9.

- Mire jutottatok? – szólt Edward, pár perccel később. - Miért vitted a tisztásra Bellát? – nézett Alice-re.

- Előbb még beszélnék Carlisle-lal, nem vagyok biztos benne – válaszolt őszintén a lány.

- Miben nem vagy biztos? – érdeklődött a fiú. – Mit csináltatok a tisztáson?

- Majd ha beszéltem Carlisle-lal elmondom – ígérte a lány.

Bella azt hitte, hogy Edward majd megpróbálja kiszedni valahogy a lányból, vagy, ha úgy nem megy, hát kiolvassa a gondolataiból. De nem tette, persze ebbe az is közrejátszott, hogy Alice az egyetlen a családban, aki képes eltitkolni előle a gondolatait, huzamosabb ideig.

Edward bólintott.

Rosalie, Emmett és Jasper meglepetten néztek a fiúra, láthatóan ők sem hitték, hogy ennyiben fogja hagyni.

- Carlisle-ék meddig követik még a nőt? – kérdezte Bella.

- Bármelyik percben visszajöhetnek – válaszolt Alice. – Csak azért indultak most is utána, hogy ne akarjon követni minket, amíg visszaérünk a házba.

- Tudják, hogy már visszaértünk?

- Persze, amint beléptünk tudták.

És valóban, alig telt el öt perc Esme és Carlisle megjelent a nappaliban. Ezen csak Bella lepődött meg, a többiek már korábban tudták, hogy jönnek.

- Sziasztok – köszönt mosolyogva Esme. Nem tűnt fáradtnak, sem izgatottnak, mintha mindennapos esemény lett volna az életében, hogy más vámpírokat üldöz.

- Szóval – fordult Carlisle egyből Alice-hez -, miről akarsz beszélni velem?

- Előbb menjünk fel a szobádba – állt fel a lány a kanapéról. Carlisle bólintott. A többieket maguk mögött hagyva felmentek.

Carlisle nem ült le az asztal mögötti székébe, mindketten megálltak a szoba közepén.

Alice halkan és gyorsan beszélt, hogy a többiek ne halhassák meg.

- Bellának volt egy álma, arról, hogy hogyan válik vámpírrá – Alice szünetet tartott, Carlisle bólintott, hogy érti, figyel és folytassa. – Ugyanazt látta, amit én is láttam már korábban. Edwardnak mesélte el az álmát, ő meg elmesélte nekem.

- Biztos, hogy ugyanazt látta, amit te?

- Igen, ezért voltunk az erdőben. Emmettel elvittük Bellát arra a tisztásra, amit én láttam és ő felismerte, rákérdeztem részletekre is, és azokat is látta.

Carlisle bólintott.

- Ez mit jelent Carlisle?

- Teljesen biztos tehát, hogy ugyanazt látta álmában, mint te.

Alice bólintott.

Carlisle elkezdett sétálni a szobában, fel s alá.

- Edward tudja? – fordult a lányhoz.

- Nem. Kérdezte, hogy mi történt, de mondtam neki, hogy, amíg nem beszéltem veled, addig nem mondok neki semmit.

A férfi bólintott, majd tovább rótta a köröket, Alice a fotelhoz ment és leült.

- Látod, hogy hogyan fog reagálni Edward, ha megtudja?

- Nem, de egyébként sem nehéz kitalálni.

- Ez korántsem olyan egyértelmű – ellenkezett a férfi.

- Azon, hogy a vámpírrá válást látta, valószínűleg ki fog akadni, de azon, hogy Bella is látja a jövőt, nem hiszem.

Kopogtak az ajtón, Esme lépett a szobába.

- Mi újság? – kérdezte.

- Bella látta a jövőt – foglalta össze tömören Carlisle. Esme meglepetten pislogott.

- Hogyhogy?

- Álmában, megálmodta, amint vámpírrá válik, ugyanazt látta, amit Alice – Esme a lányhoz fordult, az bólintott.

Carlisle folytatta.

- Azért voltak az erdőben. Alice meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg azt látta-e, mint ő.

Esme visszafordult a férjéhez.

- Akkor most mi lesz? Jelent ez valamit?

- Csak annyit, hogy ha majd vámpírrá válik, ez a képessége is fel fog erősödni.

- Végre nemcsak engem fogtok nyaggatni az időjárás miatt – mondta mosolyogva Alice. A két felnőtt elmosolyodott.

- Viszont Edward még nem tudja – szólt Carlisle.

- Akkor ezért olyan feszült, nem mondtátok el neki, hogy mi történt – mondta.

A többiek egyetértően bólintottak.

- Jobb, ha elmondjuk neki minél hamarabb – mondta Esme.

- Én azért beszélni szeretnék Bellával is – szólt Carlisle –, mielőtt Edwardnak elmondanánk.

Alice a fejét csóválta.

- Nem fog tetszeni neki, hogy ennyi ideig húzzuk.

Carlisle és Esme felsóhajtottak.

Visszamentek a nappaliba a többiekhez, mikor beléptek minden szempár rájuk szegeződött.

- Akkor most már megtudhatom, hogy miért kellett nélkülem elmennetek az erdőbe? – kérdezte Edward egyből, hangján érződött, hogy már kezd elege lenni a várakozásból.

  Carlisle bocsánatkérően nézett rá, a fiú mérgesen dőlt hátra a kanapén. Bella mellette ült és a kezét simogatva próbálta nyugtatni.

- Bella - szólt Carlisle, mire Edward szeme csodálkozva ugyanakkor dühösen villant –, szeretnék veled beszélni.

 A lány érdeklődve nézte a férfit majd bólintott.

– Feljönnél velem?

- Persze – mondta, és már fel is pattant a kanapéról.

Edward magában fortyogott, továbbra is mérgesen szemlélve a többieket, láthatóan úgy érezte, hogy mindenki összeesküdött ellene.

Jasper megérezte a feszültségét, és nyugtató gondolatokat küldött felé. Edward mérgesen pillantott a fiúra.

Jasper, mintha észre se vette volna, még erőteljesebben kezdte őt nyugtatni.

Edwardnak ez volt az utolsó csepp, mérgesen fújtatva felpattant a kanapéról és felrohant a lépcsőn.

A szobájába lépve becsapta maga mögött az ajtót, szerencsére az nem szakadt le a helyéről a rá kifejtett erő miatt. Idegesen kezdett járkálni, hogy lenyugodjon.

   Valaki halkan kopogott az ajtaján, Alice lépett be.

Edward nem volt meglepve, legtöbbször ő szokott utána jönni, ha valami miatt mérges lesz.

Mindent el tudott mondani a lánynak, és ő megértette, persze volt olyan is, hogy meggyőzte, ha a többieknek volt igaza.

Feltartotta a tenyerét, jelezvén, még nem nyugodott le annyira, hogy képes legyen beszélgetni.

Alice bólintott, majd leült a kanapéra és onnan figyelte.

A fiú tovább rótta a köröket, keze ökölbe volt szorítva még mindig.

Néhány körrel később a lány felé fordult, vett egy mély levegőt és ránézett.

- Mikor fogom megtudni, hogy miért vitted az erdőbe? – kérdezte komoly hangon.

- Most – válaszolt nyugodtan a lány.

A fiú meglepődött.

- Bella nélkül fogod nekem elmondani? – vonta fel a szemöldökét.

- Bella most Carlisle-lal beszélget, és hogy te addig se rombold le az erdőt, vagy a házat elmondom – hangjában szemrehányás érződött.

Edward szégyenkezve lehajtotta a fejét.

- Bella nekem a legfontosabb a világon.

- Tudom – bólintott Alice. – Nem arra gondoltam, hogy esetleg bántanád őt. De igazán elhihetnéd már, hogy nekünk is valóban fontos, mi is szeretjük őt, és nem akarjuk, hogy bármi baja essen.

- Köszönöm.

- Már Rosalie is egyre jobban elfogadja.

Edward bólintott. Alice pedig elmosolyodott.

- Akkor halljuk, mire jöttél rá?

- Ebéd után elmondtad nekem, hogy mit álmodott Bella.

- Igen, te meg mondtad, hogy a te látomásod hasonló volt Bella álmához.

- Igen, most már kiderült, hogy nem hasonlót, hanem teljesen ugyanolyat látott, mint én.

Edward meglepetten nézett Alice-re.

A lány tudta, hogy Edward mindjárt fel fogja tenni neki a kérdést, és a válaszától valószínűleg megint ideges lesz. Nem tévedett.

- Az, hogy mind a ketten ugyan azt láttátok, az ugye még nem jelenti azt, hogy nagyobb a valószínűsége, hogy átváltozik?

- De, szerintem, ez azt jelenti – válaszolt szomorúan a lány.

- És Carlisle? Szerinte is?

- Ezért akart beszélni Bellával, de ő is így fogja gondolni.

- Szóval még nem?

- Nem, most még csak valószínűnek tartja. De tudod, hogy sosem biztos a jövő.

- Persze – morogta a fiú. Látszott rajta, hogy nagyon ideges de megpróbálja magába fojtani azt. – De mivel mind a ketten láttátok, több a valószínűsége, mint egyébként.

Alice figyelte Edwardot, ahogy az fel és alá járkál már megint.

- Ezt hagyd abba – szólt egy határozott hang az ajtóból. – Rosalie állt a folyosón, karba tett kézzel, határozottan, majdhogynem haragosan nézett Edwardra. – Úgy viselkedsz, mint aki megőrült.

- Mégis, hogy kéne viselkednem? – hangjában érződött a düh.

Rosalie Edward elé ment.

- Semmiképp sem úgy, mint egy idegbeteg. Higgadj le, és inkább találjunk ki valamit, hogy az a ribanc ne is jusson a közelébe.

Edward dühe eltűnt, és helyére meglepettség került.

Tudta, hogy a lány már nem haragszik Bellára, de ez akkor is váratlanul érte.

Hálásan Rosalie-ra mosolygott majd átölelte.

Rosalie akkor sem lepődött volna meg jobban, ha Edward békává változik. Jóban voltak, és szerették egymást, de azért az ölelgetés sose tartozott a fiú hobbijai közé.

Alice füligérő mosollyal az arcán nézte kettejüket.

- Köszönöm – mondta Edward, mikor szétváltak.

- Mit is? – Rosalie kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Hogy te is segítesz, és, hogy már nem utálod Bellát.

- Alice-nek köszönd – mondta.

- Akkor mind kettőtöknek köszönöm.

- Van valami terved? – kérdezte Edward, mikor eszébe jutott, hogy mit mondott Rosalie korábban.

- Hát, ami azt illeti, én az eddigi terv alapján folytatnám, mert sok minden nem változott. Sőt semmi sem változott – majd az ég felé fordította a szemét. – Persze Emmett és Jasper azonnal kaptak az alkalmon, és különböző terveken agyalnak éppen, ezért is jöttem fel hozzátok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés