Az iskola felé vezető kanyargós utat erdő szegélyezte. Figyeltem, ahogy a kocsiablakon megjelennek az apró esőcseppek. Forksban a hajnali köd még reggel is fehér selyembe öltöztette a tájat. Ahogy beértünk a városba, Jacob lassított és egyik kezével nyugtatóan simogatni kezdte a felkarom. Az utcákon fiatalok sétálgattak, és nevetgéltek nagy esernyők alatt. Néhányan a kabátjukat használták védelemként az elázás ellen, amíg autóikhoz rohantak.
- Bocsi nem bírom tovább - nyögte Jacob miközben CD-t cserélt a lejátszóban.
Apu komolyzenékkel és saját szerzeményekkel telepakolt CD-je tökéletesen ellentétben volt Jake zenei ízlésével. …n mindkettőt szívesen hallgattam, de most jó ötlet volt a kellemes zenét valami pörgősebbre cserélni. Rámosolyogtam, miközben kezemmel végigsimítottam tüskés haján.
Pár perccel később már az iskola parkolójába fordultunk be. …rdeklődéssel néztem végig az autók mellett álldogáló diákokon. A hangos zene ellenére is elkaptam pár foszlányt a beszélgetésekből.
- Milyen volt a nyárzáró?
- El se hiszem, hogy újra itt kell lennem.
- …s ismersz már valakit a suliból?
- Hogy tetszik az új hajszínem?
- De jól nézel ki ebbe a felsőbe...
Elmosolyodtam magamban. Jake élesen kanyarodott be egy szabad helyre, és még egy percig bőgette a motort miközben arcán önelégült mosoly jelent meg.
- Gyerekes vagy - nevettem el magam. Csak megrántotta a vállát, és kipattant a kocsiból. Vettem egy nagy levegőt, és én is kicsaptam a kocsi ajtaját, amit egy kintről beszűrődő nyögés, és káromkodás követett. Kipattantam és ijedten néztem körbe.
- Oppá - motyogtam.
- Edward ennek nem fog örülni - jelent meg egy sátáni mosoly Jake arcán, ahogy az autón keletkezett horpadást figyelte.
Az alsó ajkamba haraptam, néha voltak olyan pillanatok, amikor azt kívántam, hogy csak egy árnyalatnyit gyengébb legyen. Ez is pont olyan volt.
Jacob felkacagott, és a vállaimnál fogva magához rántott, majd megpuszilta a fejem.
- Nem is tudom, hogy mi ütött belém,amikor illedelmeskedni akartam, - nevetett - többet nem fordul elő.
Oldalba böktem, miközben én is elvigyorodtam a történteken.
Eddig fel se tűnt, hogy mennyivel csendesebb lett a parkoló, mint mikor jöttünk. Csak most vettem észre, hogy mindenki minket figyel. Jake arcán az önelégültség még jobban szétterült, ahogy erősebben magához húzott. Furcsa mód, az embereken nem a nehezen visszafojtott nevetést láttam, ami magyarázható lett volna az előbbi jelenettel. Inkább csodálattal figyeltek minket. Mintha sosem láttak volna hozzánk hasonlót. Valószínűleg ez igaz is volt. Szabad kezemmel beletúrtam a hajamba, hogy eltüntessem a szemembe lógó tincseket, majd felnéztem Jakre, aki nagyképűen mosolygott le minden fiúra, aki mellett elmentünk. Csak észrevétlenül megráztam a fejem, nem értettem, hogy az emberek mit élveznek az ilyesmiben.
Jobban végiggondolva a helyzetet, már kicsit megértettem a tátott szájjal bámulókat. Jacob a több mint két méter magasságával a tömeg fölé emelkedett, és én is csak másfél fejjel voltam alacsonyabb nála. A sötétkék pólója ráfeszült izmos barna karjára. Nem voltam benne biztos, hogy a forró teste volt az egyetlen oka, hogy fekete széldzsekiét inkább a kezében hozta. Futva végignéztem a lányokon is. Selymesen krémes fehér bőrömhöz képest az övék szürkének tűnt, aranyszőke göndör hajam fényesen csillogott, a lapos színtelen hajak között. Mintha reflektorfénybe kerültünk volna, mintha körülöttünk minden színtelen lenne. A felismerés inkább zavarba hozott, mint jó érzéssel töltött volna el. Megváltás volt beérni az iskola kapuján. Jacobbal elintéztük a papírmunkákat, aztán megkereste velem az első termet ahol órám lesz, két perce becsengettek már.
Ahogy beléptem a terembe minden szem rám szegeződött. Tágra nyílt szemekkel pásztáztam végig a termet, miközben éreztem, ahogy Jake keze finoman lecsúszik az enyémről, majd az ajtó lassan becsukódott mögöttem. A sok csodáló arc között egyre kétségbeesettebbnek éreztem magam. Eddigi életem során ez volt az első, a legelső pillanat, hogy nem állt mögöttem egy szerető családtag sem.
- Csak nem egy Cullenhez van szerencsém? - nézett fel rám a középkorú biológia tanár.
- Renesmee Cullen vagyok - szuszogtam.
- Le sem tagadhatná, remélem az esze is éppen annyira jó - morogta bajsza alatt miközben végignézett rajtam - és maga nem akar helyet foglalni?
Bólintottam, majd még egyszer körülnéztem. A hátsó sorban volt egy szabad hely, a mellette levő széken pedig egy fiú hintázott, aki zavartatás nélkül pimasz mosollyal az arcán nézett. Elhúztam a számat, de azért lerogytam mellé.
- Nos gyerekek, újabb tanév kezdődött... - a tanár egyenletes hangnemben kezdett beszélni, figyeltem ahogy artikulál és közben apró nyálcseppek záporoznak a szájából.
- Szóval Cullen vagy? - hirtelen az arcomban volt, a billegő fiú arca.
- Nem - értetlenül nézett rám, a leheletének kellemes gyümölcs illata volt, rágózott.
- De hát, az előbb azt mondtad.
- Oh, szóval hallottad, ezek szerint tudtad a helyes választ, a kérdés teljesen értelmetlenné vált - szúrósan néztem világosbarna szemeibe.
- A családodról furcsa pletykák keringenek, - vette kicsit halkabbra a hangját - főleg mióta az a lány, Bella Swan, a házasság után gyökeresen megváltozott.
- A családom magánélete nem tartozik senkire, és jól fogalmaztál pletykák. Any..., vagyis Bella pedig köszöni, jól van - rosszul érintett a családommal kapcsolatos megjegyzése, és nem tudtam odafigyelni, hogy óvatosan válaszoljak. A javításomnál felhúzta az egyik szemöldökét, aztán ellökte magát az asztaltól és billegett tovább.
- Egyébként Fred vagyok - mondta félvállról miközben kibámult az ablakon.
- Egyébként ki kérdezte? - Jake szavai szóltak a számból. Apának valamiben igaza volt. De nem lettem volna mindenkivel ilyen. Nem tudtam szimpatizálni vele. Csak nevetett.
- Szép a kocsid. A kidobófiú a pasid?
…pp ökölbe szorult a kezem, amikor egyetlen szót kiragadtam a tanár monoton magyarázásából. Vér.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés