgy hogy vagy? Minden rendben… veletek?
- Köszi, jól vagyok. Igen, minden a lehető legnagyobb rendben. – itt elmosolyodtam, - És veletek, minden oké?
Itt zavarba jött, és lesütötte a szemeit, miközben halkan válaszolt:
- Öhm… mi… szóval… Mike-kal szakítottunk.
- Oh, értem. Sajnálom – mondtam őszintén.
- 10$ lesz – közölte témát váltva.
- Rendben – válaszoltam, miközben elővettem pénztárcámat, majd kifizettem, - Hát… akkor… jó volt veled találkozni, szia!
- Szia!
Amint kiléptem az üzletből, még egy ismerős arcba botlottam, amin még jobban elcsodálkoztam, de azt hiszem ő is.
- Hé, Mike! Hogy vagy mostanában? –szólítottam meg.
- Köszi, megvagyok. Már biztos hallottad, hogy Jess meg én… - kezdett neki kínos lenni a dolog.
- Igen. Sajnálom, de biztos megtalálod a megfelelőt. – mosolyogtam rá. Valahogy furcsa volt látni, hogy szomorú, azért mégis a barátom, vagy volt, már nem tudom.
- Hát így alakult, – itt megrándította a vállát, - majd lesz valahogy. Öhm… lenne kedved meginni velem valamit? – a hangja túlságosan is szomorú volt ahhoz, hogy vissza tudjam utasítani. Ránéztem az órámra, még volt elég időm, úgyhogy elfogadtam.
- Persze – válaszoltam neki mosolyogva, próbáltam feldobni.
Mike olyan egy órát voltunk el, elbeszélgettünk mindenről, kivéve Jessről. Most már biztos vagyok, hogy szereti a lányt, de azt nem tudom, hogy miért szakítottak. Lehet, hogy Jess kiszeretett belőle, ki tudja. Kissé lehangoltan szálltam be a furgonomba, túl sok volt a lélekápolás ma. Beindítottam a kocsit, majd elindultam ki a főútra. Bekapcsoltam a rádiót, így meglepődve vettem észre, hogy ott Debussy szól, ezért felhangosítottam. Nagyon jó emlékeket idéz bennem… Edwardról. Az első pillantás, az első érintés, minden. Amikor a réten voltunk, és az első csók. Amikor bemutatott a családjának, amikor először mondta, hogy szeret. Ezek mind-mind megmaradnak bennem talán örökké, hiszen kincsei az életemnek. Hirtelen feltűnt előttem egy autó, ami egyre csak száguldott felém. Még talán el tudtam volna rántani a kormányt, de sajnos nem ment, leblokkoltam. Egyszerűen nem tudtam mást csinálni, mint nézni, hogy a fehér Porsche száguld felém. Majd nagy lökést éreztem, minek köszönhetően a fejem nekivágódott az autó tetejének, aztán elsötétült minden.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés