-         Na, végre! – lelkesedett Alice, ahogy beléptünk a nappaliba. – Már elő is készítettem a tükröt. Ugye nem bánod Edward?

Edward már épp válaszolt volna, amikor Alice felemelte a mutatóujját és tökéletesen utánozva Edward hangját, így szólt:

-         Rettentő kicsi vagy, és nagyon idegesítő!

-         Akkor is én mutatom meg neki, ő az én feleségem, Alice!

-         De azért az én szobámban – könyörgött Alice, majd cinkosan hozzátette: - Ezt nézd meg, ilyen már nagyon rég nem volt!

Edwardból két másodperc múlva kitört a kacagás, a vállamba kapaszkodott, mintha soha nem halott volna jobb viccet, úgy nevetett. Alice sem bírta ki kacagás nélkül. Nevetésük összhangban volt, akár a leggyönyörűbb szimfónia.

Edward szerint nekem volt a leghasznosabb, legelképesztőbb képességem. Én azért néha szívesen cseréltem volna vele, vagy akár Alice-szel. Olyanok voltak ilyenkor, mintha titokzatos szövetség lenne közöttük. Öröm volt rájuk nézni, az én ajkaim is akaratlanul húzódtak mosolyra. Mint két nagyra nőtt, pimasz kölyök.

-         Menjünk - kuncogott tovább legjobb barátnőm. – Imádom, amikor Jazz nem bír magával.

Edward helyeslően bólogatott, majd hirtelen megcsókolt, s izgalomtól csillogó szemekkel nézett rám:

-         Azt hiszem, most én jövök majd a kárpótlással. De a kedvemért- suttogta-, a kedvemért…

-         Aha – hebegtem, tökéletesen megbabonázva – a kedvedért…

Azt sem tudtam, mit kell a kedvéért megtennem vagy túlélnem. De nem érdekelt. Ennek a lelkesedésnek hogy is tudtam volna ellenállni?!

Alice elkezdett maga után húzni, de Edward gyorsabb volt, átlendített a vállán. Meg sem állt Alice szobájáig, ahol ott „várt” minket Rosalie hatalmas tükre.

-         Carlisle-nak igaza van – mondta Edward – Isten létezik. Felvontam szemöldököm, nem értettem, miért mondta ezt. Lerakott lábaimra, lassan megfordított, s mint ma már többször, várt. Belenéztem a hatalmas tükörbe. Egészen közel léptem hozzá, s a visszatekintő szempár egyre nagyobbra tágult. Leírhatatlan volt. Borostyán szín ragyogása, barnás árnyalata. Edward hátulról átölelt, az ő szemei is ragyogtak. Forróság öntött el, végre teljesült minden vágyam: Edward mostantól szégyenkezés nélkül mondhatja el bárkinek, hogy én vagyok a felesége.

Már épp megfordultam volna, hogy kikönyörögjem tőle az azonnali kárpótlást, amikor Jasper felől valami megmagyarázhatatlan érzés hullámzott felénk. Edwardot mintha kicserélték volna, felspannolva suttogott:

-         Ezt figyeld, ilyet még sose láttál.

Jasper felpattant, arca földöntúli boldogságot tükrözött. Odaszökkent Alice- hoz, szenvedélyesen magához vonta, s remegő hangon kérdezte Alice-t:

-         Szabad egy táncra, hölgyem?

-         Megvárakoztatott- mondta durcásan Alice. Remek színésznő volt. Jasper hevesen reagált, sosem láttam még ilyennek.

-         Bocsásson meg, szerelmem. Szívem csak az Öné. Ne utasítson el, szívem nem viselné el. Nem kérek mást, csak egy táncot.

-         Biztos ebben? Csak egy táncot? Hangja nem erről árulkodik!

-         Egy úriember sosem támadná le a világ legszebb hölgyét, rögtön, az első alkalomkor.

-         Hm. Ez esetben, szívesen állok rendelkezésére, egy tánc erejéig.

-         Megtisztel hölgyem – hajolt meg Jasper, s már a szobában sem voltak.

-         Ez meg mi volt? – kérdeztem Edwardot, félig nevetve.

-         Ez a mi hatásunk volt – mondta elégedetten.

-         A mi hatásunk?!

-         Tudod, mikor Jasper megérzi, mennyire vonzódik két ember egymáshoz – mind lelkileg, mind testileg -, elveszti a kontrollját, s ő is hangulatba kerül. Ma eleve jó kedve volt, mert Nessie azt mondta neki, hogy igazán kár, hogy nem édestestvérek, mert olyan szépnek találja Jaspert. Bármennyire hihetetlen, de Jazz imádja, ha valaki dicséri. Tudod, a katonalét… És aztán megjelenünk mi, akik egy percre sem tudunk elszakadni egymástól, majd szétvet minket a vágy, ráadásként – úgy tűnik -, neked még mindig megvannak a hormonjaid, s most felerősödtek, s egy kissé összezavarnak.

-         Heh? – nyögtem.

-         Nagyon izgató volt, ahogy azt suttogtad nekem: „Kívánlak, menjünk haza!”

-         Nem! Én ezt nem mondtam ki! – sikkantottam.

-         De igen – vigyorgott -, s ez teljesen elvette Jasper józan eszét. Ilyenkor újra meg akarja hódítani Alice-t, úgy beszél vele, mint mikor megismerkedtek, mikor Jasperben igen erősen éltek a régi udvarlási szokások. Ehhez pluszban hozzájárul a rock’n’roll imádata.

-          Rock’n’roll?

-         Igen, az ’50-es és ’60-as években őt is magával ragadta ez a tánc és zenestílus…

S valóban, a következő pillanatban az üvegfal megremegett, ahogy a hamisítatlan rock’n’roll zene dübörögni kezdett.

- Gyere táncolni – kiáltott Edward. Már tudtam, ezért még olyan kárpótlást kell nyújtania, hogy végül Emmett elégedett lesz velünk, s szétesik a kis házunk.

Alice és Jasper kegyetlen élvezettel táncoltatták egymást, míg Carlisle Esmét és Nessie-t forgatta körbe körbe. Rose épp átcsusszant Emmett lábai között, csak azért, hogy a következő pillanatban egy szaltóval visszaugorjon férje karjaiba.

Fintorogva figyeltem a nem mindennapi látványt. Edward berobogott a nappali közepére. A nappaliban minden bútor a fal mellé volt tolva, a szoba négy sarkából az erősítők tornyosultak fölénk.

-         Edward, kérlek, én nem tudok ily…

-         Dehogynem, édesem – nevetett, s a következő pillanatban már karjaiba kapott, átlendített a dereka körül, megforgatott, s csak táncoltunk, táncoltunk.

Nem bírtam kizárni Jasper érzelemhullámait, így aztán egyre jobban visítoztam, ahogy táncoltunk. Alig játszódott le néhány dal, Jasper félre lökte Edwardot, s elkiáltotta magát:

-         Az ifjú menyasszonyt az előző esküvőn nem sikerült istenigazából megtáncoltatnom, de ne aggódjon drága Alice-om, én csak Önt szeretem!

Edward és Alice görnyedeztek a nevetéstől, ahogy riadt arccal próbáltam Jazz karjaiból szabadulni. Jazz megnyugtató érzelmeket küldött felém, így már hiába is tiltakoztam volna.

Edward átvette Carlisle szerepét, és Nessievel és Esmével kezdett táncolni. Körbenéztem, észre sem vettem, hogy Emmett és Rosalie mikor távoztak. Alice pukedlizett Carlisle előtt, s könyörgő szemekkel nézett rá:

-         Apu, táncolsz velem?

Carlisle-t ritkán láttam ilyen felszabadulva: hátravetett fejjel nevetett, miközben lányát kézen fogva rázni kezdte magát a zene ritmusára.

Jasper az egyik szám kellős közepén megtorpant, ajkai elnyíltak, majd rekedten szólt Alice- hoz:

-         Kedvesem, mégsem vagyok úriember! Jöjjön hozzám, most azonnal.

Edward mintha csak erre várt volna, odaugrott Jazz-hez, kezébe nyomott két repülőjegyet:

-         Jó utat Vegasba, tesó!

Jasper kimérten bólintott, s kiviharzott Alice-szel a karjaiban…