Rosalie, Emmett, és persze a többi Cullen is nagyon megszerette a kicsi Leon*-t. Ahogy cseperedett én annál jobban szerettem, úgy éreztem végre megtaláltam az igazi boldogságot. Már csak az az egy kérdés volt hátra, hogy ő is szeretni fog-e engem. Sokat segítettem Rosalie-nek és Emmett–nek, persze szüleim és másik nagynéném is kivették a részüket a segítségből. Amíg Rosalie és Emmett befejezték a középiskolát Esme vigyázott a kicsi Leon-ra és rám. Leon szintén olyan gyorsan nőtt, mint én. Mikor eljött egy újabb költözés ideje én még mindig nem mehettem iskolába. Ebben az évben voltam 4 éves és már úgy néztem ki, mint egy 15 éves. Tudtam, hogy a legközelebbi költözést követően én is a szüleimmel, két nagynénémmel és két nagybátyámmal megyek majd a középiskolába. Azt is tudtam, hogy Leonard még akkor se mehet majd iskolába, hisz ő körülbelül Carlisle szerint két évvel fiatalabb nálam. Leon minél idősebb lett annál jobban kezdett el kötődni hozzám, ennek nagyon örültem. Sokat jártunk együtt vadászni, persze legnagyobb sajnálatomra csak felügyelettel. Általában Alice és Jasper kísértek el minket, de gyakran mentünk a szüleinkkel, vagy akár az egész családdal vadászni, mivel Leon (Emmett legnagyobb örömére) a nehéz prédákat szerette.

Mikor betöltöttem hetedik életévemet akkor költöztünk el Alaszkába. Itt Tanya néniékhez közel laktunk. Szeretem itt lakni, mert sok volt az állat és így nem kellett messzire menni. A közelben sokat vadásztam Leonnal kettesben. Ma is csak ketten megyünk majd vadászni, ezért úgy döntöttem, hogy ma végre elmondom, neki mit érzek iránta, mivel ma hét éve, hogy rátaláltunk az erdőben. Már csak az volt a kérdés, hogy is kezdjek hozzá, mivel Leon képessége fordítottja volt anyáénak, tehát az ő gondolatait hallja apa, de én nem tudom neki megmutatni a gondolataimat. Ezért is lesz nehéz, mert eddig hasonló esetekben csak megérintettem az illetőt és már látta is a gondolataimat, de ma ki kell mondanom mindent.

A gondolkodásban egy hang szakított félbe.

- Nessie, indulnod kell Leon kint vár. – kiabált fel apa.

- Megyek már.

- Sok sikert, tudom, hogy sikerülni fog. – mondta. Jaj, ne már megint hallgatózott gondoltam, és tudtam, hogy hallja, ezért méghozzá gondoltam, hogy köszi.

Leon valóban a ház előtt várt. Mikor odaértem hozzá megkérdezte:

- Indulhatunk?

- Persze.

Mikor már mind a ketten végeztünk a saját prédánkkal jobbnak láttam belevágni a mondókámba.

- Leon szeretnék neked valamit mesélni. – úgy gondoltam jobb, ha az elején kezdem és elmesélek minden részletet a meg találásáról és a megérzésemről. – Ez az én történetem és szeretnék veled még valamit megosztani.

- Akkor halljuk nagyon kíváncsivá tettél.

- Leon én, szeretlek téged.

- Én is téged, de ezt eddig is tudtad. – mondta egy kicsit szomorúan, mint az, aki nem azt kapta karácsonyra, amit kért. Ezek után elindult.

- Leon várj, én nem így gondoltam. – jobbnak láttam nem kertelni, inkább rátértem a lényegre. – Leon én, nem úgy szeretlek, mint az unokatestvéremet.

- Akkor hogy, én ezt nem értem. – mondta értetlenül.

- Leon én, úgy szeretlek téged, mint az én szüleim vagy a te szüleid, vagy mint Alice és Jasper vagy akár mint nagypapi és nagymami egymást. Értesz már?

- Azt akarod mondani, hogy szerelemes vagy belém? – kérdezte furcsán.

Nem tudtam megszólalni csak bólintottam. Valahol a szívem mélyén azt reméltem, hogy mikor apa sok sikert kívánt tudta, hogy Leon is így érez irántam, de nem, csalódnom kellett.

Szomorúan elindultam hazafelé. Ekkor nagy meglepetésemre Leon megfogta a kezem, lerántott az ölébe a földre és megcsókolt. Nem tudom meddig ültünk így, de egyszer csak lépteket hallottunk. Mind ketten felpattantunk és Leon újabb meglepetésemre a háta mögé húzott. Ez arra hasonlított mikor apa anyát vagy mikor Jasper Alice-t állítja a háta mögé, hogy megvédje. Valaki a mi nevünket kiáltotta.

- Nessie, Leon! Merre vagytok? – felismertem a hangot, Alice kiabált. 

- Itt vagyunk. Megyünk már. – mondtuk egyszerre. Leon még egyszer megcsókolt, majd elindultunk hazafelé.

Otthon mindenki a nappaliban ült és kérdően nézett ránk, csak apa mosolygott és kacsintott 

rám. Ekkor Alice szólalt meg és kérdően járta szeme apa és köztem:

- Valaki beavatna minket is? Mi ez a nagy öröm és kacsintgatás? – erre már mindenki minket nézett.

- Semmi különös. –mondtuk egyszerre Leonnal és elnevettük magunkat. – Alice kérdően nézett minket, majd hirtelen Jasper-re nézett, aki most kezdett el nevetni. Ha jól sejtem érezte a köztem és Leon közt lévő érzelmet és mikor láttam, hogy apára néz, aki bólint, neki gondolom, ki találta miről van szó és rajtunk kezdett el nevetni. Alice törte meg ismét a nevetést:

- Már te is? – szólt Jasper-hez és bevágta a durcást. Alice nem szerette, ha valamiből kimarad, pedig ő és apa szokott gyakran érthetetlen beszélgetést folytatni.

- Valaki tényleg avason be minket is. - mondta Rosalie.

- Leon és Nessie most vallottak egymásnak szerelmet. – mondta Jasper röhögve.

- Ugye ez csak egy vicc? – kérdezték kórusba a szoba nőnemű tagjai.

Ekkor éreztem úgy, hogy szégyenemben elrohanok. De nem tehetem az csak rosszabb lett volna.

- Várható volt. - mondta Emmett – Nessie már az elején megmondta, hogy mit érez.

Nagybátyámtól még sose hallottam ilyet, mindig mindennel csak viccelni tud, de ez most komolyan mondta. Carlisle kérdően nézett ránk:

- Ez igaz? – nem jött ki hang a torkomon még mindig el akartam szaladni, de Leon válaszolt helyettem, bár éreztem, hogy mennyire zavarban van.

- Igen. – itt viszont eltört a mécses, mert anya, Alice és Esme tapsikolni kezdtek, de Rosalie teljesen kiborult.

- Menjetek azonnal a szobátokba! Hogy képzelitek?- ordította.

Ebben a másodpercben Leon megfogta a kezem és elkezdett rohanni az erdőfelé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés