Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)

Már lassan egy órája ülök itt az odúba. Az odú egy kis ház a fa tetején, amit még apa csinált, nekünk. Szerettem itt lenni, ilyenkor merengtem az élet nagy dolgain. Visszaemlékeztem, amikor még egy család voltunk én, apa, anya, és Leah.

Most már beletartozik a családomba Carlie is. Ez a gondolat jóleső, meleg érzéssel töltötte ki a szívem.

Hátra dőltem, és hallgattam az erdő hangjait. Amikor apa meghalt, elutaztunk apa rokonaihoz. Leah akkor még nem volt ennyire ilyen. Na, jó elismerem azért, egy kicsit szemétkedett, de amióta ő is átváltozott azóta... szörnyűbb, mint volt.

A kocsiba ültünk egy két órás repülő út után, és betértem a forksi boltba ahol láttam egy gyönyörű lányt, aki tanácstalanul állt az egyik polc előtt. Hát ne siettem volna a segítségére? Felé vettem az irányt.

- Én a bonbonnak jobban örülnék, mint a parfümnek- mondtam.

Felém fordult, hát én életemben szebbet nem láttam nála. Barna sapka és nyaklánc volt rajta. Zöld toppot viselt.

Gyönyörű- gondoltam. Rám mosolygott, mire én is visszamosolyogtam. Vajon a hangja is olyan szép, mint ő?

- És miből gondoltad, hogy férfinak vásárolok? - kérdezte. Nem csalódtam a hangja kellemes megnyugtató volt.

- Gyanítom, a tekintetedből már kb. húsz perce állsz itt, és nem tudod, mit vegyél. A virágos polc itt van kétlépésnyire, de csak egy pillantást vetettél rájuk, de ha mégis nőnek vásárolnál, nem hinném, hogy férfi parfüm lenne a legjobb megoldás.

- Egy fél pont neked Sherlock- majd nevetett. A nevetése engem is nevetésre bírt.

- Szóval akkor bonbont?- kérdezte vissza

- Attól függ, régóta ismered a pasast?

- Mi van, ha életemben nem láttam még?

- Mindig kérdéssel felelsz egy kérdésre?

Mind a ketten elkezdtünk nevetni.

- A bonbon az jó lesz.

- Akkor bonbon lesz. Kösz.

Majd kisétált én meg csak álltam és bámultam. De gyönyörű volt.

Legalább a nevét megkérdezhettem volna. De volt egy olyan érzésem hogy nem most látom utoljára. Visszaindultam a kocsiba.

- Srácok, ne feledjétek, hogy lesz egy buli!- emlékeztetett.

Már alig vártam, hogy újra láthassam a barátaimat.

Gyanítom a buli ötlete Jake-é volt.

- Ki tudná elfelejteni. - jegyezte meg Leah.

Hát igen, Leah nem hiszem, hogy annyira akarja a régi arcokat látni. Ez az egész utazás neki volt a legkényelmesebb, elfutni Sam elől, amit néha meg is értek.

***

- Kölyök, köszöntelek újra Forksban! - üdvözölt Jake. A buli a La Pushba volt, két fa tetején egy szalag hirdette a vendégeknek:

ISTEN HOZZOTT FORKSBA ÚJRA LEAH, ÉS SETH.

- Gyere, be akarlak mutatni a menyasszonyomnak. - invitált.

Odavezetett egy fiatal barna hajú lányhoz, amikor a lány megfordult, majdnem szívrohamot kaptam. De jobban megfigyelve, rájöttem, hogy hallucinálok. Igen, biztos, hogy csak képzelődök.

- Szia Seth, már annyit halottam rólad, örülök, hogy újra itt vagy! A nevem Renesmee Cullen.

Még a hangja is hasonlított, de tuti hogy nem azé a gyönyörű lányé volt,(persze Renesmee is gyönyörű volt) akivel a boltba találkoztam. Most már biztos, hogy hallucinálok- gondoltam magamba.

- Szia Renesmee!- csak ennyi jött ki a számon, csak méregettem az előttem lévő lányt. Kísértetiesen hasonlít, de még se ő.

- Hé, kölyök, ő az én menyasszonyom!

- Ja, nem... Mármint bocsánat, csak olyan ismerős... Mintha már találkoztunk volna. - szabadkoztam.

Renesmee-nek felcsillant a szeme.

- Biztos a nővéremmel találkoztál. Egy perc és meg keresem. - majd elrohant.

A szívem nagyot dobbant a mellkasomba. Akkor hát még se hallucináltam.

- Sherlock??- szólt a hátam mögül egy hang. Rögtön felismertem.

- ÁÁ, szóval ti ismeritek egymást!- mondta Jake, és Renesmee.

- Jake, ugye Leah- nak is bemutatsz? - majd elhúzta a még mindig meglepődött Jacobot.

Csak ketten maradtunk (ha a körülöttünk lévő tömeget nem számoljuk).

- Szóval én most kapok egy bonbont?- tippeltem.

Carlie, ha jól emlékeztem a nevére kicsit meglepetten nézett, mint aki még mindig nem hiszi el, hogy itt állok előtte.