Élveztem a futást Seth-tel és Edwarddal. Jólesett nézni őket, ahogy igazodnak egymás mozdulataihoz, versenyeznek, elmerülnek a sebesség mámorában. Meglepő érzéseket produkált bennem Seth. Egyetlen pillantásával felkavarta az egész világomat. Életemben először vagyok szerelmes, és milyen lehetetlen érzés! Egyszerre borzasztóan boldog és kíméletlenül elszomorító. Boldog vagyok, mert viszont szeret és velem van, de ha egy pillanatra is szem elől tévesztem, a hiánya olyan űrt okoz bennem, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik.

És még egy érzést megtapasztaltam. Valahányszor Edwardra figyelt és vele szórakozott, mellőzöttnek éreztem magam. Irigyeltem minden pillanatot amit nem velem töltött. Irigyeltem az összes Cullent, az összes farkast. Irigy voltam Forksra és La Pushra, az összes lakosára, mert előttem megismerhették őt. Rá kellett jönnöm, féltékeny vagyok a világra.

Csak két órába telt visszaérni a házhoz. A déli hőség álmosító jeleit fedeztem fel a tikkadt Seth-en, aki amint a Cullen házhoz értünk,egy bokor mögött átalakult, majd elrohant a család konyhájába. Tisztán lehetett hallani minden egyes kortyot amit lenyelt.

Szégyenkezve léptem be. Olyan hülye voltam! Micsoda ostoba kirohanás volt ez tőlem! Muszáj kiengesztelnem őket.. és már van is egy ötletem.

Miért is lepődtem meg amikor megláttam Alice-t a lépcsőn letáncolva elém sietni?

"Nekem tetszik az ötleted, szólok a többieknek és kezdhetjük is!"
"De Alice!" mindig elfelejtem, hogy a jövőbe lát." Máris?"
"Igen. Mire várjunk?"
"Öhm, oké rendben, csak tudod... megéheztem."
"Úgy érted szomjas vagy?"
"Nem, éhes."
"Ohh,." Szemmel láthatóan megleptem. Megint.
"Alice, most hogyhogy nem zavarja a képességed, hogy vérfarkasok vannak a házban?"
"Nem látok semmit, az előbb csak rád koncentráltam és magamra, így láttam meg, hogy mire készülsz."
"Bonyolultan hangzik."
"Nehezebb így összeszedegetni a morzsákat, az már biztos. De ne tereld el a szót, hívom a többieket."

Lemondóan felsóhajtottam és legyintettem egyet a kezemmel. A felkavart levegő Alice édes illatát hozta magával, keveredve Jacob és Seth érdes illatával. Mégsem nevezhetem farkasszagnak! Életem, akarom mondani létezésem párjára nem gondolhatok valami büdös dologként!

Nem bírtam magammal, csak egy pillantást hagy vessek rá. Muszáj látnom. Csak egy ici-pici pillanatra láthassam az arcát. Hangtalanul a konyha ajtajához siettem és óvatosan bekukucskáltam.

Seth épp a hűtőt rámolta ki, ami teli volt mindenféle mirelit zöldséggel és nyers hússal. A Cullenek ezek szerint számítanak az éhes farkasok sáskajárására. Mindenfélét pakolt ki, amiket ha mind összeeszi, annak igencsak hasmars lesz a vége.

Minden erőfeszítésem ellenére felkuncogtam. Mellettem Alice jelent meg, aki amint meglátta az ételekkel bajlódó Seth-et angyali kuncogásba kezdett.

Nem kell gondolatolvasás, vagy jövőbelátás ahhoz, hogy tudjam mit fogunk Alice-szel tenni. Szelíd erőszakkal nyomtam a megilletődött, éhező Seth-et az ebédlőasztal egyik székére, miközben Alice kiválogatta az ebéd hozzávalóit. Segítettem főzni és együtt nevetgéltünk valahányszor haragosan követelőzött a farkasom gyomra.

"Mindjárt, mindjárt!" Alice már tűkön ült. Ő lenne az egyetlen türelmetlen vámpír?
"Nagyon jó illata van" szagolt át a vállunk fölött Seth.
"Hé. Helyedre. Nem mész innen!"
"Mi vagyok én? Kutya?"
"Nem. Csak neveletlen farkaskölyök."
"Emmeline, kölyöknek nézel?" mélybarna szemei szenvedően csillogtak. Megéreztem a hangjában a szorongást.

Hogyan is tudnék többé gyerekként tekinteni rád? Butuskám...

"Nem nézel ki kölyöknek" mértem végig, " de ha tudnád én milyen idős vagyok..."
"Miért milyen idős vagy?"
"Maradjunk annyiban, hogy többször annyi mint te."
"Nem fogod elárulni igaz?"
"Ilyet kérdezni egy nőtől, szemtelenség."

Színpadiasan felhúztam az orrom, megjátszva a sértődöttet. Hirtelen eszembe jutott valami.
"Elmesélted a többieknek az ötletem Alice?"
"Igen, egy fél óra múlva mindenki itt lesz."
"Miféle ötletről van szó?" kérdezte Seth.
"Emmeline törleszteni akar. Bár erre semmi szükség. Esme már attól a csillagok közt járt, hogy visszajöttél."

Ó, drága, kedves Esme! Túlontúl megbocsátó vagy.

"Törlesztés? Hogyan?"
"Majd meglátod farkaskölyök" feleltem mosolyogva miközben éreztem, hogy a gyomrom bukfencet hány az idegességtől. Minden éhségem elszállt. Egy falat emberi étel se csúszott volna le a torkomon.

"Ebéd!" kiáltotta boldogságtól elragadtatott hangon Alice.
Seth elé pakoltuk az összes elkészített fogást. Levestől a főételen át a desszertig, amikor Jacob viharzott be és ült az asztalhoz. Alice azonnal kerített még egy terítéket.

Bármennyire is ideges voltam, Alice desszertjébe muszáj volt belekóstolnom, de ezért Jacobbal kellett élet-halál villaharcot vívnom. De végülis ilyen édes eperkelyhet még soha nem kóstoltam.

Amint a srácok jóllakottan hátradőltek a székükben, a teljes, csodálatos Cullen család szállingózott be és ült le az asztalhoz.

Jeges zuhanyként futott végig rajtam az idegesség, teljesen megbénultam.

Kezdődik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés