Edward Emmetthez fordult.
- Talán majd később. Miért jöttetek?
A kérdezettek arcáról lehervadt a mosoly. Erre Edwardéknak is eszébe jutott a nappaliban lezajlott beszélgetés.
- Csak beszélgetni kicsit – mondta Alice. – Miután feljöttetek, mi még beszélgettünk Victoriáról.
- És mire jutottatok? – kérdezte Edward mikor látta, hogy Alice nem akarja folytatni.
- Victoria nomád – mondta Jasper, tárgyilagos hangon. – Sokkal otthonosabban mozog az erdőben, mint mi és gyorsabban is, gyorsabban, mint Edward.
Bella kissé megijedt a hallottaktól. Nem hitte volna, hogy akárki is gyorsabb lehet Edwardnál, és az is megijesztette, hogy az erdőben sokkal otthonosabb, mint a Cullenék
A vámpírok észrevették Bella idegességét. Alice bátorítóan mosolygott rá, Edward leült a másik oldalára és átölelte, Jasper nyugalmat sugárzott a lányba.
- Nyugi Bella – szólt mosolyogva Emmett. – Ő csak egyedül van, mi meg heten, veled együtt nyolcan – tette hozzá mosolyogva.
Edward a fiú felé fordult, és fenyegetően rámorgott. Emmett hátrébb lépett és felemelte két kezét.
- Nyugi, csak vicceltem – kezdte bocsánatkérően. - Nem akarom, hogy Bella szembeszálljon a csajjal, ne nézz ilyen barbárnak – a mondat végén sértettséget éreztek Emmett mondandójában. Edward vett egy lélegzetet, ellazította a vállát.
- Tudom – mondta, bocsánatkérően. – Ne haragudj, nem gondoltam végig.
- Én megértelek – mondta mosolyogva, majd mikor a fiú felhúzott szemmel, érdeklődően nézett rá folytatta. – Én is hasonlóan hevesen védem Rosalie-t – majd Jaspert kezdte fürkészni. – Azt hiszem csak Jasper lóg ki a sorból.
- Miért? – kérdezte az említett, hangján érződött, hogy sérti büszkeségét Emmett kijelentése. – Azért mert én nem vicsorgok folyton rátok, ha Alice-ra néztek?
- Mást se nagyon csinálsz – csipkelődött tovább Emmett. – Pedig nagyon jó vadász vagy, nem tudom, hogy amikor nem vadászol hova tűnik belőled az a szenvedély – esett gondolkodóba.

Jasper láthatóan egyre jobban kezdett felháborodni, ami Bellát nagyon meglepte, hiszen eddig azt hitte, hogy Jasper a nyugalom élő szobra, semmi sem hozhatja ki a sodrából. Erre fel a két testvére láthatóan közel járt ehhez.
- De miért kéne minden egyes gondolatotokra, beszólásotokra ugranom? – Jasper láthatóan nem értette, mi a baj azzal, hogy ő nyugodtan kezeli ezeket a szituációkat. – Egyébként is; nem igaz, hogy csak én nem heveskedek, Carlisle sem ugrik neki mindenkinek, aki Esmére néz.
- Nem, most már valóban nem – szólalt meg Edward, mindannyian kíváncsian fordultak felé.
- Mikor még csak hárman voltunk, és Carlisle meg Esme még nem voltak egy pár de benne már voltak bizonyos érzések, nagyon sok mindenkire fenyegetésként tekintett.
- Még rád is? – kérdezte Alice.
- Nem, rám Esme már a legelejétől a fiaként tekintett. De amíg nem tisztázták egymás iránti érzelmeiket addig nem egyszer megesett, hogy csak egy hajszálon múlt, hogy meg ne ölje azt a halandót, aki flörtölni mert Esmével.
Mindenkit meglepett ez a hír.
- Nem hittem volna – mondta Emmett.
- Én se, Carlisle mindig olyan nyugodt – mondta Jasper is.

- Azt hiszem kicsit eltértünk a témától – mondta Edward.
A többiek bólintottak.
- Igen, ott jártunk, hogy Jasper nem olyan hevesen védelmezi Alice-t, mint mi mindannyian.
- Ez akkor sem igaz – háborodott fel ismét a sértett. – Én is megvédeném Alice-t, az életem árán is, de csak a valós fenyegetésektől, és már megbocsássatok – mosolygott gúnyosan a két fiúra – de ti nem számítotok annak. Egyikőtök sem.
Erre mind a két fiú a szoba közepén álló Jasper felé fordult, Edward felállt. Mozdulatlanul nézték egymást.
Alice megfogta Bella csuklóját és maga után húzva elindult ki a szobából.
- Azt hiszem, mi most lemegyünk Esméhez, épp valami isteni finomat készít neked – nézett hátra Bellára, ő bólintott.
A fiúk nem törődtek a lányokkal, egymásnak szentelték minden figyelmüket.

A konyhához közeledve Bella is megérezte az isteni illatokat.
Esme mosolyogva fordult feléjük.
- Sziasztok.
- Szia – köszönt Bella.
- Minek van ilyen jó illata? – kérdezte Alice.
- Töltött patisszonokat sütök éppen – felelte. – Hát ti, hogyhogy lejöttetek?
- A fiúk megint Jaspert vették elő, hogy miért nem olyan heves, mint ők – felelte Alice.
Esme bólintott.
- Nem először piszkálják ezzel? – kérdezte döbbenten Bella.
- Nem, tudod ők nagyon szeretik fitogtatni egymásnak az erejüket, mivel másnak nem tehetik – felelte Esme.
- Erőfitogtatás? – Bella értetlenül nézett a nőre.
- Igen, tudod ezzel levezetik a fölös energiájukat – majd Alice-hoz fordulva folytatta. – Bár lehet, hogy inkább takarékoskodniuk kéne, ha Victoria felbukkan hasznos lenne ha nem lennének félholtak.
A két vámpír összemosolygott, Bella még mindig nem teljesen értette, hogy miről van szó.
- Mit takar az erőfitogtatás a vámpíroknál? – kérdezte meg, nem bírva tovább a kíváncsiságát türtőztetni.
Alice vidáman mosolyogva fordult felé.
- Az erőfitogtatás ennél a három egyednél annyit jelent, hogy birkóznak, kergetőznek, versenyeznek bármiben, amit csak ki tudnak találni. De mindig a birkózással indítanak. De nem kell megijedned – mondta gyorsan, mikor látta Bella ijedt arckifejezését. – Nem szoktak súlyosan megsérülni.
Mintha csak Alice szavait akarnák megcáfolni, odafentről dörrenés hallatszott, mintha egy hatalmas szekrényt ejtettek volna le.
Esme Alice-hoz fordult.
- Nem igaz, hogy már megint idebent csinálják – mondta és a lépcsőhöz szaladt.
- Megmondtam, hogy idebent ne csináljátok – kiáltott fel a fiúknak Esme.
Ekkor odafent csend támadt.
- Bocsánat – hallatszott Edward vidám hangja, majd azt egy hangos kiáltás kísérte.
Bella ijedten nézett Esmére, majd mikor látta, hogy Esme visszamegy a sütőhöz, hogy ellenőrizze azt Alice-ra nézett, a lány szintén nem tűnt idegesnek, sőt továbbra is mosolygott pedig Bella biztos volt benne, hogy az előbb Jasper kiáltását hallotta. Mikor ezt szóvá is tette, Alice csak legyintett.
- Valóban, de csak azért, mert Emmett hátulról futott neki, hogy segítsen neki távozni a házból a nyitott ablakon át.
- Honnan tudod? – kérdezte döbbenten Bella.
- Hát először is, mert hallottam – majd Bellát megfordította, hogy ő is kilásson a konyha üvegfalán.
Odakint kicsit távolabb a háztól Emmett és Jasper feküdt egymásba gabalyodva. Ekkor ért földet mellettük Edward, Jasper már talpon volt, de nem sokáig, mert Edward ekkor nekicsapódott, és mindketten a földre kerültek. Emmett rávetette magát a földön birkózó kettőre. Hatalmas kiáltás hallatszott, mind kettőjüket váratlanul érte Emmett támadása.
Bella nem tudta eldönteni, hogy aggódjon vagy nevessen.
Alice mellé lépett.
- Tényleg nem kell aggódnod miattuk. Semmi bajuk nem lesz.
Ekkor már Esme is a fiúkat nézte.
Hatalmas csattanások hallatszottak be, pedig amennyire Bella látta nem volt nyitva egy ablak sem.
Úgy tűnt sose lesz vége. Majd egyszer csak abba hagyták és vidáman felálltak, miközben próbálták a másikat akadályozni.
A fiúk ekkor felsorakoztak majd Edward bólintott, mire a másik kettő elkezdet futni a fiú egy perccel később iramodott a nyomukba.
Bella még mindig azt a helyet nézte, ahol nyoma veszett a két fiúnak majd Edwardnak is.
- Most jön a verseny része? – kérdezte miután magához tért döbbenetéből.

- Nem – mondta Rosalie, akit eddig Bella észre se vett. – Emmett és Jasper most menekülnek Edward elől, megpróbálnak elbújni előle, meg lehagyni őt.
- Mindig próbálkoznak – szólt Esme. – De Edward annyira gyors, hogy hamar utoléri őket és nagyon jó nyomkövető is. Persze nem annyia, mint Emmett.
A másik két lány egyetértően bólintott.
Bella visszafordult a konyha felé, háttal az üvegnek.
- Carlisle nem szokott velük menni ilyenkor?
- Nem – rázta a fejét mosolyogva Esme. – Ő máshogy vezeti le a fölös energiáit.
- És ti?
- Mi a feles energiáinkat – mondta Alice vidáman mosolyogva. – Bármilyen meglepő is, és emberi, de vásárlásba szoktuk levezetni.
Bella ezen elgondolkozott, majd mosolyogva bólintott.
- Ez lényegesen jobb módja, mint amit a fiúk csinálnak.

- Mit készítesz Esme? - kérdezte Rosalie.
- Töltött patisszont – felelte. – Te egyébként, hogyhogy itt vagy? – kérdezte tőle, óvatosan. Véletlenül sem akarta megbántani a lányt.
- Hallottam, hogy a fiúk elszabadultak és úgy döntöttem, hogy megnézem ti még egyben vagytok-e – felelte kicsit mosolyogva, láthatóan nem értette félre Esme kérdését.
Bella ekkor ébredt rá, hogy Rosalie az ő közelében még egyszer sem mosolygott pláne nem nevetett. Ezt bíztató jelnek vette.
Lehet, hogy a lány hamarosan megszokja az ő jelenlétét, és halandó mivoltát. Gondolkozott Bella.

- Tényleg – szólt Alice. – Ideje lenne megint egy bevásárlást tartani.
- Benne vagyok – mondta Esme, majd Bellához fordult. – Ugye te is velünk tartasz?
Bellát meglepte a kérdés, látta Esmén és Alice-on, hogy szeretnék, ha ő is menne, de Rosalie-ban már koránt sem volt biztos.
A lány felé nézett.
- Gyere te is, Bella – mondta Rosalie. – Megígérem, hogy nem fogom átharapni a nyakad.
Bella meglepettségében majdnem leesett a székről. Rosalie kedvesen beszél hozzá, és épp magukkal hívja, őt, vásárolni
- Rendben, szívesen megyek.
- Ez igazán remek – mondta Esme. – Mit szólnátok, ha utána moziba is mennénk?
- Az attól függ, mit néznénk – felelte Alice.
Mielőtt azonban Esme válaszolhatott volna, Alice arca ijedté vált majd hallották amint becsukódik a bejárati ajtó. Mire az ajtó felé fordultak Edward már Bella mellett állt, az ő arckifejezése is ijedt volt.
Akárcsak Emmetté és Jasperé.
- Mi történt? – kérdezte Esme, hangjában aggodalom csendült.
- A nő a közelben ólálkodik – felelte Emmett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés