- Linda mi történt? –rontott ki az ajtón Nina
- Ne is kérdezd! –Matt letett a földre. Nina szemei villogtak.
- Te féleszű! –üvöltött Nina Mattre
- Colin hol van? –kérdeztem feszülten
- Nem tudom.
- Mi? Hol? Miért? –estem kétségbe
- Megtudta, hogy kit választottál és elment.
- De én…
- Linda kérlek, mond, hogy ez nem igaz… vissza akarom kapni a bátyámat!
- De én… én Colint választottam!
- Chhh –borult ki Matt mögöttem
- De Colin hallott titeket és azt is, hogy csókolóztatok. Erre azt mondta, hogy nem áll az utatokba és elfutott.
- De Matt rontott rám Nina! Hova ment? Merre?
- Északnak. Remélem nem fog őrültséget tenni. –mondta Nina és a lábaim megremegtek.
Berohantam a garázsba, Katy ott volt az autója mellett és én elkértem a kulcsot. Szó nélkül odaadta és reményteli szemekkel nézett.
- Hozd vissza!
Nem feleltem, csak beültem a kocsiba és kijárattam, egy nagy íves kanyarral megfordultam és beletapostam a gázba. Szerencse hogy Nin tanított vezetni. Csináltak nekem hamis jogsit is. Ezért most nagyon hálás voltam.
Tudtam, hogy nem érdemes megállni legalább tíz órán keresztül, mert Colin ha fut, nagyon gyors. Ilyenkor meg sem áll.
Azon gondolkodtam merre lehet. Bárcsak itt lenne mellettem. Elmondanám neki, hogy nekem csak is ő kell. Senki más.
Figyeltem, ahogy elhaladok Memphis mellett. Ahogy egyre több várost hagyok el és nem tudom merre tartok, vagy hova. Észak! Csak ez járt a fejemben.
Már sötét volt, elég régóta száguldottam a poros utakon.
Megláttam a nagy hídnál a fényeket és lelassítottam. Mikor közelebb értem megláttam a hosszú kocsisort és megálltam egy szürke Ferrari mögött.
Bekapcsoltam a rádiót és hallgattam a híreket. „ Ma este több bejelentést hallhattunk, a sok kiszáradt állattetemről Los-Angeles melletti erdőben. A túrázók vették észre. Nem tudjuk még a halál okát, de ez szörnyű brutalitásra vall. A további hírekkel jelentkezünk, most pedig jöjjön-” Lekapcsoltam.
- Colin! –ordítottam és kitolattam a főútra. –Igen ez biztosan ő!
Megnéztem a GPS-t és elindultam a kapott irányba. Csak mentem a sötét úton át pár nagyobb városon és megláttam a kivilágított táblát:
„Los-Angeles 15km”
Félrehúzódtam és kiszálltam a kocsiból. Elindultam a sűrű erdő felé, a nap kezdett felkelni. Bementem a fák közé, a sötétség mélyére. Még nem járhat messze.
- COLIN! –ordítottam, vártam egy picit, de semmi. –COLIN! COLIN! COLIN! –mindent beleadtam, hogy a lehető leghangosabb legyek.
- Hello –hallottam egy hangot mögöttem és boldogan megfordultam. Nem láttam semmit, a felvillanó vörös szempáron kívül –Ki olyan fontos kicsi lány? –ilyen nincs, egy vámpír. Még egy? Mennyi van belőlük? –Felelj! –ordította
- Senki.
- Ki az a Colon?
- Colin. –javítottam ki automatikusan
- Ki az?! –dühöngött
- Nem mindegy az neked? –hoppá, ezt jól elszúrtam
- Harcias, ez tetszik.
- Hagyj békén!
- Ki az a Colin? Még várom a válaszodat!
Ahogy a nap kelt fel fokozatosan többet láttam a sötét alakból, vakító fehér fogak, amik pengeélesek. Vörös szemek. Vörös rövid haj.
- Én. –szólt egy másik hang, végre! Itt van az én Colinom!
- Ó! Egyre izgalmasabb.
- Szemét! –ordította Colin és a karjával óriásit lökött rajta, majd elhajította, mint egy darab követ.
- Miért hagytál egyedül?
- Mert mást választottál.
- Téged!
- Mi?
- Matt megcsókolt, de én nem akartam. Téged akarlak. –ezen meglágyult az arca és átölelt.
- Hogyan találtál meg?
- Ismerlek és vannak pár megbízható forrásaim. – kuncogtam
- Menjünk, mielőtt visszajön.
Felkapott és rohanni kezdett, imádom ezt az érzést. Mikor velem fut és süvít a szél, csak mi ketten.
- Várjatok! –szólt mögöttünk Nina- Colin megállt és hátrafordult, mindenki itt volt: Edgár, Nina, Katy, Ian, Bill és hátul pedig Matti.
- Hát ti?
- Tudtuk, hogy bajban vagytok, elég volt lenyomozni a kocsit. Te mindig egy furcsa helyre mész, Colin. Linda meg kideríti. Nekünk már csak meg kell keresni titeket –magyarázta Edgár
- Menjünk haza. –mondtam
- Egyet értek- felelte Colin. Nyomott egy puszit a homlokomra és a kezét átdobta a vállamon.
Elindultunk a város fényei felé, mert előbb még akart nekem mutatni valamit. De, hirtelen megint jött a vörös hajú vámpír egy gömbszerűséggel körülötte.
- Ez nagyon rossz húzás volt, a lány meg fog halni, neked köszönhetően. –mondta és suhintott egyet a kezével, a pajzsa kitágult és az egész családomat ellökte, Colin még időben elrántott engem.
- Ez meg mi volt Colin? Ne mozdulj mellőlem, kérlek. - mondtam kétségbeesetten
- Nem engedem, hogy bántson. – mondta Colin és gyorsan megcsókolt –Megvédelek, akár az életem árán is.
- Milyen szánalmas. –mondta és ismét rántott egyet a kezén.
A pajzs megfeszült és egyenesen felénk suhant. Colin ellökött, de őt eltalálta. Láttam, ahogy mindenki eszméletlenül fekszik, csak én maradtam. Matt még imbolygott a lábán, de egy kisebb lökés és már ő is eldőlt.
- Ne bántsd! –ordította Colin, és ugrott felé, de ismét késő. Mögöttem állt egy épület, és én ledermedtem a város szélén. Nem tudtam moccanni.
A pajzs megindult felém, de félúton megállt és ismét a többieknek ütközött, akik még távolabb kerültek. Az épp ugró Colint is eltaszította, hihetetlen erővel.
A nagy burok eltűnt és ő sötéten kuncogott.
- Utolsó kívánság? –tört ki vihogásba
- Dögölj meg te utolsó- félbeszakított
- Rossz válasz – mondta komoran és a pajzs megint megjelent, nekem ütődött.
Láttam, ahogyan a gipsz darabokra törik a kezemen.
Nekicsapódtam az óriási tömör kiszáradt betonfalnak… éreztem a kegyetlen, elviselhetetlen fájdalmat, hallottam, ahogy mindenem összeroppan a csapódás erejétől, a nagy lökéstől…
Halottam, ahogy a földre hull pár kósza üveg színű könny.
Láttam, ahogy minden elsötétül körülöttem.
Éreztem, ahogy… ahogy minden elmúlik… a fájdalom, a könnyek és én…
Az utolsó dolog, amit hallottam Colin kétségbeesett kiáltása „Linda!”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés