Előszó

Szenvedély… Mindannyiunkban megbújik, vár és bár nem akarjuk, nem kérjük, végül felkavar, kinyitja száját és üvölt. Beszél hozzánk, irányít. A szenvedély uralkodik rajtunk, mi pedig engedelmeskedünk. Mi mást is tehetnénk? A szenvedélyből merítünk a legjobb pillanatainkban, a szerelem örömében, az utálat tisztaságában és a fájdalom extázisában… Néha elviselhetetlenül fáj. Ha tudnánk szenvedély nélkül élni talán békességet találnánk, de akkor üresek lennénk, üres szobák, lefüggönyözve, nyirkosan. Szenvedély nélkül igazán halottak lennénk.

            (By Angelus)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés