Victoria találkozása óta eltelt egy félév. Minden rendben volt, semmiféle probléma nem merült fel. Edward is nyugodtabb volt és egyre több időt töltött Charlieval. Volt olyan, hogy egész délután beszélgettek vagy TV-ztek. Persze az éjszakák az enyémek voltak.
Augusztus vége felé jártunk, lassan kezdődött a suli. Az utolsó év következett. Féltem tőle, hogy mi lesz, miután leérettségizek, hisz Edward is most végez. S ha ez megtörtént, akkor tovább állnak egy másik városba. Még bele gondolni is rossz volt. Mi lesz majd velem? Ezek a gondolatok jártak az eszemben egy szombati napon, miközben mosogattam. Kint melegebb volt a szokásosnál, de a nap nem sütött.
Hirtelen csörögni kezdett a telefon. Megtöröltem a kezemet és felvettem.
- Haló?
- Szia Bella. Alice vagyok.
- Szia Alice.
- Csak azért hívlak, mert Rosalie pillanatokon belül nálatok lesz és szeretne elvinni, kikapcsolódni mára.
A szavam is elállt.
- Ez most komoly? – nyögtem.
- Halálosan. Szóval siess. Jó szórakozást.! – köszönt el.
- Rendben. Köszi. – azzal letettem a telefont. – Apa! Rosalie el szeretne vinni, szórakozni. Elmehetek?
- Persze. Menj csak nyugodtan. – közölte kicsit vidámabban, mint általában, ha elmentem valahová valamelyik Cullennel.
- Köszi. – válaszoltam és fölszaladtam a szobámba. Gyorsan valami ruhát kerestem magamnak. Mire kész lettem, akkor dudált Rose. Lerohantam a lépcsőn, elköszöntem apámtól és kiléptem a házból. Nagy levegőt vettem és kifújtam. Rosalie a piros nyitott BMW-el jött elém. Beültem mellé.
- Szia Rose. – köszöntem.
- Szia. Indulhatunk? – kérdezte mosolyogva és barátságosan.
- Persze. – feleltem s nekem is jobb kedvem lett.
A Cullen lány indította és Port Angeles felé vette az irányt. Ahogy, megérkeztünk rögtön betértünk egy méreg drága ruhaboltba. Az állam is leesett. Mivel Rosalienek nem tetszett semmi, így egy másik boltba mentünk. Egész nap így jártunk és közben vásároltunk. Tizenegy felé nagyot morgott a hasam. Rose nagyot nevetett rajta, majd én is csatlakoztam hozzá. Betértünk egy gyors étterembe és tele ettem magamat. Egy fél óra múlva egy újabb boltban kötöttünk ki. Rosalie kiszúrt egy egyrészes pánt nélküli világos szürke színű ruhát. Levette és a kezembe nyomta. Kérdőn néztem rá.
- Gyerünk! Menj és próbáld fel. – mondta és a próbafülke felé lökdösött. Úgy tettem, ahogy újdonsült barátnőm kérte. Felvettem és bele néztem a tükörbe. Mintha rám öntötték volna. Hallottam, hogy Rose beszél valakivel telefonon, majd leteszi.
- Nah, hogy áll rajtad?
Kiléptem.
- Istenem…. – ő is csak ennyit tudott kinyögni.
- Nagyon rosszul áll?
- Nem, pont az ellenkezője. Gyönyörű vagy ebben a ruhában. Meg kell venned!
- Jajj, Rose és hova tudnám felvenni?
- Az majd még elválik.
Rámosolyogtam és indultam volna, hogy visszaöltözzek a rendes ruháimba.
- Kérlek, gyere haza ebbe a ruhába! – kérlelt.
- Redben.
Még felvettem alá egy harisnyát és egy hozzá illő cipőt. Fizettünk és visszaindultunk Forksba. Egyből a Cullen házhoz mentünk. Beléptünk és Alice termett előttünk.
- Jó, hogy itt vagytok. Bella fantasztikusan nézel ki. Már csak rátok várunk.
- Hmm? – néztem kérdőn barátnőmre.
- Mindjárt megtudod. Köszi Rose a mai napot.
A dolog kezdett egyre jobban furcsának tűnni. Mi történt? Miben settenkednek a többiek?
- Gyere Bella. Menjünk. – fogta meg a kezemet Alice és a hátsó ajtó felé húzott.
Kiléptünk és megláttam. Mindenki ott volt. Renée, Phil, Charlie, Esme, Carlisle, Emmett, Jasper és Edward. Nagyot néztem, hogy anyám itt van az új férjével együtt. Odaszaladtam Renéehez és a nyakába ugrottam.
- Anyu! Hát te meg mit keresel itt?
- Bella! De jó újból látni téged és milyen jól áll ez a ruha rajtad. Hogy mit keresünk mi itt??? Azt, mindjárt megtudod. – mondta és közelebb húzott magához. – Nem is mondtad, hogy milyen helyes ez az Edward. – suttogta a fülembe.
Elmosolyodtam.
- Tudom. – feleltem és közbe elpirultam, mert biztos voltam abban, hogy Edward is hallja.
Philt is megöleltem és váltottunk egy-két szót. Mindenkiről csak a boldogság sütött. Mi történt itt mindenkivel? Edwardhoz sétáltam, mire mindenki felénk fordult.
- Mi történik itt? Mért van itt mindenki? – kérdeztem suttogva tőle.
- Mindjárt megtudod. – felelte azzal a csibészes mosollyal.
Ránéztem Alicere, aki rám kacsintott és mosolygott. Visszafordultam és szerelmem fél térdre ereszkedett. A lélegzetem is elállt.
- Isabella Mary Swan! - szólt Edward a szemembe nézve. – Hozzám jössz feleségül?
Körbe néztem. Anyám szemében könnyek gyülekeztek és erősen kapaszkodott Philbe. Charlie is a sírás határán állt. Ránéztem az összes Cullenre, de főleg a lányokra. Ők is csak bólogattak. Visszafordultam Edwardhoz. Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen. – válaszoltam boldogan.
Szerelmem megkönnyebbült, felhúzta a gyűrűt az ujjamra, felállt és megcsókolt. Erre mindenki tapsban tört ki. Elnevettem magamat és Edwardhoz bújtam. Nem tartott sokáig az ölelés, mert már Alice türelmetlenül várakozott. Edward arrébb lépett és a barátnőm a nyakamba ugrott. Majd kicsattant a boldogságtól. Aztán jöttek a többiek is gratulálni. Emmett gyorsan bekapcsolta a CD lejátszót. Lassú szám hallattszódot. Szerelmem odalépett hozzám.
- Szabad? –kérdezte.
- Persze.
Azzal lassú táncba kezdtünk. Hozzábújtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.
- Én is. – válaszoltam és megcsókoltam.
A nap további részében mulatozás, evés, ivás volt. Emmett kiválóan állította össze a CD-t. Hol lassú, hol gyors számok mentek a háttérben.
Késő estig maradt a társaság. Renée és Phil egy motelben szálltak meg a környéken. Charlie is hazafelé igyekezett. Mindenki elbúcsúzott és elmentek. Segítettem a lányoknak elpakolni és elmosogatni. Folyamatosan beszélgettük és nevetgéltünk. A hangulat lassacskán már a tetőfokra hágott. Nagyon boldog voltam. Ez volt életem legszebb napja. Lassan elcsendesedett a ház. Felmásztam Edward szobájába. Ő ott várt rám, kezeit felém nyújtva. Odarohantam és az ölébe vetettem magamat. Szorosan magához vont. Most már nem féltem a jövőtől, hisz már Edwardhoz tartoztam. Mostantól mindent együtt kell átvészelnünk.
Szerelmem hirtelen felkapott a hátára és kiugrott az ablakon. Néhány percen belül a háztetőn voltunk. Edward ölében ültem, mikor észrevettem, hogy csillagos éjszakánk van. Rámosolyogtam és csendben figyeltünk. Egy hullócsillag tűnt fel az égen.
- Gyorsan, kívánj valamit! – szóltam.
Lehunytam a szemem és kívántam.
- Na, megvolt?- kérdezte lágyan.
- Persze.
Még jó sokáig kint ültünk. Éreztem, ahogy a fáradtság lassan ránehezedik a szememre. Nagyot ásítottam.
- Ideje lefeküdni. Holnap is lesz még nap. – óvatosan felvett a karjaiba és lemásztunk a tetőről, be a szobába.
Még annyi energiám volt, hogy átöltözzek és visszamásszak a szobába. Bebújtam, Edward magához húzott és egy jó éjt-csókot lehelt az ajkamra, aztán mély álomba zuhantam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés