Barbra.Gp ~ Ahol a Twilight örökké él :)

- Azt hiszem mindent ami veled kapcsolatos. - feleltem gondolkodás nélkül. A válaszom piros foltokat varázsolt az arcára. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Olyan , de olyan gyönyörű volt. Felnéztem az égre. A hold kivirított a mélykék színű égből. Az idő csak telt és telt, de nem zavart minket. Renesmee oda jött hozzánk, Jake kiséretében.

- Ideje indulnunk Carlie, hagy beszélgessenek kicsit a pasik-kacsintott rám.

- Hát, akkor majd látjuk egymást- búcsúzott el Carlie. Kezet fogtunk egymással.

- Jól érzed magad, olyan forró a testhőmérsékleted?

- Persze, minden rendben. -Láttam Jake sokat mondó pillantását. Titkol előttem valamit az tuti.

- Sziasztok!

Csak néztem a távolódó alakjukat a sötétségbe.

- Mély benyomást keltett benned, nem igaz?- mosolygott Jake.

- Az nem kifejezés, haver! - mosolyogtam vissza.

- Nézd szeretnék veled valami komoly dologról beszélgetni- komorodott el az arca.

- Tudom, hihetelen lesz amit mondok, de ... azt hiszem inkább kinyögöm.

- Te vérfarkas vagy!

Elkerekedett a szemem. Mi van, Jake felöntött a garatra?

- Azt észrevetttem volna. Mennyit ittál ma?

- Jogos, akkor pontosabban vérfarkas leszel. Kiváltja belőled hogy érintkezel a vámpírokkal.

- Vérfarkas ,meg vámpír, jön még esetleg a pókember...?

- Nem viccelek, Seth. De úgylátom inkább meg kell mutatnom neked.

Jake felált, majd a testén végig menő hullámzás jött létre. Majd a ruhák recsegését hallotam és a szemem előtt, pont ott ahol Jake állt, egy óriás farkas nézett velem farkas szemet. Nem lepődtem meg annyira,hamar felfogtam a történteket.

- Ez csodálatos - mondtam

Újra Jake állt velem hiányos öltözetbe. Gyorsan odaadtam neki a pólómat.

- Hát, tudod nem is te lennél ha nem így reagálnál rá - mosolygott rám. - De mivel elsőnek fogsz átalakulni bizonyos intézkedéseket kell tennünk. Például szeretném ha ma nem aludnál otthon, ne hogy bármi baj történjen.

- Ezt hogy érted?

- Tudod Emilyt nem medve támadás érte. Sam elvesztette a kontrollt és hát... a többit tudod.

- Szóval Sam is, és ki még?

- Őszintén, az egész Quilett törzs. Te csak azért nem, mert nem váltotta ki semmi, de most visszatérve... nem kerülheted el a sorsod.

- Akkor apa is! De miért nem mondta?

- Szerintem elmondta volna ha itt az idő, csak kifutott és már nem tudta elmondani.

- És miért vámpírok és kik ?

- Tudod a legendákat igaz? Ők az ellenségeink, és azért vagyunk hogy elpusztítsuk őket, legalábbis azokat akik megérdemlik, tudnod kell hogy vannak olyan vámpírok akik nem emberi véren hanem állatin élnek,így őket nem bántjuk. De nem ez a lényeg , a vega vámpírok a ... Cullenék.

-Na nee, az azt jelenti hogy Carlie és Renesmee .... hogy ők vámpirok?-Akkor ezért terelt Carlie ha róla volt szó.

- Ők félvérek. Edward és Bella lányai.

- Bella Swané?- hogy én mit nem hagytam ki, alaposan levagyok maradva- gondoltam.

- Mostmár Bella Cullen, igen hozzáment Edwardhoz és boldogan élnek örökké.

Annyi kérdés kavargott most bennem, televoltam érdekes infókal, és mégis milyen keveset tudtam. Jake megérezhette mit gondolok.

- De lesz még időnk beszélgetni, most pihenj hosszú éjszaka vár rád, bár szerintem már bőven benne vagyunk az éjszakába. Még annyit hogy ha átváltozol akkor hallani fogod a fejedben a hangom.

Annyi mindent akartam még tudni, de Jake-nak igaza van pihenni kell, és lesz még időnk mert én eszküszöm többet el nem hagyom Forkst, az egyszer biztos. Álmomban egy gyönyörű lány csábitgatott hogy menjek utánna, de sose értem el. És akkor mérhetetlen fájdalom hatolt a csontjaimba. Ez már nem álom. Jake átváltozva ült a szikla falán fejét mancsaira hajtva.

- Jake ... azt hiszem kezdődik... Olyan mély fájdalom tört rám, mintha a csontjaim belülről törnének porrá és mozdulnának el.

- Tarts ki, kölyök.

A fájdalom nem szűnt, sőt egyre csak rosszabb lett a lábaimról átterjedt a gerincemre,és a bordáimra. Majd egyre fejebb kúszott, és már minden egyes porcikám mintha önállóéletet élnének, mozgott bennem.

- Mikor... lesz ... már vége...? - a szavak mintha kisetek volna belőlem. Megszűntem létezni, csak a fájdalom maradt.

Mintha kivágtak volna az életből , nem hallotam és láttam semmit. És most, mint akit viszavartak az éjszakába.

Hirtelen látni kezdtem.. és hallani, sőt mintha minden szervem erősseb lett volna. Lenéztem a lábaimra.

Szilaj, nagy mancsokat láttam. A fájdalom is mintha ahogyan felmászott a csontjaimon, úgy ment le.

- Jól vagy kölyök? - hallotam Jake hangját, megkartam nyugtatni hogy semmi baj, de a szavak nem jöttek, és csak újra sötétséget láttam.

És abban a pillanatban megjelent előttem Carlie és magával invitált, és én csak követtem. De sose tudtam megérinteni, mintha a semmi után kapdosnék. Így hát csak mentem utána. Kivezetett a sötétségből. Pont mint egy őrangyal. Igen, ő az én őrangyalom.

Valami vizes volt a homlokomon. Kinyitottam a szemeimet. Jake ott ült előttem átváltozva. Feltápászkodtam, de olyan furcsán .. szedtem a lábaimat , amiből négy ?? volt. Szóval akkor én most farkas vagyok?

- Igen az vagy - hallotam Jake hangját a fejembe.

- Mi történt, nem sok mindenre emlékszem.

- Hát aszthiszem elájultál.

- Seth, Jake?? - halottam a fejembe.Villámszerűen ért a felismerés. Jake pont olyan képet vágott mint akinek leesett az álla.

- Ez .. hogyan... nem lehetséges- gondolta Jake.

- Leah? -mondtam, majd elkezdtem Jake-val a nyomomban futni a házunk felé.