A szerző előszava:

A történetet Brigyo-nak ajánlom, aki miután megosztottam vele a történet cselekményét nagyvonalakban kifejtette, hogy engem máglyán kéne elégetni boszorkányként xD Ami azt illeti csodálom, hogy nem harakiri-t ajánlott…

Jó olvasást mindenkinek, remélem tetszeni fog ;)

Prológus

Némán figyeltem gyönyörű arcát, némán mértem végig a vággyal telített testét, és egyre nehezebben vettem a levegőt. Mintha valaki kiszipolyozna és kiégetne belülről, és a szívem… a szívem legszívesebben vándorútra indulna, de a testem rabja. Ennek ellenére ki akar törni börtönéből, és egyre gyorsul, egyre izgatottabb… a szemeim pedig vággyal telve nézik a gyönyörű égi tüneményt, akit Isten küldött számomra, hogy boldoggá tegyen.

- Biztos akarod? – kérdeztem, de már nem voltam biztos benne, hogyha nemet mond, akkor meg tudok állni. Túlságosan is beleéltem magam, és napok óta láttam álmaimban a csodálatos jelenetet. Édesanyám kiátkozna a világból, ha most látna, de engem most csak a szerelem és a vágy irányított.

Igen a vágy… Ami minden velem egyidős fiú életében megjelent, és engem sem került el. Mindennél jobban vágytam erre a lányra, azt akartam, hogy testestül és lelkestül együtt legyünk.

Minden más kívül maradt a rózsaszín ködön túl, valahol a semmiben lebegtem. Fantasztikus érzés volt, leírhatatlan…

Kezeim remegve simítottak végig a lány hátán, aki egy nyögés kíséretében omlott a karjaimba. A számat az ajkához közelítettem és nyelvemmel felfedezőútra indultam a szájában, és átadtam magam a színtiszta szerelemnek. A nyelveink vad tánca felélesztette minden porcikám és azt kívántam, hogy bárcsak sose lenne vége ennek a pillanatnak.

Fiatal voltam még, de ehhez elég érett voltam, legalábbis azt hiszem. Csak az járt a fejemben, hogy minden szeretetemet átadjam eme becses hölgynek, aki az életemet jelentette.

- Szerelmem– tört fel belőlem egy kéjes sóhaj és csókolgatni kezdtem a nyakát, melyet most nem fedett semmilyen ruhanemű, semmilyen gátlás.

A kezeivel érzékien kezdte kigombolni az izzadtsággal rám tapadt ingemet, és megborzongtam az érintéseitől. Nem tellett sok időbe, míg mindketten meztelenül dőltünk az ágyra, és majdnem feldöntöttük a romantikusan világító gyertyát.

Barna haját egy lágy mozdulattal félre söpörtem, és kedves barna szemeibe néztem, amik engem néztek és a tekintetünk összefonódott, akárcsak a testünk. Ugyanazt láttam benne, mint amit én is éreztem. Mintha a tükörbe néztem volna... Egyek voltunk… Csak egy érzés irányított minket a szerelmen kívül…

A vágy.

- Oh, édes – nyögött fel. – Akarlak.

Nem haboztam, ajkaimmal végig jártam a hasa vonalát, majd egy kéjes mozdulattal átadtam magam a teljes gyönyörnek.

A kedvesem felsikított.

Egy vércsepp hullott a hófehér lepedőre, és egy pillanatra ijedtség vette el a kielégítettség érzését, de aztán rájöttem, hogy ez szűz lányok esetében teljesen helyén való, így újra elöntött a mámor, és kielégülve nyögtem fel.

A rózsaszín köd ellepte az agyam minden szegletét, és én akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb férfija, a világ közepe, aki a legtökéletesebb nőt birtokolja, aki valaha is létezett a Föld kerekén.

Arra nem is gondoltam, hogy mennyire felelőtlen vagyok és akkor még ismeretlen volt minden fajtavédekezés a terhesség és a nemi betegségek ellen. De akkor nem voltam ura a tetteimnek és hatalmas lavinát indítottam el a vágyaim hatására.

Pár hónappal később… (A lány szemszöge)

Némán figyeltem a vésett feliratot, de a könnyeim miatt nehezen fogtam fel az értelmét. Csak néztem én nem mozdultam, nem is tudtam volna. A könnyek és a fájdalom eluralkodott a testem minden szegletén. A kezeim önkéntelenül a gömbölyű hasamra siklottak és a zokogás fojtogatott belülről, majd mikor újra végig olvastam a feliratot, nem bírtam erős lenni. A névre rá se tudtam nézni, így csak a szöveget figyeltem…

A boldog feltámadás reménye alatt e sötét sírhant fedi eme ifjú kihalt tetemeit.
Béke poraira!

Nem is sejtettem, hogy nem messze tőlem két férfi figyeli esetlen mozdulataimat, majd az idősebbik a fiatalabbik vállára teszi a kezét, és eltűnnek a ködös messzeségben. Csak én maradtam, és sirattam elvesztett kedvesemet, akit oly fiatalon vett el tőlem az élet…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés