- Nina. Hogyha most alszom pár órát, ismét tehetek fel kérdéseket?
   - Linda, ne csináld ezt velem…
   - Nin… ne izgulj ez nem lesz annyira tiltott… azt hiszem.
   - Figyelj Lids. Én örömmel megosztok veled mindent de… nem szabadna és ezért én kapok.
   - Kérlek, ezeket tudni akarom.
   - Miről van szó? Mikről akarsz tudni?
   - Rólatok.
   - Oh… az talán tényleg nem tiltott. De akkor pihenj kérlek.
   - Oké- mondtam és vetett felém egy féloldalas mosolyt. Én megöleltem és visszamosolyogtam majd elment, hogy pihenhessek. Bár most úgysem fogok tudni.
Mikor felnéztem Matt ált előttem nem tudtam mit csináljak, anyu apu és Ben voltak mögötte mind a négyüknek izzott a szeme és azt mondták, hogy menjek velük. De én Colinnal akartam lenni. Nina is odajött, hogy megvédjen, de nem tudtak mindkettőjük összeesett. Mattnek azt hiszem, hogy valamilyen képessége volt. Rám ez nem hatott. Én meg sem rezzentem. Azután elkezdtek jönni felém apa és anya eltűnt Ben pedig… meghalt. Matt megölte. Már csak ketten voltunk. Matti szemei enyhültek. Haja fekete lett bőre pedig olyan, mintha napozott volna. Ismét ember volt. A gyönyörű mélybarna szemei ismét a régiek voltak. Elárasztott a melegség. Odarohantam és átöleltem. Azt mondta, hogy ne higgyek a látszatnak ő így is egy szörny. Felnéztem az arcára és megint vámpír volt. Azt mondta, hogy kell neki a vérem, de nem akar bántani. Ezt viszont csak úgy tudja megtenni, hogyha Colinnal maradok.
Hirtelen felébredtem, furcsa volt nem sikítottam nem sírtam és nem is estem kétségbe. Ezt egy semleges álomnak éreztem. Pedig mindenki eltűnt.
Mikor körülnéztem a szobámba senkit sem láttam, de világos volt. Felálltam. Elmentem fürdeni, fogat mosni és átöltöztem, mint mindig. Mire visszaértem a szobába Nina várt a reggelivel. Ettem, majd leültem a kanapéra az előszobában. Nem éreztem fájdalmat, ezt nem értettem, mert tegnap tudtam meg mi történt a családommal. Féltem, hogy hirtelen fog kitörni rajtam, de most nem érdekelt válaszokat akartam a kérdéseimre.
   - Kezdhetjük?
   - Igen Linda. Edgár azt mondta, hogy ez még talán nem okoz nálad… akkora terhet, mint a többi.
   - Rendben. –vágtam közbe –az első kérdésem, hogy ti ugye vámpírok vagytok… de nem értem, az én vérem nem vonz titeket?
   - Jaj… hát… bizonyos fokig, de ez nem erős… mi máshogy táplálkozunk.
   - Amíg én itt voltam nálatok… addig is táplálkoztatok?
   - Persze
   - Miért vagytok ti mások?
   - Ó, hát… mi nem vadászunk emberekre…
   - És az összes „átlagos” vámpír is ilyen?
   - Nem… csak akinek vannak érzései…
   - Hmm?
   - Hát mi például szörnyen érezzük magunkat… de van, akit ez hidegen hagy.
   - Értem.
   - Te öltél már embert?
   - Reméltem, hogy ezt kihagyod…
   - Nem számít… csak tudni szeretném.
   - Párat.
   - Milyen volt… utána…
   - Szörnyű, de ellene sem tudtam tenni Lids… ezért akarjuk, hogy a vámpírok eltűnjenek…
   - Sokan vagytok?
   - Már nem…
   - Már?
   - Hát… a mutánsoknak Mattel vége… a többi vámpír pedig nem támad már embert… nekik is vannak érzéseik… Összesen már csak kb. 86. De ez egyre inkább csökken.
   - Szóval… ti is feladjátok majd… mint Edgár?
   - Igen… nincs értelme örökké élni… egy idő után már kívánjuk a halált.
   - Hány éves vagy?
   - Százhetvennégy, 1835-ben születtem– mikor kimondta elmosolyodott…
   - Aszta… és még mindig gyönyörű…
   - Köszi… - mondta és elnevette magát –ez sem tart örökké…
   - De ha az élet mellett döntesz igen…
   - Az is egy lehetőség.
   - Mikor változtál át?
   - 1852-ben tizenhét éves voltam. Colin a bátyám… de később változott át. Ő egy évvel később. 1833-ban született. Ő százhetvenhat éves. Tizenkilenc volt mikor átváltozott.
   - Ki változtatott át titeket?
   - Hát… az enyém rejtély… Colint én…
   - Te?
   - Elkapták… a katonák és nagyon megsebezték majdnem belehalt és csak így tudtam megmenteni…
   - Mikor vámpír lettél vele maradtál?
   - Nem… de a közelében… nem mertem túl közel menni hozzá nehogy bántsam… de amikor láttam mit tettek vele… nem volt más választásom… vagyis volt… de nem akartam, hogy meghaljon.
   - Ian?
   - Hát… Ian az, aki kimond mindent… de a történetéről nem nagyon beszél… viszont velem megosztotta… Ian Los-Angelesben élt, amikor átváltozott 1912-ben 20éves volt. Ő nem ölt embert… soha. Volt egy felesége… akit megölt két vámpír… akkor fogadta meg, hogy ő nem süllyed ilyen mélyre. 1998-ban csatlakozott Joe-val együtt hozzánk…
Joe… hát igen ő eléggé visszahúzódó volt… ő ölt embert… ő ölte meg a legtöbbet…
   - Matt ölte meg?
   - Igen.
   - Mi történt?
   - Matt feléd ugrott mikor nem voltál magadnál… és Joe megállította… szörnyű áron…
   - Mi?
   - Lids kérlek…
   - Állj… Joe megmentett engem… ő is miattam halt meg… - ledöbbentem… de most már nem tudtam sírni… azt hiszem kifogytam a könnyekből, ha lehet ilyet mondani…
   - Figyelj, Linda ez már nem számít, neked élned kell… - vettem egy mély levegőt és lenyugodtam…
   - Billel mi a helyzet?
   - Ő a legfiatalabb… 2000-ben változtatták át… kísérletezni akartak rajta… de ő túl erős volt ahhoz, hogy bent tudják tartani a laborban… ezért elengedték. Két év mulva jött hozzánk segítségér… hogy ne kelljen embert ölnie.
   - Edgár?
   - Edgár más helyzet… ő több mint 100 évig élt emberi véren… szörnyen magagába zuhant mikor megölte azt a nőt, akit szeretett… ez 1832-ben volt… azt hiszem ő a világon a legöregebb vámpír… 396 éves
   - Micsoda?
   - Igen… - mondta Nin és kuncogott –meg is látszik rajta… picit… - kitört belőle a röhögés…
Halottunk az ajtó mögül egy mély kerregést… és Nina hirtelen elhallgatott… de az arcán látható volt az elfojtott nevetés…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés