Ennek már több mint ötven éve. Azóta élek Carlisle - ékkal és egyetlen szerelmemmel. Rá tíz évvel hogy Emmett megtalált csatlakozott a családunkhoz Alice és Jasper. Azonnal összebarátkoztam velük. Alice a legjobb barátnőm, Jasper pedig az én imádott bátyám lett. Edwarddal is jóban vagyunk. Ő, pedig az én egyetlen öcsikém lett.

      De Ő mostanában egy emberlánnyal tölti az idejét. Ugyanis beleszeretett egy emberbe név szerint Bellába, aki nem rég költözött Forksba.

      Most éppen szombat este felé jár az idő, és lent vagyunk a családdal a nappaliban. Kivétel persze Edwardot, aki a barátnőjével tölti a napot és Alice-t aki, azzal van elfoglalva, hogy a virágok tökéletesen legyenek elrendezve a vázában.

      - Lassan Edward több időt tölt ezzel a lánnyal, mint velünk. - panaszkodott Jasper.

      - Tudod milyen valaki, ha szerelmes. - mondta Esme, majd odabújt Carlisle-hoz.

      Ekkor hirtelen Alice rontott be a nappaliba és Jasper nyakába vetette magát.

      - Képzeljétek! - mondta izgatottan - Holnap idehozza Edward Bellát! Láttam!

      Hát igen. Alice képes a jövőbe látni ez az ő különleges képessége. Mint kiderült az évek folyamán nekem is van egy ilyen különlegességem. Képes vagyok bárminek vagy bárkinek felvenni az alakját.

      - Remek! - ugrott fel Esme a helyéről - Végre mi is megismerhetjük ezt a titokzatos emberleányzót! Van is egy pompás ötletem. Mit szólnátok, ha főznénk neki valamit?

      - Én benne vagyok! - mosolyogtam rá.

      - Én elmegyek vadászni Jasperrel. Rendben? - szólalt meg Alice.

      - Menjetek csak. Elboldogulunk mi ketten Esmével.

      - A következőket fogjuk tenni - adta ki az utasításokat Esme - Mivel szombat este öt óra van Lilly és Emmett elmennek vásárolni és megveszik a gyros hozzávalóit. Mi pedig, mire visszajöttök, Carlisle - jal elfogadható állapotba hozzuk a konyhát. Mindenki értette mi a dolga?

      - Igenis főnökasszony! - viccelődött Emmett.

      - Akkor? Mire vártok még?

      - Már itt sem vagyunk. - búcsúztam, majd a garázsunk felé vettem az irányt, nyomomban Emmettel. Mikor elértem az én gyönyörű BMW - met Emmett előttem termett.

      - Legalább ha már vásárolni megyünk, engedd meg, hogy én vezessek kicsim.

      - Rendben de csak most az egyszer. - adtam be a derekam.

      Az út további részét csendben tettük meg. Majd megérkeztünk egy Seattle melletti nagyobb fajta bevásárló központba. Pár pillanat múlva már bent is voltunk az épületben. Emmett tolta a kocsit én, pedig irányítottam hogy merre is menjünk. Bár még sosem vásároltam emberi étkeket (ugyanis nekünk nincs szükségünk rájuk és nem is, szeretjük őket) így én sem nagyon tudtam, mit hol találok.

      Az emberek közben furcsán méregettek minket. Hát igen. Két éve, hogy ide költöztünk, még sem tudtak minket megszokni. Például Emmettől és Jaspertől félnek, tőlem és a család többi tagjától (beleértve az előbb említetteket is) az emberfeletti szépségünket irigyelik.

     - Lilly? - kérdezte Emmett.

     - Mondjad.

     - Ha végeztünk a hozzávalók vásárlásával, szétnézhetnénk a DVD - éknél? Kíváncsi vagyok, van - e valami jó, új film, amit még nem láttunk.

     - Én is kíváncsi vagyok, úgyhogy mehetünk.

     Így miután megvettük azokat a dolgokat, amik kellenek a gyroshoz átmentünk megnézni milyen újabb filmek, vannak. Találtunk is egy - kettőt, amik most jelentek meg. Két vámpíros DVD. Nem tudom, mit szeretnek a fiúk ezeken a filmeken. Teljesen másképp jeleníti meg a világunkat, mint amilyen. Na mindegy. Kifizettük, amit vettünk és a filmeket, majd elindultunk hazafelé.  

      Már este hét órára otthon voltunk mindenki legnagyobb meglepetésére. Aztán leültünk a családdal baseball meccset nézni a nappaliba, majd mikor véget ért Jasper elment vadászni Alice - szel, mi pedig beraktuk az egyik filmet Emmettel. Azt hiszem Underworld a címe. Miután meguntam ezt nézni se szó, se beszéd, felmentem a szobánkba és levettem az egyik kedvenc könyvemet a polcról, ami éppen a kezem ügyébe esett. Majd hasra feküdtem a hatalmas franciaágyunkon.

      Két perc sem telt el már hallottam, ahogyan szerelmem felfelé jön a lépcsőn. Majd kinyílt az ajtó és egy másodperc múlva már be is csukódott Emmett mögött. Egy pillanat múlva már ott volt az ágynál és éreztem, ahogy ráfekszik az én hátamra!

      - Hát te meg mit csinálsz? - kérdezte a fülembe suttogva.

      - Na szerinted, mit lehet csinálni egy könyvvel? - kérdeztem vissza egy kis gúnnyal a hangomban.

      - Talán olvasni?

      - Micsoda zseni vagy kicsim!

      Ekkor kinyílt a szobánk ajtaja és Edward lépett be rajta.

      - Sziasztok! Ugye nem zavarok? - tette hozzá miután ránk nézett.

      - Nem zavarsz. Sajnos. - morgolódott Emmett. - Mondjad, minek köszönhetjük megtisztelő jelenléted?

     - Alice azt mondta, hogy holnap jó idő lesz. Vagyis játszhatunk. És ha nincs ellenetekre Bellát is, elhoznám. Ezért szeretném elkérni holnapra a terepjáródat, ha nem baj.

     - Nincs ellenünkre, hogy elhozd a barátnődet és a kocsimat is elkérheted. Egyébként hogy-hogy itthon vagy?

     - Csak átöltözni jöttem haza. Már itt sem vagyok. További jó szórakozást! - kacsintott Edward Emmettre és kiment a szobából. Így újra kettesben maradtam szerelmemmel.

     - Mi volt ez a â��sajnosâ��? - kérdeztem miután Ed hallótávolságon kívülre került.

     - Nagyon sajnáltam, hogy nem zavart meg minket. - mondta egy perverz mosoly kíséretében.

     Kivette a könyvet a kezemből és hasamról a hátamra fordított. Majd odahúzott magához és az arcát a nyakamba fúrta.

     - Sajnálom én is de, most nem lehet. Ötven év alatt nem untál még meg?   

     - Téged? Megunni? Téged lehetetlen megunni kicsim. - suttogta a fülembe, majd szépen lassan elkezdte a nyakamat csókolgatni, bár tudja hogy ez a leggyengébb pontom.

     - Kicsim ezt nem lenne szabadâ�¦ - de már nem tudtam ésszerűen gondolkodni.

     Megfordultam hogy szembe kerüljek vele és egy vad csókot, nyomtam az ajkaira. Nyelveink vad táncot jártak. Éreztem, ahogyan Emmett benyúl a pólóm alá, és a hasamat kezdi el simogatni. Hát igen. A másik legérzékenyebb pontom. Belenyögtem a csókba, mire diadalittasan elmosolyodott, majd lehúzta rólam a pólót. Erre válaszképpen leráncigáltam róla az ingjét és pár másodperc múlva már a nadrágja sem volt rajta. Sajnos tovább nem folytathattuk, mert halkan kopogtak az ajtón. Emmett morogva szakadt el ajkaimtól.

    - Bejöhetek? - hallottam Esme hangját az ajtó túl oldaláról.

    - Csak egy percet kérek! - majd gyorsan magunkra húztam a takarót, nehogy Esme olyat lásson, amit nem kellene neki - Most már bejöhetsz.

    Nyílt az ajtó és Esme meglepődött arcával találtuk szembe magunkat.

    - Ne haragudjatok, de ha meg akarjuk lepni az emberleányzót, akkor el kellene kezdeni a főzőcskézést.

    - Rendben. Adj egy kis időt, amíg rendbe szedjük magunkat és utána a konyhában, találkozunk.

    - Lent várlak titeket. De siessetek!

    - Gyerünk kicsim ki az ágyból. Hallottad mit mondott Esme. Siess! - mondtam, majd kirángattam Emmettet a pihe-puha ágyikóból.

    Két percbe sem telt bele és már lent is voltunk. Carlisle és Esme már lent vártak minket a konyhában előkészítve a főzéshez szükséges dolgokkal, hozzávalókkal.

     Már csak akkor eszméltünk fel, amikor Edward Volvója befordult a ház elé. Mindennel elkészültünk egyedül még a salátát kellett összekeverni. Mondhatni zseniálisan időzítettünk. Felkészültünk a kisasszony illedelmes fogadására. Esme és Carlisle a konyhaajtóban vártak rá, Alice bármelyik pillanatban megérkezhet Jasperrel a vadászatból. Mi pedig Emmettel a konyhában vártunk rá. Én a pulton ültem, míg kicsim előttem állt.

     Majd beléptek az ajtón.

     - Sziasztok! - köszönt Edward miközben bevezette a titokzatos barátnőjét. - Mindenki Ő itt Isabella Swan. De hívjátok Bellának.

     - Szervusz Bella! Úgy örülök, hogy megismerhetlek! - üdvözölte Esme - Remélem éhes vagy. Sütöttünk neked gyrost.

     - Köszönöm! Igen egy kicsit éhes vagyok. - mosolygott zavartan Bella.

     - Már evett.

     - De szívesen megkóstolom. Én csak tudom, hogy ti nem szoktatok emberi ételeket enni. De nagyon szépen köszönöm.

     - Szívesen! Nagyon jó mulatság volt főzőcskézni. - mosolygott Esme.

     - Nos, Carlisle-t már ismered. - mondta Edward.

     - Örülök, hogy újra találkozunk Bella!  

     - Én is örülök Dr. Cullen.

     - Hívj nyugodtan csak Carlisle - nak.

     - Ő, pedig az édesanyám Esme. - mutatott Edward a Carlisle mellett álló Esmére.

     Ekkor kinyílt az ajtó és Jasperék jöttek be rajta.

    - A most érkezettek a két testvérem Alice és Jasper.

    - Szia! - köszöntek egyszerre.

    - Sziasztok!

    - És családunk két utolsó tagja Emmett és Lilly.

    - Szia! Örülök, hogy végre megismerhetlek. Edward rengeteget mesélt rólad. - mondtam majd egy pici puszit, nyomtam a pofijára.

    - Gyere Bella, menjünk. Szia mindenkinek - köszönt el Edward és maga után húzta Bellát is.

    - Olyan aranyos. - szólalt meg Alice. - Szerintetek, eljönne velünk játszani?

    - Alice te kérdezd meg Carlisle-tól hogy jönne-e én, pedig megkérdezem Belláékat. - mondtam majd elindultam Edward szobája felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés