A hétvégére újabb programot találtam ki. Úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni az erdőbe. Megpróbálom megkeresni azt a bizonyos tisztást. Úgy tettem, ahogy elgondoltam. Elindultam. Utazás közben sok kocsi elhajtott mellett. Észre se vettem, ahogy mellettem elhajt egy sötét üvegű Mercédesz és azt követi 3 nagy teherszállító autó. Leparkoltam az ösvény előtt és gyalog indultam tovább. Fél óra sétálás után rátaláltam a helyre. Gyönyörű szép volt. Az emlékeimben is ilyennek maradt meg. A tisztás közepére sétáltam és kiléptem a napfényre.
- No lám, kit látnak szemeim. Csak nem, a kis Bella? – mondta egy gúnyos női hang.
A vér is megfagyott bennem. Megfordultam. Victoria állt velem szemben az árnyékban.  Óvatosan hátra felé lépkedtem.
- Hova ilyen sietősen? Csak nem rohansz valahova? – kérdezte, és széles mosolyra húzta a száját. Fehér fogai megcsillantak még az árnyékban is. - Nincs hová menned. Add föl! Edward is elment. Senki nem tud rajtad segíteni. Vagy tévedek?
Megtorpantam. Igaza volt. Hiába sikítoznék senki sem hallaná meg. A nő elindult felém újból. Odalépett hozzám, nyakamnál megfogott és elhajított jó messzire. Nagy puffanással értem földet. Köhögtem és fájt mindenem. Kúsztam a földön a sárban.
- Itt a vég, drágaságom. Ennyi volt. A játéknak ezennel vége – mondta és hátra fordított. Közel hajolt hozzám és mélyen beszívta az illatomat.
Éreztem, ahogy hideg ujját újból a nyakamra szegezi. Elfordította a fejemet.
„Hát itt a vég. Ennyit szánt nekem a sors” – gondoltam.
Kinyitottam fáradt szemeimet és a fák sűrűjébe néztem.
- Szeretlek, Edward Cullen! – suttogtam és lehunytam a szememet. Egy könnycsepp indult útra az arcomon.
- Ígérem nem fog fájni és hidd el gyors leszek – morogta Victoria.

Hűvös leheletét a nyakamon éreztem. Hirtelen a vámpír leszakadt rólam. A semmiből jött lendülettől én is arrébb sodródtam. Elvesztettem az eszméletemet. Így egy ideig sötétség vett körül, de mikor kinyitottam a szemem, fehérség vett körül és nem zöldbe boruló fák.
”Meghaltam volna?” – kérdeztem magamban.

Pislogtam néhányat és óvatosan megmoccantam. Mindenem fájt. Valami puhán feküdtem. Egy ágyban. Megdöbbentem. Felültem, és körül néztem. Nem akartam hinni a szememnek. Az ággyal szemben egy szekrény állt tele CD-kel és egy CD lejátszóval. A falakon szőnyegek és képek lógtak. A levegőben számomra ismerős illat terjengett a szobában. Kicsusszantam az ágyból és kinéztem a folyósóra. Minden ott volt, mint régen. Elindultam a lépcsőn lassan lefelé. Ámulva néztem a tárgyakat, amik egy héttel ezelőtt még nem voltak ott. Lent, a földszinten is a helyén volt minden. A nappaliban egy férfit pillantottam meg. Háttal nekem állt és a tájat figyelte. Nem akartam elhinni.
- E… Edward? – kérdeztem halkan és a szememben könnyek gyűltek.
- Igen? – fordult felém a megszólított.
- Edward! – mondtam már hangosabban és zokogva a karjaiba vetettem magam. – Annyira hiányoztál. Azt hittem, hogy soha nem jössz vissza már. – Sírtam bele a pólójába.
- Css, Bella. Ne sírj! – Húzott még közelebb magához. Szorosan ölelt, arcát a hajamba fúrta. – Nekem is hiányoztál. Ígérem, többet nem hagylak el.
Negyed óra sírás után kezdtem megnyugodni. Felemeltem a fejemet, hogy belenézzek a világ leggyönyörűbb szempárjába. Edward a maradék könnyeimet is letörölte és rám mosolygott. Jobb tenyerével óvatosan a nyakam alá nyúlt és finoman magához húzott. Ajkaink összeértek. Szerelmem szenvedélyesen csókolt meg. Viszonoztam neki e csókot.

- Khöm…khöm.. – köhögést hallottunk a hátunk mögül.
Mosolyogva váltunk el és néztünk a többiekre, akik az ajtóból figyeltek minket. Edward felállt maga után húzva engem is. Nem kellett engem inspirálni. Azonnal a lányok nyakába ugrottam, akik boldogan öleltek magukhoz.
- Annyira hiányoztatok!- mondtam.

- Te is nekünk. – válaszolta Esme.
Elváltunk és a fiúkra néztem.
- Jó újra látni, emberlány. – mondta Emmett nevetve és ő is megölelt.
Jasperrel összemosolyogtunk. Carlisle elé léptem, aki hálásan nézet rám. A kezét nyújtotta felém, és én mosolyogva ráztam vele kezet.
- Bella örülök, hogy nincs semmi bajod. Ami azt illeti, megkönnyebbülés számunkra, hogy visszajöttünk Forksba. – szólt a férfi és leült a kanapéra.
- Mért? – kérdeztem és követtem a példáját, ahogy a többiek is.
Az összes Cullen mosolyogni kezdett.
- Hát tudod, miután elhagytuk a várost, és egy újba költöztünk nagyon nehéz életünk volt. – mondta a családfő Edwardra pillantva.
- Mi történt? – néztem kíváncsian szerelmemre.
- Edward lehangolt volt és a szobájába zárkózott. Nem szólt senkihez, nem érdekelte semmi és senki. – válaszolt Esme. – Olyan volt, mint egy zombi. De mint látom, te sem vagy jobb állapotban.
Hát igen. Tényleg rossz állapotban voltam. A csuklóm még mindig fájt, a szívemről pedig ne is beszéljünk. A szemeim alatt kisebb-nagyobb lila karikák éktelenkedtek.
- Bella…- Zökkentett ki a gondolataimból Edward. – Beszélhetnénk?
- Persze – feleltem és követtem a lépcsőn fölfelé.
Fent leültem az ágyra. Edward becsukta az ajtót és helyet foglalt mellettem.
- Jól vagy?
- Igen. De mi történt? Mért mentetek el? Mért hagytál el?
- Bella...- kezdte csöndesen, kezét a kezemre helyezte. – Alicenek volt egy látomása, miszerint miattam meg fogsz halni. Ezért volt az a hirtelene elköltözés.
Fölpattantam mellőle, az ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta.
- Akkor most miért jöttetek vissza? Vagy csak hazajöttetek egy kis időre, aztán újból elmentek? – kérdeztem kicsit szomorúan, bár a hangomból egy kis gúny hallatszódott.
- Nem. Nem megyünk el. Itt maradunk. Miattad jöttünk vissza – szólt a válasz elég közelről.
A lélegzetem is elállt.
- Mert hiányoztál a többieknek és főleg nekem – folytatta. – Ez volt a legnyomosabb ok. A másik pedig az, hogy Victoria feltűnt Forksban. Mikor ez kiderült, azonnal útnak indultunk. Én értem ide elsőnek, a többiek pedig egy nappal később. Hozzátok mentem, de nem találtam senkit ott. Végül az erdőben találtam rád. Victoriával együtt. Az utolsó pillanatban érkeztem. Sajnálom Bella, hogy ilyen sok mindenen keresztül mentél miattam.
Megfordultam, a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Boldogan ölelt át. Tudta jól, hogy megbocsátottam neki.
Így hát az életem visszatért a régi kerékvágásba.  

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés