6.

Ekkor a konyhába lépett Carlisle. Bellára nézett, arca komoly volt és határozott.
- Bella, maradj itt. Ne menj sehová.
Bella ijedten nézett a férfira.
- Kimentek? – kérdezte.
- Egyenlőre még nem – felelte. – De nem kell aggódnod, nem lesz semmi gond.
- De nem azt mondtátok, hogy csak később fog támadni? – Bella hangja el-elcsuklott. Edward féltőn magához ölelte, szorosan kapaszkodtak egymásba, Bella remegett. A fiú nyugtató szavakat suttogott fülébe.
- Ne félj Bella. Nem hagyom, hogy bajod essen.
- Én attól félek, hogy neked vagy valamelyikkőtöknek fog baja esni – mondta, Edward szemébe nézve.
A fiú két kezébe fogta a fejét.
- Nem olyan könnyű minket bántani – mondta mosolyogva. – Bella, tényleg nem kell aggódnod. Alice, Esme és Rosalie itt marad veled. Mi meg kimegyünk és elintézzük. Ígérem, hogy nem fog semmi rossz történni. Se veled, se velünk.
- Nem gondolod, hogy kissé hímsoviniszta felfogás alapján osztottál szét minket? – kérdezte Rosalie. – A férfiak – mondta gúnyosan megnyomva a jelzőt – elmennek vadászni, míg a nők itthon maradnak. Tisztára, mint az ősembereknél.
Edward értetlenül nézett a lányra.
- Tudod, hogy a nő rád vadászik. Erre te fogod magad és kimész a házból. Ez igen nagy felelőtlenség.
Bella egyetértett a szőke lánnyal és ezt Edward tudtára is adta.
- Igaza van, ez őrültség lenne.
- Nem – ellenkezett Jasper, megelőzve Edwardot. – Az lenne őrültség ha ő is itt maradna a házban, veled vagy veletek, az mindegy. Mert akkor a csaj tuti ide jönne, mivel mind a két lehetséges célpontja itt van. Ha azonban Edward velünk jön, és megérzi a nő a szagát és, hogy egyedül van akkor inkább őt fogja üldözőbe venni, mintsem, hogy ide jöjjön a házba hozzád, ahol többen is vigyáznak rád. Edwardot fogja üldözni, ő meg elcsalja hozzánk, a hegyek közé és aztán… - szemében már-már állatias fény csillant, ahogy magában folytatta a gondolatot.

Rosalie megfontolta a hallottakat, majd Edward elé lépett. A fiú elengedte Bella kezét.
- Vigyázz magadra Edward – szólt halkan, már fenyegetően. Gondolatban folytatta a mondatot, de azt már csak a fiú hallhatta.

Rosalie visszasétált Emmett mellé, Edward arcán döbbenet látszódott. Noha mindenkit furdalt a kíváncsiság, hogy mit tudott meg, senki nem kérdezett rá. Ha rájuk tartozott volna hangosan is, kimondja a lány.
- Akkor mi lesz? – kérdezte Emmett, már izgatottam várta, hogy levadászhassa a nomádot.
Mindenki Carlisle felé fordult.
A férfi elgondolkozott, majd a többiekre nézett.
- Nem igazán tudom eldönteni, hogy mi lenne a helyes. A nő őrült, nem tudjuk kiszámítani, hogy mire mit lép – ekkor Alice-hoz fordult. – Látsz valamit?
A lány lehajtotta a fejét, gondolataiból kizárta a jelenlévőket úgy koncentrált.

- Semmit – felelte szomorúan.
- Ez nem is meglepő – szólt Edward. Mindenki felé fordult.
- Hallom a gondolatait – kezdte a magyarázatot – össze-vissza mindenféle dolog az eszébe jut, semmilyen rendszer nincs benne. Hol Jamesre gondol, hol a bosszúra aztán meg arra, hogy közel a város és ő meg éhes.
- Ezért kéne minél előbb elkapnunk, különben megint elkezd gyilkolni, mint legutóbb csak ez esetben nem hiszem, hogy meg fog állni egy embernél – mondta Jasper. Láthatóan feszült volt, valami mintha bántotta volna. Alice megfogta a kezét és bíztatólag megszorította. Jasper magához húzta a lányt és átölelte a derekát.

- Azt hiszem, hogy nem kéne itt megvárnunk – szólt Emmett. – Szerintem induljunk el, keressük meg, biztos vagyok benne, hogy már nagyon közel van, és minél közelebb engedjük a házhoz annál nagyobb veszélybe kerülhet Bella. Csináljuk azt, amit Jasper mondott. Edward egyedül előkeríti, a közelébe megy, de úgy tesz, mintha nem venné észre őt, mintha csak valami miatt rohanna a hegyek felé, a nőt pedig mi ott fogjuk várni, aztán elintézzük.

- De nem azt mondtátok, hogy gyorsabb Edwardnál? – kérdezte Bella.
- De igen, viszont nem hiszem, hogy rögtön rávetné magát. Egyébként meg nem kell Edwardot félteni – válaszolt Emmett.
A többiek bólogattak, Edward pedig bíztatólag mosolygott Bellára.

- Rendben – szólt Carlisle – akkor mi most elindulunk – mondta és Emmettre meg Jasperre nézett. Az említettek bólintottak. Jasper még minidig feszültnek tűnt. Alice rámosolygott, és súgott valamit a fülébe. A fiú bólintott, majd elindult Carlisle felé, Emmett adott egy puszit Rosalie homlokára a lány szerencsét kívánt neki.
A három vámpír elköszönt, majd köddé váltak, Bella csak az általuk kavart légáramlatot érezte és csak azt látta, hogy már nincsenek sehol.
Edward mellette állt.
- Nemsokára nekem is indulnom kell – mondta.
- Tudod merre van a nő? – kérdezte Esme, hangján érződött a féltés.
- Most nem, de meg fogom találni – biztosította őt Edward.

Edward aggódva nézett Bellára. Alice tudta mire gondol a fiú.
- Nem kell aggódnod – mondta neki. – Bellával maradunk, nem lesz semmi baj.
- Mi is meg tudjuk védeni – mondta Rosalie is. – Hiszen hárman csak elbírunk vele.
Esme bólintott.
- Vigyázz magadra Bella és kérlek, ne menj, sehova amíg vissza nem érek. Rendben?

Bella tudta, hogy Edwardnak eszébe jutott a múltkori eset, mikor azért rázta le Alice-t és Jaspert mert James felhívta őt, hogy elkapta a mamáját és nem öli meg ha egyedül megy a balett stúdióba. Megtette, lerázta a két vámpírt és egyedül ment oda, mint kiderült a vámpír hazudott neki, az anyja nem volt sehol.

Mielőtt Bella válaszolhatott volna eszébe jutott Charlie, és nem értette, hogy eddig, hogy nem jutott eszébe.
- Mi van Charlie-val? – kérdezte ijedten. – Mi van, ha a nő odamegy a házunkhoz és megtámadja?
- Ne aggódj – mondta Esme. – Rosalie átmegy, és szemmel tartja a házatokat, vigyáz apádra.
Rosalie bólintott, de Edward közbeszólt.
- Nem, maradjatok Bellával, mindannyian. A nő itt van a környéken – Bellához fordult. – Ha elindulna a város felé, utána megyünk és megakadályozzuk, nem kell aggódnod. Charlie biztonságban van.
Bella elgondolkozott, majd arra jutott, hogy annyira még Victoria sem lehet gyors, hogy mire Edward odaér ő már rá is ugrana Charlie-ra. Bólintott.
- Rendben, köszönöm.
- Nem kell köszönnöd – mondta a fiú. – Megvédelek, mert szeretlek, te vagy az életem Bella.
- Edward – szólt Alice, halkan szinte ijedten. Edward felé fordult, volt valami furcsa a lány hangjában. Látomása volt éppen.
- Indulj, most – mondta és a fiúra emelte a tekintetét. Edward látta, amit Alice látott.
- Vigyázzatok Bellára – mondta még, majd már ott sem volt.

- Mit láttál? – kérdezte Rosalie. Visszaültek a pult köré, és kíváncsian néztek mindannyian Alice-ra.
- Victoria úgy döntött, hogy eljön egészen a házig – felelte. – De most ha megérzi Edwardot valószínűleg inkább őt fogja követni, meg fog változni a döntése.
Esme bólintott.
- Nem tudom mit kéne most csinálnunk – mondta a nő, Bellára nézve.
Rosalie és Alice se nagyon tudta. Bella nem tudott mást elképzelni, minthogy azon gondolkodjon, hogy akkor épp mi történhet, mit csinál Edward, hol jár, biztonságban van-e?

Alice kissé hátratántorodott, Esme és Rosalie kíváncsian várta, hogy beszámoljon az újabb látomásáról. Bella is érdeklődve fordult felé.

Mikor Alice újra rájuk nézett, szemében bánat csillogott. Félve várták, hogy megszólaljon a lány.
- Megint láttam, ahogy vámpírrá válsz – kezdte, Bella megnyugodott. De Esme és Rosalie nem.
- Hogy változik át? – kérdezte Esme ijedten.
Alice szeme könnybe lábadt.
- Victoria kijátssza a fiúkat, bejut ide a házba és elkapja Bellát – mondta, és átölelte a lányt.
Esme és Rosalie azonnal felpattantak, szélsebesen körbejárták a házat és bezártak mindent, tudták, hogy ez nem fogja feltartani a nőt, de legalább hallani fogják, ha bejön.
Mikor visszaértek a konyhába Alice már megnyugodott, szorosan Bella mellett állt, és az erdőt kémlelte. Bella a széken ült, olyan sápadt volt, hogy félő volt mindjárt összeesik.
- Bella – szólt aggódva. – Jól vagy? Kérsz vizet vagy valamit?
- Nem – felelte olyan halkan, hogy azt egy normális halandó biztos nem hallotta volna meg. – Köszönöm.
- Nagyon rosszul festesz. Biztos, hogy nem kell semmi?
A másik két lány is féltőn néztek rá.
Bella csak rázta a fejét.
- Csak megijedtem, de nincs semmi baj – mondta. Vett néhány mély lélegzetet.
- A látomásom miatt? – kérdezte Alice, hangjában bűntudat érződött.
Bella bólintott.
- Bella – kezdte nyugtatóan. – Az csak abban az esetben fog megtörténni, ha nem követi Edwardot a hegyekig. Azok nincsenek olyan messze, nem fog előtte eszébe jutni, hogy másfelé menjen. Nem kell aggódnod. A nő Edward nyomában van, pár perc múlva már oda is érnek a többiekhez.
Bellának már kezdett visszatérni a színe. Esme megnyugodott
Rosalie közben szemmel tartotta az erdőt.

- Na jó – szólt Rosalie. – Én nem bírom ezt a csendes várakozást.
A többiek meglepetten néztek rá.
- Nyugi, nem kimenni akarok – mondta felemelve két kezét. – Megígértem, hogy én is itt maradok és vigyázok Bellára. Egyszerűen csak arra gondoltam, hogy beszélgessünk, mert ha tovább ülök ekkora csendben, megőrülök, és nem annyira idővel, mint inkább öt percen belül.
Bella kissé elmosolyodva bólintott.
- Egyet értek – mondta Alice is. – Ez csak feszültebbé teszi a várakozást.
Esme is egyet értett velük.

- Bella – fordult Esme felé. – Ha nem akarsz, ne válaszolj – mondta sietve. – De megkérdezhetem, hogy miért akarsz vámpír lenni?
- Szeretem Edwardot – felelte egyszerűen. – Szeretnék vele lenni örökre. Nem, csak amíg én meg nem halok. Ezzel megkönnyíteném az életét, nem kéne folyton rám vigyáznia, hogy nehogy valami bajom essen.
- Arról nem is beszélve, hogy nem félne folyton attól, hogy kárt tesz benned – tette hozzá Alice. Bella érdeklődve nézett rá. – Beszélgettünk rólad, nagyon is sokat, azt mondta, hogy fél attól, hogy ha belekezdenétek, akkor ő nem tudna magának parancsolni, nem tudná visszafogni magát, és fájdalmat okozna neked.
Esme mosolyogva nézett Bellára.
- Nagyon fontos vagy Edwardnak. Nem akarom, hogy elveszítsen téged.
- Tudod, hogy hogyan történik a vámpírráválás? – kérdezte Rosalie.
- Igen, elmesélte még régebben.
- Azt is tudod, hogy mivel jár ez a fajta élet?
- Igen, Edward elmondta, hogy hátha meggondolom magam, ha tudom.
- De mégse gondoltad meg magad – bólintott Rosalie.
Bella bólintott.
- Nem tudlak megérteni – felelte Rosalie. – És ez zavar engem.
- Nem tudod elképzelni, hogy Emmettért megtennéd ugyanezt a helyemben? – kérdezte.
Rosalie a fejét rázta.
- Nem igazán. Ne hidd, hogy nem próbáltam már így is átgondolni, de valahogy nem tudom beleképzelni magam a helyedbe.
- Nem tudom, mit mondhatnék még, hogy megértsd – mondta Bella elgondolkozva, hátha eszébe jut még valami, amivel segíthetne az egyre barátságosabb Rosalie-n.
Alice és Esme boldogan hallgatták a beszélgetésüket. Mindketten örültek, hogy Rosalie már nem olyan ellenséges Bellával.
- Majd szólok – mondta a szőke lány mosolyogva.

- Akkor most beszélgessünk valami másról, ami nem ennyire komoly – mondta Alice, szeme vidáman csillogott.
- Mire gondolsz? – kérdezte gyanakvóan Esme.

Ez nem derült ki, mert ekkor Alice-nak újabb látomása volt. A vidámság azonnal el is múlt, eszükbe jutott újra, hogy miért is vannak itt így négyen.
- Nem kapták el a nőt – mondta Alice, hangja távolinak tetszett. – Emmett és Jasper követik a nőt.
- Edward és Carlisle mindjárt itt is lesznek – mondta, immár megint normális hangon.
Bella idegesen nézett Alice-ra.
- Nem lesz semmi baja apádnak – mondta. – Emmett és Jasper figyelik a nőt.
Ekkor kopogtatást hallottak a bejárati ajtó felől.
Esme felállt. – Maradjatok Bellával – mondta elővigyázatosságból. Noha Alice azt mondta, hogy Carlisle és Edward rögtön itt lesznek. Úgy érezte, nem árt, ha óvatosak maradnak. A két lány szorosan Bella mellé állt. Esme elindult a nappalin keresztül ajtót nyitni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés