Mikor belépett az ajtón láttam zilált külsejét, és megszólalt a vészjelző; segítenem kell neki, de nem tudtam. Ehelyett durcásan pufogtam, mint egy 7 éves kisgyerek. Missyvel való beszélgetésem közben, rájöttem, hogy igaza volt Liliamnak. Veszélybe sodrom Serenát, de nem csak őt, hanem, a családom minden tagját. Az a lány, aki most itt áll, szenved, és én nem tudok rajta segíteni. Láttam rajta, hogy szemével a tekintetem keresi, aztán csalódottan megfordul, és felszalad a lépcsőn. Missy szúrós pillantásokkal jutalmaz. Reméltem, hogy nem kell ezt a beszélgetést folytatnom vele. Ugyanaz a kör, mint Liliamnál. Pár perccel később láttam, hogy Missy meggörnyed, nem értettem, valószínűleg megint látomása van. Ekkor már nyugodtabb voltam. Aztán arcából kifutott a vér, döbbent szemekkel nézett rám, és csak ennyit mondott:
Serena.
Éreztem, hogy baj van, fél perc alatt odaértem. Törékeny teste kihűlt a hideg víz alatt. Amilyen gyorsan csak tudtam, kivettem őt és olyat akartam tenni, amit a következő pillanatban megbántam. Kabátomat Serena testére tettem, szorosan magamhoz öleltem, szólongattam, de nem felelt. Ekkor jött be Max, nyomában Liliammal és Annenel.
- Megállt a szíve.
- MI? CSINÁLJ VELE VALAMIT! !
Teljesen ledermedtem, Max próbálta újraéleszteni.
- Adam, korházba kell vinnünk.
Max látszólag stabilizálni tudta az állapotát, de még mindig rettenetesen festett. Karjaimba emeltem meztelen testét, és bár hihetetlen kísértés volt az illata, nem törődtem vele. Missy hozott egy takarót, amit ráterítettünk. Pár perc múlva már a korházban is voltam vele. Max kivette a kezemből, én pedig lélegzetemet visszafojtva ültem a korterem előtt. A vér kísértése elragadott, de kontrolálltam magam. Velem szemben egy férfi ült, feltűnően engem bámult. Dühöm egyre nagyobb lett, aggódtam Serenáért. Valamiért nem tudtam, a furcsa idegenen használni a képességeimet, ugyanúgy ahogy Serenán se. Már léptem volna, de akkor kijött Max.
- Gyere be az irodámba.
Max irodája egy kis zug volt, amelyet diplomái és kitüntetései díszítettek.
- Mondd már meg végre, hogy mi van vele!
- Haldoklik.
- AKKOR CSINÁLJ VELE VALAMIT. MOST IS ITT ÁLLSZ TÉTLENÜL!!
- Adam, nyugodj meg…
- Nyugodjak meg! ? A lány, akire 150 éve várok, haldoklik, ÉS TE NEM TESZEL SEMMIT!
- Adam, őszinte leszek. Ilyet én még életemben nem láttam. Serena állapota már rég javult volna, viszont valami visszatartja őt.
- Mi az, hogy visszatartja? ?
- Semmilyen gyógyszert nem enged a testébe. Semmire nem reagál, mintha körbe vette volna magát egy fallal, és egyszerűen semmit nem enged a közelébe.
- És ez hogyan lehetséges?
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, de azt tudom, hogy ha nem cselekedünk, akkor bármelyik percben meghalhat.
- Mit akarsz tenni? Ugye nem azt, amire gondolok?
- Nincs más választásunk…
- NEM ÉRDEKEL. Ő NEM LESZ OLYAN, MINT MI.
- Jól gondold meg, Adam.
- Kell lenni valami másnak.
- Nincs más lehetőségünk.
Szeretem őt. Nem engedhetem el, ő már az enyém.
- Rendben.
- Megteszed, vagy megtegyem?
- Megteszem, de állíts le, ha nem bírnék az ösztöneimmel.
Mikor beléptem az ajtón, az általam oly kedvesnek tartott lány ott feküdt, holtra vált arccal, és még most is ő volt a legszebb teremtés, akit a föld a hátán hordozott. Sajnáltam, hogy így fogja megtudni, mi vagyok. Megéreztem bódító illatát, haját elhúztam hideg vállaitól. Még most is csábító volt.
- Érted teszem Serena, ígérem, hogy jobb lesz - suttogtam halkan.
Elmémet elborította az illata, lágy csókokat leheltem rá. Szerettem volna, ha neki nem fáj, de tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. Már haraptam volna, amikor valaki erővel neki taszított a falnak. Mikor felnéztem az idegen, férfit láttam.
- Nem bánthatod a lányt, vérszívó.
- Ki a franc vagy te?
- Adam, kérlek… - Max a férfi felé fordult. – Max Blackwall vagyok, ő pedig a fiam, Adam. Kit tisztelhetünk benned?
- Hilarius vagyok, az Úr angyala.
- Na tessék… ez hiányzott, én meg Aliceszal voltam Csodaországba.
- Könnyű szerrel, megölhetnélek, vérszívó.
Már éppen visszavágtam volna, mikor Max közbeszólt:
- Hilarius, lehet, hogy tévedek, de úgy gondolom, a családom nem tett semmi olyat, ami eredményezné idejöveteled.
- Ebben igazad van, azonban engem a lány miatt küldtek ide.
- Biztosíthatlak, hogy Serena senkinek sem ártott.
- Valóban. Azért küldtek ide, mert ezt a lányt már fogantatásától kezdve számon tartjuk.
- Mégis miért?
- Különleges erő rejlik benne, amit az Úr még nem ismer. Ő egy angyal, és itt az ideje, hogy az Úr elé járuljon, azonban nem tud elszakadni ettől a világtól, bizonyára Adam miatt. Most a sötétségben imbolyog, nem találja a helyes utat, miattad Adam, nem látja a fényt.
- Várj, ez most kicsit sok, angyalok… Mi történik akkor, ha Serena átlép a fénybe?
- Választania kell, vagy a mennybe jut és az Úr angyala lesz, vagy megtagadja és akkor bukott angyalként fog visszatérni, azonban ez nagyon fájdalmas.
- Mi történik majd vele? – kérdeztem.
- A pokolra kerül, és a kínpadon kell megvárnia, míg kettéhasad a lelke. Csak addig szakad a lelke, ameddig tudja, hogy idefent várják őt.
- És ha elveszti a reményt? – kérdezte Max.
- Akkor örökre a kínpadon marad.
Nem tudtam mit tenni, vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyik percben még Hilariusnak rontottam volna, a másik percben meg Serena védelme körül járt az agyam. Az is megfordult a fejemben, hogy kihasználva a pillanat hevét, a karjaimba kapom és elviszem egy olyan helyre, ahol senki nem bánthatja. Nem akartam elveszíteni őt, de tudtam, hogy helyesen döntök.
- Mit kell tennem?
Elő vett a kabátjából egy ezüst markolatú tőrt, majd a kezembe nyomta.
- A szívébe kell szúrnod.
Ránéztem Maxra, aki csak bólintott a fejével. Még utójára csókot leheltem Serena homlokára, majd egyenesen szívébe szúrtam a tőrt. Rózsaszirmok hulltak halott Serenámra, és ekkor már éreztem, hogy messze jár tőlem.
Neki rontottam Hilariusnak, aki rögtön eltűnt Serena testével együtt. Haragom mérhetetlen volt, szemeim vörösben lángoltak, ha Max nem állít meg, akkor valakinek kiontom az életét.
Serena kísértett egész nap, a réten töltött idő, eszembe jutott, hogy nem volt alkalmam mesélni neki az életemről. Már bánom, hogy nem tettem meg. Az egész családom mély gyászba burkolózott. Angyalok… Ilyen képtelenséget. A nappaliban ültem a szokásos helyemen. Anne csendesen megszólalt.
- Mit mondjunk Cassienek? Szegény mindenkit elveszített.
- Szerintem még ne mondjuk el neki – javasolta Missy.
-Rendben.
Újabb mély csend.
- Max, mit tudsz az angyalokról? – kérdeztem apámat.
- Nem sokat, igazából nem zavarnak sok vizet, elvannak a maguk világában, és csakis akkor avatkoznak be, amikor nagyon szükséges. A hatalmuk vetekedik a vámpírokéval. Ők ésszel gondolkodnak, mi pedig az erőnkkel.
- Szerinted Serena mit választott?
- Nem tudom, Adam.
/SERENA/
Sötét volt. Nagyon sötét. Egy egészen picit féltem is, de elindultam, bár fogalmam sem volt merre menjek. Halottam Adam hangját, biztonságban éreztem magam, megnyugtatott.
Annyira fáztam, aztán hirtelen valami belém szúrt, életemben nem éreztem ilyen fájdalmat, már égetett az a bizonyos fájdalom, aztán elmúlt és a folyosó végén megjelent a fény.
Folyt.köv.
/SERENA/
Sötét volt. Nagyon sötét. Egy egészen picit féltem is, de elindultam, bár fogalmam sem volt merre menjek. Halottam Adam hangját, biztonságban éreztem magam, megnyugtatott.
Annyira fáztam, aztán hirtelen valami belém szúrt, életemben nem éreztem ilyen fájdalmat, már égetett, az a bizonyos fájdalom, aztán elmúlt és a folyosó végén megjelent a fény.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés