13. fejezet - Égő

Beleremegett a lelkem a gondolatba, hogy végre megmutathatom mit tudok. Edwardra pillantottam, majd Jacobra, vetettem egy futó pillantást Emmettre hogy lázas tekintetem megállapodhasson Seth tarkóján. Kezem még mindig a vállán nyugtattam és ő továbbra is lágyan simogatta.

"Fordulj felém kérlek."
Seth eleget tett a kérésemnek, bár egy pillanatra összerezdült hangom hallatán. Vagy csak én képzelődöm? Hátrafordult a sokat megélt, ódon széken.

Ha bármi kétség merült volna fel bennem a mellkasomat szétfeszítő, kavargó érzésekkel kapcsolatban, azt az arcára vetett egyetlen pillantás eltörölte. Csodás mélybarna szemei olyan kedvességet sugároztak, amit senki sem tudna felülmúlni. Hagytam elkalandozni követelődző szemeim fantasztikus barna bőrén, fiatal vonásain. Tekintetem arcáról a nyakára esett. Elképzelhetetlen késztetést éreztem hogy megcsókoljam a hívogató hajlatot.
Vagy inkább harapnám?
Gondolataimból Jasper torkának karcos köszörülése riasztott fel. Elnéző mosolyába szinte belepirultam.

"Tűzzel könnyebb lenne, de így is menni fog" dörmögtem az orrom alá. "Bár fárasztó lesz" tettem hozzá kelletlenül.
"Csináld már!"
Emmett ingerült baritonja mosolyra késztetett. Hogy lehet valaki ennyire türelmetlen vámpír létére?

Felfordítottam a bal tenyerem és erősen koncentráltam, hogy elég hőt képezzek. A levegő lassú táncba kezdett a felszálló meleg levegőtől.
"Fantasztikus. Saját hősugárzónk van. De hoppá! Teljesen szükségtelen..." dünnyögte Emmett.
Megmutattam az ördögibb mosolyom.
"Szóval te vagy az önként jelentkező."
"Pfuh. De betojtam." legyintett le.
Emmett széke alá koncentráltam a felhalmozott hőt.
"Mondd tökfilkó" kezdtem cinkosan. "Mit csinál a meleg levegő?" Ekkor Emmett már egy méterre lebegett a földtől.
"Ez érdekes. Tudsz vele tüzet gyújtani?"
"Megmutatom Carlisle."

Ismét a bal tenyeremre koncentráltam, hogy elég hőt képezzek. Emmett nagy reccsenés közepette puffant székével a padlón. "Höh. Rám fér egy diéta."
"Nem elég a mostani?" vigyorgott kissé keserűen Jasper.
Becsuktam a szemem. Ilyen szoba-hőmérsékletű környezetben, ahol nem vonhatok el hőt semmitől, csupán saját erőmből teremtem meg azt, elég kimerítő. Úgy tűnik megint aludni fogok.
Fárasztó Cullenek.

Éreztem, ahogy valami egészen forró nyaldossa a tenyerem. Egy újabb, utolsó hőhullámmal fejeztem be a folyamatot. Erőt vett rajtam a fáradtság. Kinyitottam a szemem és a kék lángjaimra pillantottam. Szemekben elismerés csillogott.
Olyan boldog voltam akár egy újdonsült lottómilliomos.
"Kék?" hallottam végre az első szót magánszámom óta. Bár Jacob értetlen horkantása nem tudom, hogy egyáltalán szónak számít-e.
Annyi értelemmel a szemében pislogott rám akár egy hal.

"Kedélyállapotom határozza meg a színét. Már ha az érzelmeimet is belekeverem. Elég furcsa az egész. De az akaratommal befolyásolni tudom az alakját is."
Sethre pillantottam. A lángjaim azonnal aranyszínűre festődtek és egy apró, bozontos farkaskölyök képére formáltam. Körbefutotta az étkezőt a levegőben, kellemes meleget hagyva maga után, majd Seth vállánál semmivé foszlott.

Fáradtan sóhajtottam fel. Megtartani a lángokat vagy hőt elvonni gyerekjáték.
Megteremteni azt... borzalmasan kimerítő.

Minden gondolatom a nappali sokkal kecsegtető, pihe-puha kanapéja körül forgott.
Csak egy kicsit leülök. Csak egy kicsit pihenek. Éppen hogy lehajtom a fejem.
Botladozva, lajhárgyorsasággal indultam el a nappali felé. Hol marad ilyenkor a vámpírgének által örökölt kecsesség?

Ismeretlen forróságba burkolódzott a testem.
Nem! Nem akarom! Nem égethettek el!
Tiltakozni akartam, de amikor kinyitottam a szemem rájöttem, hogy csak Seth támogat a célomhoz.
Végigsimítottam erős karján amire félig nehezedtem. Milyen erős!
A cselekvés reflexszerű volt, önkéntelenül értem a duzzadó, feszes izomköteghez.
"Köszönöm." suttogtam alig hallhatóan mielőtt elszenderedtem volna a kanapén Seth libabőrös karjának látványával.
Túl hideg vagy te lány.

"Szerinted elengedi valaha?"
"Életemben nem láttam még ilyet."
"Az ujjai teljesen lefejthetetlenek."
"Egy százasba hogy elengedi mielőtt felkel" hallottam Emmett hangját.
"Tartom."
"Egy ezresbe, hogy két percen belül felkel és elengedi" csilingelte Alice. " Jazz győzött."
"Akkor egy százasba, hogy bekékül."
"Tartom." Jasper elég rugalmasnak tűnik.
"A farkasok nem igazán kékülnek."
"Alice te ne szólj bele!"
"Hagy kopasszam meg Emmettet."
"Csak fél órája alszik." Seth hangja aggódó volt. Le akar magáról vakarni?
"Bízz bennem már csak egy kicsit kell várnod" nyugtatta Alice.

Résnyire nyitottam a szemem.
Az első dolog amit láttam Seth füle volt. Volt más furcsaság is. Valami volt a kezemben.
"Oh" engedtem el hirtelen Seth csuklóját.

"Na!" Jasper és Emmett is izgatottan vizsgálta szabaddá lett csuklót.
"Semmi nyom" hangzott Emmett diadalittas hangja.
"Nem szorította erősen, csak annyira, hogy ne tudjak menekülni."
"Tényleg?" hangom majdnem elcsuklott a torkomat mardosó szégyentől.
"Akkor kaptál el miután leraktalak és arrébb akartam állni."
"Sajnálom." Belenéztem Seth csodás barna szemeibe.
Hogy voltam képes rögtön ilyen gyerekes módon viselkedni... még ha nem is tudtam róla?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés