2. fejezet.

Jasper szemszöge

A szobámban ültem, és gondolkodtam. Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem, de azt nem tudtam, hogy ki az.

- Én, vagyok az Jasper! – mondta Emmett

- Oh - meglepetten hátra fordultam. – Hát, te? – Emmett megfogta a vállam, és maga felé fordított.

- Mi bánt, mondd? – kérdezte, és szép szemeiben kíváncsiságot láttam.

- Csak, ez az, Alice, és Victoria páros kicsit felkavar, és hiányzik, Mark meleg gondoskodása, ahogy gyengéden megsimogat, oh, Emmett ez annyira nehéz! – Megfogta a kezem, és ezt mondta.

- Gyere, Jazz, sétáljunk egyet attól, majd kitisztul a fejed. – felhúzott, és elindultunk, de a kezemet nem engedte el. Jól eset gyengéd, de mégis határozott szorítása. Sétáltunk, és én elmeséltem minden búmat, bánatomat. Emmett figyelmesen hallgatta, és közben megnyugtatóan simogatta a kézfejem a hüvelykujjával.

- De mondd, Jasper, miért vagy féltékeny Alicera, ha egyszer te csaltad meg előbb? – kérdezte értetlenül. Én, pedig felháborodtam.

- Na, de Emmett! Én, szexi vagyok, és helyes, engem nem lehet csak úgy megcsalni, engem még senki sem csalt meg! – a végén már szinte könnyeztem. Emmett a maga furcsa gyöngéd határozottságával maga felé fordított, és kemény ajkát az enyémre tapasztotta. Soha nem volt még ilyen csókom, még Markkal sem. Emmett tudta mit tesz, hogy mi a jó nekem. Nem tudom meddig csináltuk ezt a földi paradicsomot – legalábbis az én számomra -, de azt hiszem, egy jó darabig. Mikor aztán szétváltunk Emmett kezdett mesélni.

- Tudod, én nem vagyok meleg, de Rosalieval már olyan unalmas a – itt suttogóra fogta – szex. Mindig csak ugyanaz a póz, húúú. Így én tűnök az erősebbnek, de az ágyban, ezt nehezemre esik ki mondani, de Rosalie, egy őrült, ha meg merem említeni, hogy változatosságot akarok, kapok egyet, és azt mondja, folytassuk. De én változatosságra vágyom Jazz! – vállat vont, és folytatta. – És te jöttél először számításba.

- Ó, Emmett annyira édes vagy köszönöm, hogy engem választottál! É most mi lesz? – kérdeztem.

- Beosonunk, Esme kunyhójába, az erdőbe, és eltöltünk ketten egy izgi kis pásztorórát, oké? – kérdezte

- Rendben! – vágtam rá. – Éjjel egykor találkozunk ott. – Azzal mindketten másfelé rohantunk. Én izgatottan vártam az estét, és közben rájöttem, hogy teljesen, és visszavonhatatlanul, bemelegedtem. Ez tetszett. Aztán eljött az idő, és én rohantam titkos kis találkámra. Emmett már várt rám. Az ajtóban egymásnak estünk. Betörtük az ajtót, és én felkattintottam a villanyt. Nem kellett volna. Két dolog került egyszerre a látóterünkbe. Először is, Alice, és Victoria amint a díványon csókolóznak. Másodszor pedig Rosalie, egy sötét sarokban elbújva, kameráz, és kéjes vigyorral ezt motyogja:

- Ez, majd felizgatja Emmettet. – Aztán Rose ránk pillantott, Alice, és Victoria pedig Rosera. Mi, pedig mindhármukat bámultuk egyszerre. Rose ezután földhöz vágta a kamerát, - előtte gondosan kivette a kazettát – és elfutott mellettünk, de közben ezt sziszegte Emmettnek:

- Te kis langyi! – Majd elrohant. Emmett pedig utána. Én egyedül maradtam Alice-val, és Victoriával. Felvettem a kamerát, raktam bele egy kazettát, és, ezt mondtam.

- Nyugodtan folytassátok! – És benyomtam a kamera gombját.