3. fejezet

La Push.

Kinyitottam a szemem, a kezemmel ösztönösen a másik oldalra tapintottam. Már fent volt, engem nézett. Olyan édes volt, ahogy a fejét támasztva engem nézett. A szám mosolyra görbült, mire ő is rám mosolygott. Néztük még egymást kb. vagy három percen át.(És azt kell, hogy mondjam ez se volt elég.)

-  Olyan szép vagy, szeretlek Carlie Cullen!

-  Én is szeretlek Seth Clearwater, bármi történjen is, örökön-örökké!- majd egy csókot leheltem meleg ajkaira. Kibontakozni készültem, de ő szorosan magához húzott. Teste a szokottnál is forróbb volt. A kezemet a hajába túrtam, míg ő a fülem háta mögét simogatta.

Amikor apa megzavart minket.

-  Jó reggelt Seth! A Seth-et megnyomta egy kicsit.

-  Drágám el fogsz késni a munkából.

Anya apa háta mögött nézett rám zavart tekintettel mintha azt mondaná: Én próbáltam feltartóztatni apádat, sajnálom, de tudod milyen.

Az arcom rózsaszínbe pompázott, miközben Seth szája végig felfelé gördült.

„Apa lennétek kedvesek kifáradni, én se szoktam rátok rontani!”- üzentem.

-     Jó reggelt Seth!- mondta anya majd szelíden rámosolygott Seth-re.

Seth visszamosolygott, majd kimentek.

Tényleg el fogok késni, állapítottam meg. Magamra kaptam a köntösömet, majd búcsúcsókot adtam Seth-nek aki szemmel láthatóan alig bírta ki nevetés nélkül, ezt az előbbi incidenst.

-     Áll még a mai napi fürdőzés?

-     Persze hogy áll, akkor délben értem jössz?

-     Érted még a világvégére is elmennék!- majd szerelmesen hozzám bújt.

                                                                                                                              ***

A kocsimba ültem, a kedvenc cd-met hallgatva. Pincérnőként dolgoztam, persze apáék az elején ellenezték, de én ragaszkodtam hozzá, hogy önálló keresetem legyen. Legalább is nyáron. Elégedett voltam a munkámmal. Sok kedves embert ismertem itt meg. Nem volt rossz tapasztalatom, ha azt nem lehet annak mondani, hogy egyszer letört a magas sarkúm sarka. Meg is érkeztem. Benyitottam a fehér ajtón, számítottam rá hogy egy öregúr ott fog ücsörögni, ahogy mindig is tette.

- Jó napot Mr. Allard, hogy van ma?

- Jó napot drága Miss. Cullen, köszönöm remekül.

Letettem a cuccom, majd az öltözőbe átöltöztem.

-A szokásosat Mr. Allard?

- Persze, köszönöm az remek lesz.

Fél percenként az órát nézegettem, hátha így jobban eltelik az idő.

Lassan szálingóztak be a vendégek. Így hát a többi időmet lekötötte a munka. Végre lejárt a munkaidőm.

Elköszöntem mindenkitől, majd az épület előtt várakoztam. Seth-nek egy sárga motorja volt, így hát a kocsimat a munkahelyemnél hagytam. A bukó sisak nem volt épp kényelmes, de Seth ragaszkodott hozzá. Na, ennyit a semmi bajom nem eshetről. A nap kellemesen sütött, és mondanom se kell, hogy ez itt nagy ritkaság volt. Egy árva lelket se láttunk a parton, szóval Nessi-ék még nincsenek itt. Letelepedtünk a homokba, és csak feküdtünk ott egymást nézve.

- Nem kéne bemennünk a vízbe - kérdezte.

- De akkor fordulj el, hogy át tudjak öltözni- mosolyodtam el.

Majd rátette a kezét a derekamra, és hosszas csókolózásba kezdtünk.

- Csak nem zavarunk?- jött egy ismerős hang.

El tudtam képzelni hozzá a pimasz mosolyt is. Összenéztünk Seth-el és mind a ketten elmosolyodtunk.

"Hát nem ironikus egy nap kétszer is."- gondoltam.

Két percre rá, már a vízben lubickoltunk. Végtelen boldogan. Az egész, olyan mesebeli volt, mint egy végtelen dal.

Egy dal, ami az ember fülébe csúszik, és nem ereszti többet el, csak a végtelen ének hallik. Így éltük mi a közös dalunkat. Egy pillanatra abba hagytam a fröcskölést, és körülnéztem. Néztem a körülöttem lévők boldog mosolyát, ahogy egymást fröcskölték. Boldog voltam. Álltalában boldog vagyok, de ez más volt, most szívem legmélyéből örültem. Örültem, hogy itt vagyok, hogy ez az életem, hogy része vagyok az életüknek, és hogy mérhetetlenül szeretem őket. A nap többi részét pancsolással töltöttük. A nap utolsó sugarai rávillantak a fényes sodró habokra, majd beolvadtak a mélykékségbe.

- Apáék, miért voltak tegnap este nálatok - kérdeztem.

- Rosalie-t ismered, ő még egyszer be nem tenné a házunkba a lábát, szóval ő nem volt - vágta rá Jake.

- Csak eljöttek kicsit nosztalgiázni, de elkerültétek egymást két perccel.

- Kölyök, mi van veled, olyan csöndes vagy ma - kérdezte Jake, Seth-től.

- Lassan nem kéne tüzet rakni?

- Még jó hogy hoztunk szalonnát magunkkal. Tudjátok, hogy legyen mit sütni.

- Szerencse hogy a mi Jacobunk mindenre gondolt- jegyeztem meg.

Elfogyasztottuk a vacsorát, majd elbúcsúztunk.  Sétára mentünk a holdvilágos éjszakába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés