Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)

Edward felé fordult, de mivel úgy tűnt a folytatásra még várni kell, beleolvasott a fiú gondolataiba. Bella sejtette, hogy Edward épp azt próbálja megtudni, hogy Emmett mire utal, de nem tetszett neki mikor látta, hogy Edward arca elkomorul, és érezte, hogy szorosabban öleli a derekát, mint eddig.

- Mi az? - kérdezte, mert már nem bírta türtőztetni magát.

Ekkor Esme lépett elő, mosolyogva nyugalmat árasztva. – Szerintem üljünk le, úgy hiszem, hogy ez hosszabb beszélgetés lesz.

Ekkor megjelent a lépcsőn Rosalie, Emmett mellé sétált.

- Sziasztok – köszönt a lány.

- Szia Rosalie – köszönt Bella is. Edward csak biccentett.

Leültek a nappaliban úgy; hogy mindenki lásson mindenkit.

Bella látta, hogy mindannyiuk arcán ugyanolyan kifejezés ül. Ettől idegesség fogta el, mi lehet, amit Edward nem mondott el, ami miatt láthatóan mindannyian aggódnak, még Rosalie is.

A fiú megérezhette Bella idegességét, mert felé fordult és nem húzta tovább az időt.

- Emmett úgy gondolja…

- Mindannyian így gondoljuk – szólt közbe az emlegetett.

Edward nem törődött vele, folytatta.

-…, hogy Victoria téged fog felhasználni, hogy engem elkapjon – mondta, minden kertelés nélkül.

Bella bólintott.

- Lényegében James is ezt tette, csak ő beteg módon azt élvezte, hogy üldözni fogod. Emlékszem még mondta is, hogy milyen jó lesz, majd amikor a bosszútól elvakítva fogod őt üldözni.

- Az az igazság, hogy Laurent mondta, hogy ne becsüljük le Victoriát – mondta Carlisle – de mikor nem találtuk őt Phoenixben, sem a környékén nem folytattuk a kutatást. Nem tudom, hogy miért várt eddig.

Emmett bíztatóan Bellára mosolyogott. – Nyugi Bella, nem lesz semmi gond. Te most itt maradsz Esmével és Alice-szel, mi meg elmegyünk és levadásszuk. Ebédre már itthon is leszünk – tette hozzá mosolyogva.

- Nem, Carlisle is megmondta, hogy nem így fogjuk csinálni – nézett jelentőségteljesen Emmettre Rosalie. – Sokkal óvatosabbnak kell lennünk, a múltkor nem volt akkora tétje, mert nem itthon voltunk, Phoenixben nem ismert minket senki, csak maximum Bellát. De most…

Bella értette, mire céloz Rosalie, mióta találkoztak, mindig is ő volt az, aki a legjobban aggódott a lelepleződésük miatt, többek között Bellát is ezért nem szerette. Mert fent állt a veszélye annak, hogy a kapcsolatuk „rosszul” fog végződni. És ha, egyszer csak nyoma veszne Bellának, az gyanúba keverhetné Edwardot és végső soron az egész Cullen családot. Arról nem is beszélve, hogy Charlie a helyi rendőrfőnök.

- Nyugi – Emmett átölelte Rosalie-t. – Nem a főút kereszteződésében tervezzük széttépni őt.

Rosalie megpróbálta lerázni magáról a fiú kezét, de az nem hagyta magát, végül beletörődött és nekidőlt a fiú oldalának.

- Igaza van Rosalie-nak – szólt Bella, erősen meglepve a szőke lányt. – Óvatosnak kell lennetek, nehogy valaki gyanakodni kezdjen rátok.

- Azt mi sem akarnánk – mondta halkan Esme. – De pont, ezért muszáj mihamarabb elintéznünk Victoriát, ha őrülten beszabadul a városba, akkor mészárlásba fog fogni.

- Őrülten? Ezt hogy érted? – kérdezte Edward, és Bella is ugyan erre gondolt.

A válasz azonban Alice-től érkezett.

- Valószínű, hogy beleőrült a gyászba és ezért akar bosszút állni is.

- Miből gondolod? – kérdezte, habár volt egy sejtése.

- Alice-nek volt egy látomása – szólt közbe Carlisle. – Abban a látomásban Victoria Bellát követte de mikor elmentek a bevásárló központ előtt, inkább úgy döntött, hogy oda megy be, becsábította őt a vér szaga… - Carlisle nem fejezte be, de mindenki tudta, hogy mi lett a vége a látomásnak.

Bella szólalt meg először: - Mi lenne, ha hagynánk, hogy kövessen, de nem mennék a bevásárló központ felé, hanem elcsalnám, mondjuk az erdőbe, ahol ti várnátok.

- Persze. Jó. És mi lenne, ha díszdobozva csomagolva küldenénk el neki? - mondta Edward gúnyosan. – Vagy még jobb, hogy ha előtte leütünk, így tuti nem lesz semmi gondja veled. Edward felháborodottan nézett Bellára.

- Nem érted, hogy nem tudhatjuk, hogy pontosan mikor fog rád támadni? Mi van, ha az őrület annyira elvette az eszét, hogy valahol a városban rád veti magát, mielőtt még elérnél az erdőbe?

Bella nem válaszolt neki. Miközben egymás szemeit fürkészték, Edwardnak feltűnt, hogy Alice gondolatai feltűnően máshol járnak, éppen egy zöld réten sétálgatott, és énekelt, sőt Jasper gondolatai sem kapcsolódtak a témához.

- Mi az? Mi történt? – nézett az említett párosra. – Mit titkoltok?

Alice szomorú arccal sóhajtott.

- Miről van szó? – fordult a fiú Carlisle és Esme felé.

A férfi sóhajtott mielőtt belekezdett volna a magyarázatba.

- Alice megint látta amint Bella vámpírrá válik.

Bella érdeklődve pillantott Alice-re. Míg Edward félve nézett szét a szobában ülőkön.

- Nyugodj meg – kezdte Esme. – Ez nem biztos egyáltalán, te is tudod…

De Edward nem hagyta, hogy befejezze.

- Hogy történt? – kérdezte Alice-től.

Alice bocsánatkérően nézet rájuk, mintha ő tehetne arról, amit látott.

- Victoria megsebesített, nagyon súlyos volt a sérülésed – mondta Bellára nézve – és ha nem tette volna meg, akkor meghaltál volna, ezzel megmentette az életedet…

Mindketten várakozva néztek a lányra, Bella szemében kíváncsiság csillogott, a legkevésbé sem bánta volna, ha beteljesül Alice látomása.

Edward arcán, egyre jobban eluralkodott az ijedtség, sejtette, hogy mi lesz a mondat vége, de nagyon nem akarta hallani. Nem akarta elvenni Bella életét, még akkor, sem ha ezzel megmenti őt a biztos haláltól.

- … Edward mentette meg az életedet – mondta Alice, ekkor már Edwardra nézett.

A fiú a gondolataiba merült, látszott rajta, hogy megijedt a hallottaktól. Bella nem tűnt különösebben ijedtnek, mikor látta Edward reakcióját, megfogta a kezét és bíztatólag rámosolygott.

Edward ijedten pattant fel, Bella nem is látta csak azt, hogy immár a szoba közepén áll, és mérgesen néz rá.

A többiek egy szót sem szóltak, egyelőre csak, mint megfigyelők vettek részt a kettejük közt zajló eseményben.

- Mi a baj? – kérdezte Bella óvatosan.

A fiú nem válaszolt rögtön.

- Hallottad, hogy mit mondott Alice? – kérdezett vissza.

- Persze - felelte nyugodtan – ,azt mondta, hogy …

De mikor Edward nem látott semmi rettegést Bella arcán közbevágott.

- Azt mondta, hogy Victoria meg fog téged támadni, és te bele fogsz halni.

- Nem, azt mondta, hogy te fogsz engem megmenteni a haláltól. – ellenkezett a lány.

Edward a fejét rázta.

- Én teszlek téged vámpírrá, nem érted Bella?! Miattam, kell lemondanod az életről, miattam leszel… – nem tudta befejezni a mondatot.

- Vámpír. Igen, de ha nem teszed meg akkor meghalok, hallhattad.

- Nem. Ha vámpírrá teszlek, akkor én magam öllek meg! – Bellához lépett, és leguggolt elé. – Bella, kérlek ne kérd tőlem, hogy megöljelek. Vigyázok rád, ígérem. Nem fogom hagyni, hogy Victoria megtámadjon téged.

- Mi sem akarjuk, hogy ez megtörténjen – szólt csendesen Esme. – Mindent megteszünk, hogy Bella biztonságba legyen. De ne felejtsd el, hogy Victoria elsősorban téged akar megölni, úgy tudja, hogy te ölted meg Jamest.

- Honnan veszi ezt? – kérdezte Bella, elszakadva Edward szemétől, aki még mindig előtte térdelt.

- Ezt is láttam – szólt Alice. – Mikor Edward visszaindult hozzád.

Edward ekkor meglátta Alice gondolatait, a látomásról ijedten nézett Bellára.

- Mi az már megint? – kérdezte Bella.

- Nem csak ennyit láttam akkor… - kezdte – láttam ahogy téged figyel amíg te a fürdőszobában vagy, és akkor éreztem a gondolatait is. Onnan tudom, hogy Edwardot hibáztatja.

Bella kicsit csodálkozva nézett Alice-re.

- Mikor megfordultál, ő elmenekült, Edward még nem ért vissza hozzád.

- Miért nem mondtad, hogy láttad? – kérdezte Edward Bellától.

Bella lenézett rá.

- Nem voltam benn biztos, hogy láttam-e. Azt hittem, hogy csak az álmom miatt láttam, és nem is ismertem fel, nem voltam biztos benn, hogy kit láttam.

- De akkor is mondhattad volna, hogy valakit láttál – erősködöt a fiú. – Bella, ne csináld ezt.

Szemeiből aggodalmat olvasott ki a lány.

Bólintott.

- Bella nem mondott hülyeséget – szólt Carlisle.

Mikor látta, hogy mindenki döbbenten néz rá, gyorsan folytatta. – Azt mondta, hogy „az erdőben intézzük el”, valóban az lenne a legbiztonságosabb hely. Vagy legalábbis jobb mintha itt a házunkba tennénk.

- Vagy valahol a városban. – bólintott Esme.

A többiek is egyetértettek. Edward még mindig aggódva nézett Bellára.

- Nyugodj meg Edward – szólt Alice nyugtatóan. - Bellának nem lesz semmi baja.

Érezte, hogy ellazulnak az izmai, hogy megnyugszik. Tudta, hogy Jasper keze illetve képessége van a dologban, de nem tette szóvá.

- Már csak az a kérdés, hogy hogy fogjuk az erdőbe meginvitálni a csajt – szólt Emmett. Láthatóan a vadászat jobban érdekelte.

- Valószínűleg nem fogja sokáig húzni, szerintem hamarosan lépni fog - mondta Carlisle.

- Már csak az a kérdés, hogy Edwardra veti magát, vagy Bellára – mondta Rosalie.

Mindannyian Alice felé fordultak.

- Nem tudom, nem látom – mondta.

Pár percig csendben ültek a fényes nappaliban, odakint esett az eső.

- Hát, azt hiszem, amíg Alice nem látja, hogy mit fog tenni, addig jobb, ha Edward nem hagyja magára Bellát huzamosabb időre. Mi pedig folyamatosan figyeljük a környéket, hátha a nyomára bukkanunk, és elkaphatjuk, mielőtt még támadna – mondta Carlisle.

A többiek egyetértően bólintottak.

- Rendben. – állt fel Esme mosolyogva. – most, hogy ezt megbeszéltük; nem vagy éhes Bella?

- Nem köszönöm, nemrég reggeliztem.