5. fejezet: A boldog befejezés.

Innentől minden napom egy rémálomhoz hasonlított, mert minden este Leonnal álmodtam és minden reggel visszatértem a valóságba. Esténként úgy érzetem mintha tényleg itt lenne, mert túl valóságosan éreztem érintéseit. Egyik este úgy döntöttem ébren maradok, bár nehezemre esett azt a kis időt is elvenni magamtól mikor legalább álmomban velem volt. Az este nagyon lassan telt, mert figyelnem kellett a gondolataimra apa miatt. Az ágyamban feküdtem mikor hűvös fuvallat járta át a szobát és valaki nagyon óvatosan bemászott az ablakon. Tudtam, hogy nem szabad megmozdulnom és végkép nem megszólalnom. Az illető egyre közelebb jött az ágyamhoz és egyszer csak megsimogatott. Tudtam ez az egyetlen esélyem, hogy kiderítsem ki az, ezért megragadtam a kezét és lehúztam magam mellé az ágyra. Ebben a pillanatban megállt a lélegzetem, mert Ő volt, Leon volt az. Átöleltem és megcsókoltam.

- Szeretlek, és nem engedem, hogy ismét elmenj. – mondtam neki - De miért? Miért mentél el?

- Mert mint látod az óta senki nem szidott le vagy büntetett meg.

- De az óta alig szóltam valakihez és mindig szomorú vagyok. De ugye nem mész el ismét?

- Ha megbocsátasz és a család is visszafogad, akkor talán megér egy próbát.

- Persze, hogy megbocsátok és biztos a többiek is. Az elmúlt éjszakákon is itt voltál vagy csak álmodtam?

- Itt voltam, mert nem bírtam nélküled, mert ahhoz túlságosan is szeretlek.

- Én is szeretlek és szeretni foglak az idők végezetéig.

Ekkor valaki halkan benyitott a szobába és feloltotta a villanyt. A hírtelen fényesség miatt alig láttam valamit, de a hangot felismertem.

- Nessie miért nem alszol? – anya volt, de csak most vette észre, hogy nem vagyok egyedül. – Leon te vagy az? Annyira örülök, hogy visszajöttél.

Anya a szokásosnál hangosabban beszélt, így pár másodperc múlva már az egész család az ajtómban állt.

- Mi folyik itt? – kérdezte Emmett dühösen.

- Leon visszajött. – mondtam boldogan.

- Ez igaz? – kérdezte Carlisle.

- Igen. Visszajöttem, de ha útban vagyok, akkor jobb, ha megyek.

- Azt már nem, ha te mész én is veled megyek. – mondtam, bár kicsit érthetetlenül, mert ásítanom kellett.

- Ebben az estben biztos, hogy maradhatsz, bár ha Nessie nem mondja ezt, akkor is arra kértelek volna, hogy maradj. – mondta Carlisle és a többiek bólogattak.

Mindenki üdvözölte Leont, még apa is örült, hogy visszatért. Ezek után magunkra hagytak. Egy csomókérdésem lett volna még Leonhoz, de annyira fáradt voltam, hogy mikor befeküdt mellém az ágyba és megpuszilt engem elnyomott az álom. Másnap mindent elmesélt és megmagyarázott. Elmondta miért ment el és miért jött mégis vissza. Aznap este végre együtt töltöttük az éjszakát, még apa se nyitott be, hogy közölje, ezt nem tehetjük meg. Két napra rá Leon azt mondta este nagy bejelentésre készül. Izgatottan vártam az estét. Mikor a szobába léptem belekezdett.

- Nessie gyere létszíves ide mellém. – kérte, majd mikor oda értem folytatta. – Szeretném megkérdezni tőled, hogy lennél a feleségem?

Ennél a szónál a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

- A válaszom szerinted te is tudod. – mondtam neki.

- Ez azt jelenti, hogy igen?

- Hát persze, hogy azt – mondtam neki, majd újra megcsókoltam.

- Akkor most ezt el kéne mondani mindenkinek.

- Nem lehetne holnap? – kérdeztem.

- Szerintem nem jó ötlet, mert még a végén Edward azt fogja hinni, hogy el akarjuk titkolni.

- Ez igaz.

Ezek után lementünk a nappaliba, ahol a család többi tagja tartózkodott.

- Szeretnénk bejelenteni valamit. - kezdte Leon, de jobbnak láttam, ha én folytatom.

- Leonnal összeházasodunk. – mondtam, bár a végére kicsit elcsuklott a hangom.

- Gratulálunk. – mondta anya és Alice egyszerre, majd megöleltek.

Ezek után mindenki gratulált még apa is. Gondolom rájött, hogy én csak Leonnal lehetek igazán boldog. A lányok rögtön az esküvőt kezdték tervezni. Megegyeztünk, hogy emberek nem jönnek és, hogy majd nyáron tartjuk Tanya néniéknél Alaszkában.

Az esküvő után mindenki nagyon boldog volt és többé senki nem szólt bele kettőnk kapcsolatába. Most már az egész család boldogan „élt” az örökké valóságig, minden nehezebb megpróbáltatás nélkül.

VÉGE

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés