3. fejezet

Miért pont most?

- Szia, apa! –köszöntem vidáman- Hello Billy!

- Szia, Bella. –mondta apa is, de Billy csak biccentett.

Edward felállt és kezet fogott Charlie-val. Odanyújtotta Billy felé is, de ő erre elfordult. A levegő egy kicsit feszült volt. Muszáj volt mondanom valamit.

- Miért nem mondtad, hogy ma hamarabb jössz haza?

- Kiment a fejemből. –válaszolta Charlie.

Meghallottam Edward kacaját. Ránéztem. Mindenki furcsán pillantott rá, de ő tovább röhögött. Elmosolyodtam, majd megnéztem, hogy mennyi az idő. 4 körül volt. Úgy gondoltam, el kéne kezdenem főzni.

- Na, mit szeretnétek enni? –kérdeztem vidáman.

- Mit lehet? –kérdezősködött Jacob.

- Ömm… -benéztem a hűtőbe és szinte csak halat láttam. – Lehet halat és… halat.

- Akkor, ha lehetséges, halat. – mondta Billy kicsit nevetve.

Elővettem a szükséges dolgokat, majd elkezdtem előkészíteni az alapanyagokat. Edward csatlakozott hozzám, de csak a pultnál ült. A többiek azt hiszem baseball-t néztek.

Már nem bírtam magammal. Muszáj volt megtudnom, hogy min nevetett annyira Edward.

- Mi volt annyira vicces? – kezdtem faggatózni.

- Semmi különös.

- Edward, lécci mondd el!

- Csak Billy Black gondolatai. –suttogta, nehogy meghallják.

- Mire gondolt? –kérdeztem, miközben közel hajoltam hozzá. Végül is csak egy pult választott el minket.  

- Csak arra, hogy mit is csinálhatunk kettesben. Volt pár elég furcsa ötlete…

Felfogtam. Sejtem mire gondolhatott. Felegyenesedtem, majd kifiléztem a halat. Edward minden mozdulatomat figyelte, nehogy elvágjam valamimet. Egész jól elvoltunk, de nem értettem, hogy miért nem a fiúkkal nézi a meccset. Meg is akartam kérdezni, amikor hirtelen megfogta a derekam. Ránéztem.

- Mi az?

- Semmi, csak hiányoztál. –válaszolta a szerelmem.

- De eddig is itt voltál…

- Viszont, csak most kezdtek el teljesen odafigyelni a játékra. Szóval…

Elmosolyodtam, majd Edward megfordított. Egy pár pillanatig csak néztem őt, de végül megcsókoltam. Ez nem olyan volt, mint a többi, ez sokkal szenvedélyesebb volt. A kezem a nyaka köré fonódott, míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott.

- Köhömm… -hallottam egy hangot. Egy pillanat alatt szétrebbentünk.

- Igen? –kérdeztem félénken.

- Bells, mi lenne, ha a vacsorával foglalkoznál és nem a fiúddal? –mondta szigorúan Charlie.

- Oké. Megértettem.

Apa visszament, miközben halkan motyogott valamit. Edward bocsánatkérően pillantott rám, én meg visszamosolyogtam.

- Sajnálom. –mondta a szerelmem.

- Semmi baj. Nem a te hibád.

- Dehogynem. Azt hittem, hogy minden figyelmüket a meccsre fordítják.

- Lehet, hogy minden gondolatuk ott járt, de attól még bármikor idejöhetnek valamiért.

- Igazad van.

Már majdnem kész volt a vacsi, amikor Jacob bejött.

- Fincsi az illata. –mondta.

- Köszi.

- Charlie teljesen ki van bukva.

- Tudom.

- Méghozzá a vérszopód miatt.

- Tudom. –válaszoltam ingerülten.

- Elég durva volt…

- Mégis mi? –kérdeztem.

Edward szúrósan nézett Jacobra. Biztos kiolvasta a fejéből a kérdésemre a választ.  De nem tetszett neki.

- Hát az, ahogy lesmárolt. Undorító volt.

- Jacob. Tudtommal nem tartozik rád, hogy mit csinálok és kivel.

Erre elvigyorodott. Elkezdtem megteríteni, amiben Edward segített. Hát igen. Charlie minket figyelt egész végig. Egy fél pillanatra se nézett rá a meccs állására.

- Charlie most mégjobban utál, mint valaha. –suttogta a kedvesem nekem.

- Nem érdekel. –válaszoltam, majd kikiabáltam - Kész a vacsora!

Apa odatolta Billy-t az asztalhoz, majd leült Edward és az idősbbik Black közé. Leraktam a halat középre, hogy szedjenek, majd én is lehuppantam a székre, természetesen a szerelmem mellé. A másik oldalamra Jacob került. 

Evés közben mindenki néma csöndben volt, senki se szólt egy szót se. Néha rámosolyogtam Edwardra, miközben kínlódott, hogy lenyeljen néhány emberi falatot. - Nagyon finom volt, Bells! –mondta Charlie mikor végzett.

- Köszi, apa.

- Többször kéne eljönnünk ide Jacob. –szólalt meg Billy is.

- Egyetértek –helyeselt a legjobb barátom.

Tudtam Billy hátsószándékát. Figyelni akart engem, nehogy valami „veszélyeset” csináljak. Leszedtem az asztalt és beraktam a tányérokat a mosogatóba. A szerelmem segített nekem a mosogatásban.

- Na, milyen volt? –kérdeztem.

- Egész tűrhető. A földre emlékeztetetett az íze. Mondjuk, nem tudom, hogy milyen az íze a földnek…

Elnevettem magam. Egész sokáig tartott a mosogatás, mivel Charlie folyton feltartott minket, de végül is végeztünk vele.

Csatlakoztunk a társasághoz, akik vidáman beszélgettek. Lecsücsültem a székre, amit különben Edward hozott be nekem, és figyeltem, hogy miről beszélnek. Edward is csatlakozott hozzájuk, kezdtek egész jól kijönni egymással. Ekkor megcsörrent a kedvesem mobilja.

- Elnézést kérek. -majd bement a konyhába.

- Nem bízom a barátodban. –mondta Billy.

Ezt a mondatát elengedtem a fülem mellett. Nem érdekelt, hogy mit gondol.

Edward visszajött, de nem ült le.

- Alice hívott. –kezdte el- Ma jön hozzánk két vendég. Muszáj most elmennem.

- Oh. Értem.

Elkísértem az ajtóhoz. Csak csöndben néztem, ahogy felveszi a kabátját, amire igazából nincs is szüksége. Szomorú voltam, hogy el kell mennie, de tudtam, hogy ez fontos. Nem tarthatom itt.

- Ma este még visszajössz? –kérdeztem halkan.

- Még nem tudom, de ha lehet, akkor igen.

Adott a homlokomra egy puszit, majd elment. Már most hiányzott…

Visszamentem a többiekhez. A társaságukat nem igazán kedveltem. Beetettem velük, hogy fáradt vagyok, és most inkább mennék aludni. Felmentem a szobámba és vártam. Vártam, hogy Edward megjelenjen a szobámba.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés