xxx


Ma Ethan húz a borítékok közül – susogta Alice.

Diákok haladtak el mellettünk. Rendesen megbámulták az áramvonalas sportkocsit, a mellette álló földöntúli szépségű Alice-t, amint – a hatás kedvéért - egy vékony kabátban didergett, és Jaspert, akinek göndör haján viaszként folyt végig a víz. Valamint ott voltam én - a „miértre” a válasz - aki, a bőrülésen veszélyes tekintettel vicsorogtam Alice-ra, mint a rossz hír hozójára. Idilli hétfő reggel, beleszámítva Rosalie reggeli hisztijét.

Jasper mindkettőnk derekát átkarolta, úgy mentünk végig a folyosón a tekintetek kereszttüzében. Legnagyobb megdöbbenésemre Alice betáncolt az én osztálytermembe, és a filmes borítékköteg után nyúlt, amit a hónom alatt szorongattam. Lopva körülnéztem. Kisebb csoportokban ültek a diákjaim, és fejüket összedugva beszélgettek, mindaddig, míg testvéreim hatására a pusmogás lassan elhalt, és a tekintetek révedezővé váltak. Alice könnyedségével magára vonzotta a figyelmet.

Nővéremet mindez mulattatta: hátravetette a fejét, és szívből felkacagott. Jazz feszélyezetten álldogált, ábrándos és átható tekintetét rám szegezve. Sosem nézett az emberek szemébe, és többnyire csak akkor beszélgetett velük, ha nyíltan megszólították, ezért cseppet sem csodálkoztam az új közösség okozta „sokkján”.

- Kifelé – fintorogtam. – Biztos nem akartok elkésni franciáról.

Alice elrugaszkodott a földtől, és színpadiasan megforgatta a szemét. Hóarcát egy pillanattal később Ethan felé fordította, és fesztelenül rákacsintott, mire a lányok a teremben felháborodottan összenéztek. Egy kicsit élveztem Jane féltékenységét, ezért akaratom ellenére aljas kifejezés villan át az arcomon. Jasper csodálattal a szemében megforgatta Alice-t, és kisétáltak a teremből.

xxx

Leterítettem magam elé a borítékokat az asztalra, és gondolatban sorra vettem, melyikbe tettem, amit nem húzhat ki Ethan. Kizárt, hogy megtalálja, dünnyögtem magamban, és meggyőződésem volt, hogy jól elrejtettem. A diákok beszállingóztak a terembe, és mielőtt megszólalt volna a csengő berregő hangja, Jane suhant el mellettem.

- Alice vigyázhatna a pasijára – búgta oda jellegtelen hangján.

Gondolatban a legváltozatosabb válaszok jutottak eszembe, és szívesen felhívtam volna a figyelmét, hogy a parfüm alatt jól érezhető a kesernyés illata, ami fémesen összegyűlik a vámpírok szájában, de sikerült meggyőznöm magam, hogy ne osszam meg vele ezt az információt.

- Törődj a magad dolgával, és most ülj a helyedre – feleltem, habár a helye sajnos Ethan mellett volt.

- Jasper folyton engem bámult. Az albínó cafka már nem kell neki – vetette oda Jane gúnyos hangsúllyal megnyomva a két sértő jelzőt.

Kapkodva kezdtem szedni a levegőt, és ahogy egy vonalba került a szemünk, éreztem, hogy a sötét karikák határozottabban kirajzolódnak arcomon. Kihúztam magam, és fölé emelkedtem, a gyomrom kavargott a dühtől. Most már folytatni akartam a szóváltást, és eltökéltem, hogy nem nyugszom addig, amíg vissza nem adom Alice becsületét.

- Fivérem kifinomult ízlése miatt Alice az első barátnője. A legapróbb esélyt sem látom arra, hogy te megfelelnél neki. Igazán sajnálom. Mindenestre, jelzem Jaspernek, hogy szeretnéd őt jobban megismerni. – Áthatóan fürkésztem vörösödő arcát, és már csak enyhe undort éreztem, amit mindig, ha Jane közelében vagyok.

- Téved!

Tűsarkú csizmában tipegett végig a padok között, és kitűnően szórakoztam csámpás járásán, majd zárt szemekkel küzdöttem a feltörekvő káröröm édes pillanatai ellen.

Hosszú, dús hajamat hátradobtam az ujjaimmal, és lesimítottam méregdrága blúzom zavaró ráncait. A kelleténél talán jobban érzékeltettem általa karcsú derekamat, mert az egyik fiú hatásvadász módon végignyalja a száját.

- Hagyd abba! – hordtam le mérgesen, és akaratlanul Ethanre néztem. – Kérlek, Dave, húzzál a borítékok közül.

A fiú elém lépett, és húzott. Mindig tisztában voltam vele, hogy Alice látomásai változhatnak…

- Ez üres - nevetett Dave.

Biztosan Alice műve. Ethan ebben a pillanatban felpattant a padból, s úgy mozgott, mint egy modell a kifutón. A teremben mindenki őt nézte.

- Ma én húzok. Hát nem tudta, Tanárnő? – Édes illatú hangja megzavart egy pillanatra.

Pillanatnyilag az sem érdekelt, hogy merev ujjait a tiltott borítékhoz érinti, mert miközben ezt tette, én tökéletes arcának vonásait tanulmányoztam, ügyet sem vetve a többi tanulóra. Vérszínű ajkai szóra nyíltak.

- Ghost. – Tekintetem lesiklott róla, és a hangos felerősödtek a fülemben. Ethan megérezte zavaromat, de nem eresztette a pillantásomat, csak lassú mozdulatokkal helyet foglalt az első padban, Andrea mellett, aki idegességében pipacsvörös lett.


A DVD tökéletesen kerek betűi gúnyosan meredtek rám a borítóról, és ahogy kipattintottam a tokot, abból egy apró papírdarab esett ki. Alice apró betűivel néztem farkasszemet: „Ugye, megmondtam, Bella?!”

- Bocsásson meg tanárnő, de hátulról nem látok rendesen. – Ethan mosolya felvillantotta gyöngyfogsorát. Bólintottam, és hátrasandítottam Jane-re, akin látszott, hogy épp hatalmas csalódás érte.

- Jól van, Ethan. Kérlek, menj majd el szemészhez. – Hitetlenkedve meredtem rá, miközben elindultak a film első kockái, miközben láttam, hogy a markába nevet. – És most csendet kérek, kezdődik a film – fordultam a többiek felé.

Mindenki elhallgatott. A film fényei szépen hajladoztak Ethan szemében. A székemet Ethan mellé húztam, és egy pillanatra belém nyilallt a bűntudat Alice miatt. A filmből csak ködösen érzékeltem egy-egy jelenetet az illata okozta kábulattól.

Mikor Sam szellemként visszatért Mollyhoz, Ethan szívverése felgyorsult. Az ütemváltás pont elég volt arra, hogy kijózanodjak. Karjait szorosan a mellére szorította, és ahelyett, hogy visszanézett volna rám, arca zavart volt. Illedelmesen nem szuggeráltam tovább, csak azon kezdtem el agyalni, hogy mi váltotta ki belőle ezt a váratlan reakciót.

Hideg futott végig a gerincemen, mikor eszembe jutott Edward hűvös csókja, és áttetsző arca, mikor megígértem neki, hogy „elengedem”. Megpróbáltam összeszedni magam, de nehéz volt. Jéghideg lett a testem. Szerettem volna, ha Ethan nem érzi meg.

Összerezzentem, amikor a filmben a lomha árnyékok magukhoz láncolták a gyilkost. Szemem egyre mélyülő sötétjében szívszorító jelenet bontakozott ki. Rettentő árnyak követték Edwardot, aki fejvesztve menekült, és az én nevemet sikította. Próbáltam visszakiáltani neki, de a torkom száraz volt, és nem tehettem semmit: vele hallgattam a pokol himnuszát, és Edward sikolya elhalt, majd örök időkre eltűnt a végtelen éj világába.

Tűzforró kéz kulcsolódott a csuklómra. Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt belőlem a félelem.

- Ne félj, itt vagyok – suttogta halkan Ethan

De Edward nincs itt, tettem hozzá magamban, és a faliújságra tévedt a szemem ismét.

Figyelmemet egy apró, színes kép kötötte le, ami Ethan anyjáról készült. Színpompás ruhát viselt. Napbarnított arcán világoszöld szemek villantak a spirituális gyertyák kereszttüzében: tekintete gyönyörű, ijesztő és felkavaró. Görcs áll a gyomromba a felismeréstől: Ethan elefántcsontszerű bőre, szurokszín csillogó szeme, és fodros haja ennek a nőnek a tökéletes ellentéte. Ujjam hegyével egy altatódalt kezdtem kopogni a combomon.

- Eljössz? – súgta nekem egy bársonyos hang.

- Nem kedvelem az okkultizmust – feleltem, és magam is meglepődöm, hogy milyen könnyeden hazudok.

- Gondold meg! Anyám nem boszorkány! - Ajkaiból kiszűrődő lehelete észveszejtő volt.

Egy pillanatig az arcomat fürkészte, mire lesütöttem a szememet. A film végéhez értünk, és Samet, a szellemet mennyszínű fény világította gyönyörűvé, és a fényből láttam összeállni két szőke hajú angyalt, akik Rosalie-hoz hasonlóan lélegzetelállítóan szépek voltak. Megfogták Sam karját, és fehér szárnyuk alá vonták, majd eltűntek. Vajon Edwardot is ilyen könnyedséggel vitték fel a mennybe? Gyémántbőre ragyogása vajon nem keltett féltékenységet az angyalokban? Emlékszik-e még az én gesztenyeszínű hajam illatára abban a tökéletes világban?

Láttam a szemem sarkából, hogy Ethan megcsóválja a fejét, és valamin mulat magában.


Kipattintottam a DVD-t a lejátszóból, és feltűnés nélkül megszagoltam a hajamat. Ethan lazított a tartásán, bár észre sem vettem, milyen feszesen ült eddig. Vajon őt is felzaklatta a film? Az óra további része gyorsan eltelt, és beírtam a félévi jegyeket a naplóba, mely a legtöbb diákomat elégedettséggel töltötte el. Kivéve Jane-t, akit talán kissé túlértékeltem a közepes eredménnyel, holott semmi érzéke nem volt ahhoz, hogy meglássa a művészet mögött húzódó rejtélyeket, érzéseket. Felületes volt a lénye, a gondolatai. Pontosan olyan típus, akinek Edward gyűlölte, ha hallja az egysíkú gondolatait.

Kicsöngettek.

- Történelem órám lesz – magyarázta Ethan Andreának, aki váratlan bátorságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy rákérdezett.

Elmosolyodtam, mert tudtam, milyen hatással van erre a kislányra Ethan izzó szempárja, és őrjítő parfüme. Átfutott az agyamon, hogy én milyen átlagosnak tartottam magam Edwardhoz képest, és talán Andrea megértené a szerelmem történetét, ha egyszer elmesélném neki. Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam nem hallgatózni, hagyni őket megismerkedni.

- Megyek anyukád előadására – hallottam még Andrea vékony hangját a távolból, és megborzongtam Ethan pillantásától, amit mindig megéreztem magamon.

xxx

Alice minden erejével azon igyekezett, hogy kiolvassa a szememből, hogyan telt az elmúlt óra. Jasper nyugtalanító pillantásokat vetett felém, arca a szokásos citromba harapott kifejezéssel.

- Mióta tetszenek a szőkék, Jazz? – Érdeklődést színleletem, mire Alice gúnyosan elvigyorodott, és látva fivérem felháborodott pillantását, egy puszit lehelt az arcára.

- A szagától is felfordul a gyomrom – mondta Jasper.

- Huh – fújtam ki a levegőt, megjátszva, hogy attól tartottam, hogy odaszalad Jane-hez, és kiszívja azt a keserű vérét.

Ahogy kinéztem az ablakon fényes hópelyhek borították be az autók tetejét, és kékes színt kölcsönöztek az amúgy szürke Forksi tájnak. Szerettem a havat, kellemes volt, mikor elolvadt a bőrömön. Egészen más, mint az eső hangos koppanása, ahogy találkozott az alabástrom testünk egyes részeivel.

Jane éppen az ebédlőasztal felé igyekezett, amikor megböktem Jazzt, aki felemelkedett valamennyire az asztaltól, hogy jobban megnézze, hogy kiről van szó. Sötét szeme megrebbent, és éreztem a benne kavargó undort.

- Hagyd már abba, mindjárt én is rosszul leszek – kuncogott Alice.

Jane járására koncentrálva csak akkor nézett felénk, amikor leült egy adag mákos tésztával szembe az asztalhoz néhány fiú mellé. Jasper lenézően rámeredt, és addig néztek farkasszemet, míg Jane önkéntelenül le nem pillantott az asztalon heverő tányér elé. Mi pedig felálltunk, és ruganyos léptekkel elsétáltunk mellettük, Alice táncos formájú lábait alig behajlítva haladt el a lány mellett, majd hátrafordult. Jane gúnyosan elvigyorodott.

- Mákos a fogad – suttogta Jasper, majd szenvedélyesen megcsókolta Alice-t.

xxx

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés