Miközben Edward ismerkedik a Swan kastély minden egyes kis zugával, hogy felmérje, mik a gyenge pontjai és, hogy esetlegesen hol tud bejutni Benedict észrevétlenül, ha támadni akar, Isabella pedig a szobájában bámulja a plafont és próbál megfeledkezni a kialakult helyzetről, addig Volterrába éppen hazaérkezett a vadászatról Aro hitvese. Jasmin Marcus felesége, aki egyben Claudia legjobb barátnője is lett az évek során rohant barátnője elé.

-         Claudia csakhogy megjöttél. Már nagyon vártalak. Aro és Marcus már megint összevesztek, egy fél napig üvöltöztek egymással, aztán Aro elrohant és Marcus pedig bezárkózott a szobánkba. – mondta Jasmin aggodalmasan

-         Sejtettem, hogy megint ez lesz. Évforduló van, hiszen tudod. Sosem fognak tudni megegyezni a Cullenekre mért ítélet súlyosságáról.

-         De hiszen együtt döntöttek így, mégis már egy évszázada üvöltöznek egymással az Ítélet évfordulóján. Ez már elviselhetetlen. Az örökkévalóságig egymásnak fognak esni ezen a napon?

-         Amíg valamelyiket nem sikerül kibillenteni a fene nagy büszkeségéből addig igen. Sőt azt hiszem mindkettőnek engednie kéne egy kicsit. Aro még mindig vívódik, hogy nem vizsgálták ki eléggé az ügyet.

-         Tudom. Marcus sem biztos magában, de már csak dacból sem hajlandó meghallgatni Arot és soha nem fog beleegyezni egy második bizonyítékgyűjtésbe. Mindig csak azt magyarázza, hogy „Hiszen a Volturi még soha nem tévedett. Úgyhogy biztosan helyesen döntöttünk akkor is.” – utánozta Jasmin férje hangját

-         Két ilyen makacs férfi nincs több a világon ez biztos. Megyek és megkeresem Arot. Biztos megint tombol benne a bűntudat.

-         Rendben. Én pedig azt hiszem, hogy kénytelen leszek ebben az évben is betörni a szobánk ajtaját, különben csak az ajtóhoz beszélnék, amíg Marcus meg nem szomjazik, és ki nem jön.

-         Sajnálom. Aro legalább nem zárkózik be a szobánkba. – mosolyodott el Claudia

-         Nem gond, holnap érkezik az új ajtó. Számítottam rá, hogy ez fog történni. Keresd meg a férjedet. Úgyis csak te tudod megtalálni ilyenkor. Még jó, hogy a világ legjobb nyomkövetőjét vette el feleségül. – mosolygott Jasmin is

-         Hasznos a képességem, főleg, hogyha ilyen jól tud bujkálni a Kedvesem.

-         Rendben, akkor később találkozunk. Most megyek és elbeszélgetek Marcussal.

-         Jól van, én is megyek és megkeresem Arot. Bár sejtem, hogy merre találom.

Azzal Jasmin felrohant a kastély tornyába, ahol a szobájuk volt Marcussal, és megkérte, hogy engedje be. Természetesen Marcus megmakacsolta magát, mint mindig. Úgyhogy Jasmin betörte a szobájuk ajtaját. A férfi dühösen fordult hitvese felé.

-         Mégis mit képzelsz? Nem untad még meg, hogy állandóan széttöröd az ajtót? Egyedül akarok lenni!

-         Addig nem fogom megunni, amíg ti ketten Aroval úgy viselkedtek minden évben két hétig, mint az óvodások. Miért nem engedsz egy kicsit?

-         Azért, mert…- Jasmin gyorsan közbevágott.

-         Ha most azt mondod, hogy azért, mert a Volturi még soha nem tévedett, akkor más is össze fog törni nem csak az ajtó.

-         Tudod, hogy a bizonyítékok ellenük szóltak. Én is kedveltem Carlislet, de Vittorio megmondta, hogy a Cullenek voltak és Caius hitt neki.

-         Igen, Caius hitt neki, de Aro nem, ő csak Caius miatt hagyta annyiban a dolgot, és abban sem vagyok biztos, hogy te hittél-e neki.

-         Nekem elég, hogy Caius hitt neki. Zárjuk le a vitát. Kérlek.

-         Nem szívesen vitatkozom veled, és ezt te is tudod, de a testvéreteket már nem bántaná, hogyha megkeresnénk Vittoriot és Aro leellenőrizné az állítását.

-         Aro megfogadta, hogy sosem fogja megtenni, mert nem akarja felülbírálni a testvérünk szavát. Viszont nem fogok beleegyezni, hogy a Culleneket szabadon engedjük.

-         Ezzel nem a fivéretek szavát bírálnátok, hanem legfeljebb Vittoriot. Te is tudod, hogy Caius bizalma azért volt ilyen erős, mert Vittorio volt az egyetlen, akit ő változtatott át. Saját gyermekének tekintette, de mi van, ha kígyót melengetett a keblén?

-         Tudod, hogy minden évben egyre meggyőzőbbek az érveid, Szerelmem?

-         Ez azt jelenti, hogy gondolkozol a dolgon?

-         Talán. – ezt hallva Jasmin férje karjaiba vetette magát és megcsókolta.

-         Köszönöm.

-         Mit? – kérdezte Marcus értetlenül

-         A talán már sokkal jobb válasz volt, mint az a számtalan nem, amit eddig minden évben kaptam.

-         Sajnálom, hogy ilyen nehéz velem Kedvesem. – ölelte magához hitvesét újra

-         Volt időm megszokni, hogy ilyen vagy. Én is sajnálom, hogy megint betörtem az ajtónkat. – bújt szorosabban férje karjaiba

-         Semmi baj, már úgyis untam. Egy éve ugyanaz az ajtó. – kuncogott Marcus.

Claudia eközben a Volterra melletti hatalmas erdőben szaladt hitvese felé. Használhatta volna különleges képességét, hogy Aro nyomára bukkanjon, de pontosan tudta, hogy hol keresse a férjét. Minden évben az erdő mélyén álló kis kunyhóba ment, amit Carlisle-al építettek, hogy barátjának legyen egy saját kis zuga, hogyha nem akar Volterrában lenni. Carlisle általában akkor használta ezt a kunyhót, amikor a város vámpírjai szomjukat oltották és a férfi nem akarta végignézni a mészárlást, megakadályozni pedig úgysem tudta volna. Amikor odaért halkan benyitott és meglátta kedvesét, amint a hatalmas bőrfotelban ül, és arcát két tenyerébe temeti. Odament hozzá, letérdelt elé, majd óvatosan lefejtette a kezeit arcáról.

-         Aro?

-         Szia Claudia. Örülök, hogy végre hazajöttél.

-         Csak két napig voltam távol.

-         Nekem többnek tűnt.

-         Hogy vagy?

-         Csak a szokásos, tudod minden évben így megy.

-         Tudom. Ezek szerint, ha jól sejtem már megint nem jutottatok előbbre.

-         Nem igazán. Marcus még mindig nem akarja, hogy felülvizsgáljuk az ügyet. Olyan makacs, nem tudja elképzelni, hogy talán tévedtünk.

-         Ez igaz, de mégis hogyan akarod felülvizsgálni a kérdést, ha nem akarod megtalálni Vittoriot.

-         Úgy, hogy megkeressük Carlisle-ékat és kiássuk őket, ha őt érintem meg, abból is kiderülne, hogy felelős-e. Így nem kéne megszegnem a fogadalmam.

-         Ha egyikőtök sem fog engedni, akkor soha nem lesztek biztosak az igazságban. Marcus pedig nem fogja hagyni, hogy a te módszereddel csináljátok. Ezzel szemben, ha Vittoriot érintenéd meg, azt meg lehetne vele beszélni és, ha hazudott rögtön ítélkezhettek is felette.

-         Nem szeghetem meg a fogadalmam.

-         És ha Marcus így beleegyezne a dologba? Akkor sem érintenéd meg Vittoriot, vagy akkor túllépnél a büszkeségeden?

-         Ha a testvérem is ezt akarná, akkor lehet, hogy megtenném.

-         Ez most tényleg egy lehet volt? Mondhatni egy talán?

-         Igen. Nagyon meggyőző tudsz lenni, ha akarsz, Szerelmem. – ölelte magához Claudiát.

-         Igyekszem. Bár tény, hogy elég nehéz eset vagy, de már volt időm hozzászokni.

-         Sajnálom.

-         Semmi baj. Tudom, hogy nehéz döntéseket hoztál világ életedben.

-         De vajon helyesek voltak-e azok a döntések.

-         Hányszor érezted ezelőtt helytelennek a döntésedet?

-         Csak ebben az egy esetben nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem.

-         Akkor lehet, hogy most az egyszer valóban tévedtél. De ezt csak akkor tudhatjuk meg, hogyha végre megbeszélitek a dolgot Marcussal.

-         Tudom, hogy igazad van, de mi van, ha tényleg tévedtem?

-         Ennyire félsz attól, hogy egyszer a több mint ezer éved alatt tévedtél? Még a legjobbakkal is megesik.

-         De nem akárkivel kapcsolatban tévedtem, Carlisle a barátom volt.

-         Carlisle még mindig a barátod, ha tévedtél, de helyrehozod meg fog bocsátani. Azok alapján a dolgok alapján, amiket meséltél róla, nem hinném, hogy haragtartó lenne.

-         Ha csak róla lenne szó, akkor tényleg megbocsátana biztosan, de a családját is bántottuk. Semmi sem volt neki fontosabb soha, mint a családja. 

-         Ha kiderül az ártatlanságuk, akkor a családját is visszakapja.

-         Lehet, de nem csodálkoznék, ha többé még csak látni sem akarna. Egy évszázada van kínok között a föld alatt.

-         Kedvesem, túl sok már itt a ha. Szerintem menjünk vissza a kastélyba és próbáljatok beszélni Marcussal.

-         Marcus nem rég vadászott. Két hétig ki sem fogja dugni az orrát a szobájából.

-         Lehet, hogy nem, de ajtaja nincs a szobának az biztos. Úgyhogy tudsz vele beszélni.

-         Tehát Jasmin haragszik ránk. Nem csodálom.

-         Nem haragszik. Inkább aggódik értetek, ahogy én is.

-         Meg sem érdemlünk Titeket. – mosolyodott el Aro

-         Kaptok még esélyt, hogy kiérdemeljetek.

-         Ha nem lennél a feleségem most elvennélek. – mosolyodott el Aro

-         Ha nem lennék a feleséged hozzád mennék. – vigyorgott Claudia – de most menjünk vissza, szerintem már Jasmin is beszélt Marcussal.

-         Rendben, menjünk vissza. Remélem, hogy most meg tudunk egyezni a testvéremmel.

-         Csak mond el neki, hogy hajlandó vagy megérinteni Vittoriot. Szerintem ez ellen nem lehet kifogása még Marcusnak sem.

-         Jól van, megpróbálom, de ha beleegyezik is. Ki tudja, hogy mikor találjuk meg Vittoriot. Hiszen bárhol lehet a világon.

-         Pár hét alatt meg lesz az a vámpír, akárhol is van a világon. – nézett férje szemébe Claudia – Kinek a felesége a világ legjobb nyomkeresője?

-         Nem, Szerelmem. Ez nagyon veszélyes, ha Vittorio hazudott, akár bánthat is. Nem foglak téged küldeni. Akármennyire is különleges vagy.

-         Nem kell küldened, én vállalkozom a feladatra. Most pedig menjünk. Még beszélned kell a fivéreddel.

-         Rendben, de arra, hogy ki megy Vittorio keresésére, ha Marcus beleegyezik, még visszatérünk.

Azzal Aro megfogta Claudia kezét, kivezette a kunyhóból és futásnak eredtek a kastély felé.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés