1. fejezet

Amíg minden jó

Már egy jó ideje visszajött Edward. Amióta majdnem „megöltem magam” sokkal jobban figyel rám. Bár már ezerszer elmondtam neki, hogy csak szórakozásból csináltam.

Szinte minden perem vele töltöm. Mondjuk Alice-re is van időm. Ő lett a legjobb barátnőm, hiszen Jessica csak azért van velem, mert nincs kivel beszélnie spanyolon. Angela is jó barátom, de nem nyíl meg előttem, és ez egy kicsit zavar.

- Bella! –hallottam Charlie hangját.

Már megint mit akarhat? Csak nemrég ébredtem fel, de máris nyaggat. Fogadjunk, hogy Renée hívta fel valamiért. Vagy talán Billy…

- Mi az? –kérdeztem, miközben mentem le a lépcsőn.

- Billy hívott. –hogy megmondtam- Átjön Jacobbal.

- Oké… Akkor majd 4 személyre kell főznöm.

- Nem úgy volt, hogy Edward is jön?

- De…

- Akkor meg?

- Nem nagy kedveli Black-éket.

- Bella. Tudod jól, hogy ez fordítva is igaz.

- Igen, tudom.

- Végül is Jacob a barátod…

Oh, ne! Már megint kezdi! Azt akarja, hogy inkább Jacobbal foglalkozzak, mint Edwardal.

- Apa! –kezdek igazán mérges lenni rá- Ezt még megbeszélem Edwardal. Jó?

- Rendben

Gyorsan felbaktattam a szobámba. Elég fura Charlie-tól, hogy még nem ment el dolgozni, bár én is a szokásosnál előbb keltem fel. Hallottam, ahogy a rendőrautó elindul. Felvettem a táskám és lementem a konyhába. Összedobtam egy gyors reggelit és megettem. Késésben voltam.

Amikor kinyitottam az ajtót, megláttam az ezüst Volvo-t, Edwardal. Gyorsan bezártam az ajtót, és szépen lassan indultam el felé, nehogy észrevegye, hogy mennyire feszült vagyok.

- Szia. –szólalt meg.

- Hello. –köszöntem egy kicsit bátortalanul, mire elmosolyodott.

Kinyitotta a Volvo ajtaját és beültem.

Édes Istenem! Mikor szokom már meg a közelségét? Ahogy mosolyog! Majd elolvadok tőle…

Az egész úton egy szót se szóltunk egymáshoz, pedig el kéne mondanom neki, hogy ma átjönnek Black-ék.

- Ömm… Edward… -kezdtem bele, de a folytatáshoz már nem volt elég merszem.

- Igen? –kérdezte kíváncsian.

Miért nem tud ilyenkor olvasni a gondolataimban? Miért én vagyok a kivétel? Miért?

Már a suli parkolójában voltunk. Gondoltam kihasználom a helyzetet és gyorsak kiszállok, de nem sikerült. Villámgyorsan megfogta a csuklóm. És elkövettem a hibát. Belenéztem a gyönyörű, aranybarna szemébe. Csak bámultam, bámultam és bámultam.

- Na? Mit akartál mondani? –tette fel a kérdését.

Még mindig nem válaszoltam. Közelebb húzódott hozzám.

Azok a szemek! Miért csinálja ezt velem? Hamarosan kiszedi belőlem a választ… Miért kezdtem el egyáltalán?

- Bella… -lehelte.

Ekkor feladtam. Nem bírtam tovább.

- Ma átjön hozzánk Billy és Jacob… -vallottam be.

Hirtelen megváltozott a tekintete. Bár nem csodálom. Amikor elment, elég közel kerültem Jacobhoz. Talán túlságosan is közel. És egyébként se volt oda túlságosan érte, de még ez is hozzácsapódott…

- Te is átjössz, vagy inkább otthon maradsz? Megértem, ha a családoddal maradnál…

- Megyek. –jelentette ki.

Kicsit meghökkentem. Edward egy házban a Jacobékkal. Egy vámpír és egy vérfarkas. Két természetes ellenség.

- Na, gyere. Még elkésünk. –szólalt meg Edward.

Bólintottam. Kikászálódtam a kocsiból és elindultam. Edward pár lépéssel utolért és megfogta a kezem. Ránéztem. Még sohase fogta meg a kezem az iskolában. Mi történt vele?

Aztán rájöttem. Mike Newton szállt éppen ki a kocsijából.

- Edward. Igazán nem szép dolog tőled…

- Mégis mi? –kérdezte értetlenül.

- Tudom, hogy tudod, hogy miről beszélek.

Elővette a féloldalas mosolyát. Egyszerűen imádom amikor ezt csinálja. Ilyenkor olyan aranyos… mondjuk, mindig aranyos.

- Remélem, tudod, hogy Mike nem érdekel.

- Most már igen.

Elkísért a termemhez, mint mindig. Bementem és leültem Jessica mellé. Elkezdett Mike-ról és a kapcsolatukról beszélni. De én nem figyeltem rá.

Mi lesz ha, megtámadják egymást? Mert én kinézném belőlük. De tuti, hogy nem lesz semmi baj. Edward nem akarja, hogy Charlie mégjobban utálja őt. Már az is csoda volt tőle, hogy apa emlékezett a mai tervünkre. De Jacob… Ő más tészta. Örülne neki, ha Charlie nem engedné meg nekünk a találkákat. Billy meg nem is törődne se velem, se Edwardal. Ebből mi fog kisülni…

- És Mike már megint szakított velem! Folyton ezt csinálja! Kezdem nem érteni őt. Járunk, nem járunk, aztán megint járunk. Amúgy mi van veletek? –kérdezte Jess.

- Ömm… semmi. –ráztam le gyorsan.

Ekkor kicsöngettek, és én máris rohantam ki a folyosóra. Jessica már az őrületbe kerget ezzel a sok „problémájával”. Mert szerinte ezek azok. Én mit meg tennék egy

ilyen könnyű problémáért…

–l—

Épp jöttem ki az öltözőből, amikor nekimentem egy kemény valaminek. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek kinek is mentem neki.

- Bocsi. –motyogtam.

- Semmi baj. –mosolygott rám kedvesen Edward. –Mehetünk?

- Persze. De még mindig nem értem miért is jössz elém.

- Nehogy valami baj érjen.

- Gyenge kifogás.

Ekkor megállt, és megint nekimentem. Egyre többször csinálom ezt. Jobban oda kéne figyelnem, mert még valaki megsérül. Mondjuk, csak én lehetek az a valaki, mivel neki meg se kottyan.

- Gyenge kifogás? –kérdezett vissza.

- Igen. –válaszoltam határozottan.

- Miért is?

- Mert nem fog bajom esni. Tudok vigyázni magamra.

Elnevette magát. Erre mindenki ide nézett. Sose láttak egyetlen egy Cullent se nevetni.

- Bella. Remélem, még emlékszel arra, hogy úgy vonzod a bajt, mint a mágnes.

- Emlékszem. –mondtam egy kicsit szomorúan.

- Akkor jó. –ezzel a mondattal együtt, megfogta a derekam és magához húzott. Éreztem, hogy elpirulok. Odahajolt hozzám és megcsókolt. Szokásomhoz híven a kezem a nyakára fonódott. Így voltunk talán egy percig, de aztán elhúzódott.

Észrevettem, hogy körülöttünk egy kisebb tömeg alakult ki, mire jobban elvörösödtem. Láttam egy csomó, csodálkozó embert. Jessica is köztük volt, Mike-al együtt. Hát igen. Még sose láttak engem és Edwardot csókolózni.

Mire észbekaptam, már a kocsinál voltunk. Beszálltam, és rámeredtem Edwardra.

- Mi az? –kérdezte nyugodtan.

- Áh, semmi. –válaszoltam morcosan.

- Bella. –mondta ki a nevemet nyugodtan. – Mondjad el.

- Semmi, csak egy kicsit zavaró volt.

- Mégis mi?

- Hogy ott volt körülöttünk egy halom ember.

- Ja. Az tényleg az volt.

Felbosszantott. Megpróbálom visszafogni magam. Ránéztem, de ő nyugodtan bámulta az utat.

- Ezt direkt csinálod? –förmedtem rá.

- Mit? –mosolyodott el.

- Szóval igen…

Megálltunk. Ott voltunk az otthonomnál, de én csak őt néztem. Edward szeme egyre sötétebb lett. Kinéztem és megláttam a furgonom mellett a Rabbitt-ot, Jacob kocsiját.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés