A nap már virradni kezdett,mikor elterveztem,hogy "felébredek".Mocorogni kezdtem és nagyokat nyújtózkodtam.Még szinte én is elhittem,hogy valójában aludtam.

-Jóreggelt! - köszöntött egy édes hang. - Nem sokat aludt - Tette hozzá.

-Jóreggelt.Ezt te meg honnan veszed?Végig szunyókáltam az egész éjszakát - Felháborodva egy hirtelen mozdulattal felültem és felé fordítottam a fejem.Talán egy kicsit túl gyors voltam egy kómás emberhez képest.

-Ümm...Megértettem.Nem kellett volna ennyire felkapni a vizet.És én már csináltam reggelit,gondolom éhes - Mutatott a farönkön álló ételre.

-Ennyi erővel én is kérdezhetném,hogy mennyit aludtál...De mégis...Mikor keltél fel? - Túrtam bele a hajamba.

-Nyugalom.Az már az én bajom.Csak mennyen és egyen - Rám mosolygott,és felállt. - Én kimegyek friss levegőt szívni.

-Rendben - Kecses léptekkel elhagyta a barlang belsejét,jó magam pedig odamentem az emberi élelemhez,és eldugtam egy szikla alá.Csak vártam,mikor fog visszatérni.Közben meg próbáltam rendbe szedni magam,bár nem sok sikerrel.És igaza volt...Éhes voltam már.Nagyon is kívántam a vért,de nem az övét.Nem értettem hogy lehetséges az,hogy egy ember vérét nem érzem.Egyszerűen ez beleütközött a vámpírokról szóló leírásba.Főleg,hogy az én fajtámnak a legkedvesebb elfogyasztandó élelem az emberi vér.Gondolkozásomat megzavarta Zach,mikor belépett a bejáraton és felém vette az irányt.

-Ohh...Látom jól tettem,hogy egy kicsit több adagot készítettem a kelleténél - Fogait kivillantotta,én pedig próbáltam megjátszani szégyenkezésem.

-Köszönöm.Nagyon finom volt - Feltápázkodtam és elé álltam.

-Indulhatunk? - kérdezte mostmár úgy,hogy száját egy egyenes vonallá alakította át.

-Persze.Biztos aggódnak már érted a szüleid.És ez mind az én hibám.Nem kellett volna téged elvezetni ide az erdőhöz - A földet kezdtem el bámulni,és tényleg lelkiismeret furdalásom volt.

-Ugyanmár!Nevelő szüleim vannak.És nem valami jó a kapcsolatom én és ő közöttük.Szerintem örülnek,hogy hátha nem kell tovább ott maradnom.Amúgy ameddig aludt,kiterveltem,hogy hogy fogunk vissza menni a kocsihoz - Szemeivel az én tekintetemet kereste.

-Hogyan? - Segítettem neki ebben,és pillantásomat az ő szemeibe vetettem.

-Ha nem lesz megaláztatás számára,úgy gondoltam,hogy amikor elfárad akkor a karomba fogva elviszem a legközelebbi rétig,és ott egy kicsit megpihenünk.Onnan pedig egyenesen a főúthoz fogunk eljutni,ha átvágunk az erdőn.

-Nem hiszem,hogy lesz alkalma abban,hogy én elfáradok - mosolyogtam.

-Majd meglátjuk - visszamosolygott,és kezeit kitárta a barlang nyílása felé,ezzel jelezvén hogy mennyek előre.Így is tettem.Egész végig szótlanul mentünk egymás mellett mindaddig,amíg meg nem szólalt félútnál.

-Nem sokára elhaladunk a rét mellett.Szeretne leülni egy kicsit? - Nézett rám.

-Nem muszály.Mehetünk egyenesen a főútig - Ráztam meg a fejemet.

-Ne makacskodjon!Tudom,hogy nem tesz jót ennyi sétálás.Nem kell szégyellnie.

-Dehát komolyan nincs semmi bajom! - Vonogattam a vállam.

-Nah jó...Nem hallgatom ezt tovább - Gyors léptekkel mellém jött,és karomnál fogva akart bevonszolni.Csakhogy megint megtörtént az a bizonyos áramütés.

-Elnézést.Megfeledkeztem erről a természetfeletti erőről - Ragadta meg kezét,és felsziszegett.

-Semmi gond.De ha ennyire akar,akkor mennyünk csak arra a rétre - Nem válaszolt,csak bólintott egyet.Hirtelen lefordult balra,én pedig utánna.Már csak egy bokor választott el a helytől,amit ő előlem udvarias ember módjára elhúzott.Megálltam a füves puszta szélén,és csak gyönyörködtem a látványban.Egy az egyben ugyan az a rét volt,ahol Edwarddal történt meg az első csókunk.Ez talán jelenthet valamit?Nem,biztos nem.Lépni szerettem volna egyet előre,de eszembe jutott a vámpírizmusom.

-Sajnálom,most nem szeretnék a napfény alá menni.Túl fehér hozzá a bőröm - Hátráltam meg.

-Mindjárt vihar lesz.

-Az még legalább egy óra - Amint kimondtam az utolsó szót,egy hatalmas villám lepte be az egész erdőt.A napot azonnal felváltották a sötét felhők gyülekezete,és lassacskán eleredt az eső is.

-Nah? - mosolygott rám önelégülten.

-Most az egyszer te nyertél - Újra megtettem azt a pár lépést,és megálltam a rét közepén.Olyan észrevétlenül haladt mellettem Zachery,hogy észre sem vettem amint leült a fűbe.

-Nem jönne ide mellém?Vagy ezt nem szabad? - Mutogatott a mellette levő helyre.

-De.Miért is ne - Odapattantam és mégegyszer körbenéztem.Felidéződtek bennem a régi emlékek.

-Hajjhh... - Hagyta el egy nagy sóhaj a számat.

-Mi a gond? - Nézett rám rémült tekintettel.

-Jajj...Igazából semmi baj.Csak...tudod...igen fájó emlékek fűznek ide.

-Elmennyünk?

-Nem!Nem kell!Maradjunk itt - Csillapítottam.

-Szeretné valakivel megosztani?

-Talán nem kellene elmondanom - Pillantottam rá.

-Nyugodtan - mosolygott.Ez a mosoly mindent elfeledtetett velem.Észveszejtő volt.Ahogy az esőtől lelapuló fekete haja az arcába hullt,és ajkáról lehulló esőcseppek olyan kívánatossá tették.

-Egy férfiről van szó - Néztem magam elé.

-Látom friss seb.Inkább ne beszéljünk róla.

-Jajj nem...Már régen történt.

-Értem.Hát akkor miért fáj ennyire? - Dőlt hátra pont úgy,mint azt ahogy Edward tette annó.

-Nem bírtam még igazán...elfelejteni - Mert nem is akartam!Gondoltam kimondom magamban.

-És...ha egyszer vissza jönne az illető,akkor visszafogadná? - Ült fel újra,és arcát közelebb nyomta az enyémhez.Ajkunk már csak pár centire volt egymástól.Tudtam mi van készülőben,csak a válaszra várt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés