Egy nap telt el azóta, amióta strandoltunk együtt. Ma lesz az esküvő. A nap miről mindenki álmodik, gyerekkorától kezdve. Mégis ki ne arról álmodna, hogy fehér uszályos ruhába, örök hűséget fogad a szerelmének?  Kopogtattak az ajtón, majd anya belépett.

- Szia, kicsim! - köszöntött.

- Szia, anya! Hogy aludtál?

Kimeredt szemekkel meredt rám.

 - Nyugi, csak vicceltem!

- Mond csak kislányom, hogy álltok Seth-tel?

Na, erre nem számítottam. Csak pislogtam, anya szív alakú arcát fürkészve.

- Mire vagy kíváncsi? - éreztem, ahogy az arcomat melegség borítja el. Anyával arról beszélgetni, hogy, hogy állunk?! Ez abszurd. De elvégre nincs miért szégyenkeznem.

- Mert ha arra, még szűz vagyok.

Elmosolyodott.

-Tudod Charlie nekem is feltette ezt a kérdést, és én is ugyanígy elpirultam, sőt ugyanezt mondtam.

- Nehéz leírni szavakkal azt, amit érzek, óh, anya annyira szeretem! Amikor meglátom, a szívem mintha ezer apró pillangóval akarna kirepülni a testemből - hamar belejöttem a témába. -Amikor rám nézz, azokkal a csodás igéző szemeivel, akkor nekem csak ő létezik, olyan mintha a világ kettőnkből állna.

Elmosolyodott.

- Tudod, én is így éreztem apáddal kapcsolatba - nosztalgiázott -nem akartam elhinni, hogy belém szerethet. Életem legeslegjobb dolga az, hogy megismertem, és egyben bele is szerettem.

- "És az oroszlán beleszeret a bárányba" - búgtam, mire ő is elmosolyodott.

- Igen, és az oroszlán bele szeretett a bárányba - majd megölelt.

Láttam, rajta hogy valami nyomasztja.

 - Anya, mi nyomja a lelked? Az hogy apával vesztek össze az teljeséggel lehetetlen.

Soha életembe nem vesztek össze, még csak nem is ordibáltak egymással. Szóval ezt biztosan kilőhetjük.

- Jaj, kicsim úgy félek, hogy téged is elveszítelek. - majd a nyakamba borult.

-De hát nem veszítetted el Nessie-t sem - de legbelül éreztem, hogy mit érez. Én is rettegek attól, hogy elveszítem. De nem, ez sose fog megtörténni.- Bár mind a ketten felnőttünk, attól még ugyan úgy szeretünk titeket. - Ne félj!

            ***

Felvettem Haylie-t, mert mi leszünk a koszorús lányok. Ez az utolsó napunk együtt, ugyanis holnap nyaralni megy az apjához. Egész nyáron ott lesz. Persze egész úton locsogott, ahogy ez tőle szokás.

- Képzeld írtam egy dalt. - újságolta, sok más egyéb közt.

 Hays-nek csodás hangja van, ő énekelt azon az ominózus bulin is amin Seth és én elsőnek találkoztunk.

Megérkeztünk a templomhoz, pár ember volt csak jelen. Köztük Alice, aki buzgón utasította az embereket, hogy mit hova rakjanak. 

-  Szia, Alice! - köszöntünk.

Hays, leállt beszélgetni Alice-el, ők bírták egymást, mindig jól elvoltak együtt.

Én megkerestem a boldog menyasszonyt. Persze nem is kellet sokáig keresni, a tükörbe nézte magát.

Elállt a lélegzetem. Már volt rajta a menyasszonyi ruha, de sokkal jobban nézett ki most, mint amikor felpróbálta.

- Ez...egyszerűen csodás! - hát igen, egy igen értelmes gondolat tőlem.

- Láttad Jacobot? - kérdezte. Mintha ideges lenne.

- Nem, de lazíts, egy órán belül Mrs. Renesmee Black leszel.

- Renesmee Cullen Black – javított ki.

- Apáék boldogok lesznek. Jake tudja?

- Persze, így lesz a legjobb, mindkettőnk szerint.

- Sokan vannak ?-kérdezte.

- Nessie, honnan tudjam, én is csak most jöttem meg.

- Na, itt van a menyasszonyunk.- lépett be Hays.

- Szia Haylie, na, készülsz már a nyaralásra?

- Már összepakoltam, holnap a reggeli járattal indulok. Hogy érzed magad?

- Ideges vagyok egy kicsit, bár csak túlesnénk már rajta.

" Ezen segíthetek."- mondtam gondolatba.

"Van fél órám még, azt csak kibírom."

Szépen lassan szállingóztak a vendégek, de Sethet sehol se láttam. Na, elég volt, ez már beteges komolyan mondom! Minden gondolatom körülötte forog. Legalább az esküvőn koncentrálhatnék a húgomra. Elvégre nem minden nap van ilyen nap.

                                     ***

Hays és én vittük Nessie uszályát. Egy örökké valóságnak tűnt mire odaértünk az oltárhoz. Majd szépen félreálltunk. Anyáék az első sorban ültek, Jake apjával, Billyvel együtt. Seth a harmadik sorban ült. Anya szorosan fogta apa kezét, Rose fapofával bámult előre, szerintem még mindig nem hitte el, hogy összeházasodnak. Jake fekete öltönybe állt Nessie mellett, hihetetlenül jól néztek ki. Ösztönösen hátrapillantottam, tekintetünk összetalálkozott. És itt értünk a lényeges részhez.

- Renesmee Cullen, akarod-e az itt megjelent Jacob Blacket hites férjedül, kitartasz mellette jóban, rosszban, szegénységben, gazdagságban?

Megjegyzem ekkora hülye kérdést, hogy tehetnek fel, hát, ha nem akarnának összeházasodni, akkor mégis mit, keresnének itt? Ez lenne a logikus. Na, jó van, aki itt gondolja meg magát.

Jól eső nyugalom kezdte átjárni a testem majd megállapodott a fejembe. Milyen jó hogy Jasper a családhoz tartozik, ez a nyugis állapot rám is fért, de térjünk vissza a válaszhoz.

- Akarom.

- És te Jacob Black akarod-e az itt megjelent Renesmee Cullent, hites feleségedül, ígéred, hogy kitartasz mellette, míg a halál el nem választ?

- Igen.

Jött a csók, és a tapsvihar. Elrejtettem két legördülő könnycseppet, jól van, na, én is csak ember vagyok félig vagy mi. A vendég sereglet követte az ifjú párt, hogy elkísérjék őket a nászútra, mert bizony ám azonnal indulnak. Kemény két hétig ottlesznek.  Apró koccanás érte a vállam, odafordultam, Seth egyik keze az enyémet szorította, a másik meg egy kósza könnycseppet törölt le. Vajon tudja, hogy mit érzek? Nem tart-e ütődött libának? Annyi kérdés ment át a fejemen egyszerre, de nem mondtam őket ki. Amikor belenéztem abba a két szép szemébe láttam, hogy tudja, mit érzek, és nincs szükség szóra, hogy megértsük egymást. Kézen fogva érkeztünk a Sam és Emily pároshoz kik féléves csemetéjüket nézegették. Emily szemében olyan mérhetetlen szeretetet láttam, amikor a csöppséget bámulta, és Samen is látszott menyire büszke a kis Nathanre. Elbeszélgettünk velük egy kicsit és kiderült, hogy Emily még egy picit vár a szíve alatt. Milyen szerencsések - gondoltam. Átcsatlakoztunk Suehoz, Seth mamájához és Leah-hoz. Leia szeme bár próbálta elrejteni, nem volt annyira boldog, mint Samék. Láttam, hogy gyakran Samre és a picire téved a szeme. Sajnáltam őt, bele se mertem képzelni milyen érzés lehet az, amit ő át élt. És átláttam a jeges álarca mögött is, mert tudtam, hogy ezzel védi meg magát. Mindenkivel kényelmesen kicsevegtük magunkat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés