I. fejezet – Réges – régen…

Lou Cullennek hívnak. Vámpírok között élek két barátnőmmel egy Forks nevű kisvárosban. Hogy megismerjék a történetünket, elmesélem az övékét.

Minden pontosan kr. e. 12-ben történt Egyiptomban. A főváros ekkor még Alexandria volt, ahol Széthi fáraó uralkodott feleségével Nefertitivel együtt.Itt születtem én és az ikertestvérem Gepárd is. A születésünk előtt a fáraó hozott egy törvényt miszerint alkonyat után nem mehet senki az utcákra. Persze akadtak olyanok is, akiknek nem volt szimpatikus az új törvény, ugyanis veszélyeztette a fennmaradásukat. Az egyiptomi nép háromnegyed része vámpír volt, tehát nem kis zűrt okozott a törvény az országban. Mégis csak egy nyolc tagú család mert ellenkezni a fáraóval. A családfőt Clarisnak hívták, aki feleségével, Angelikával élt hat örökbe fogadott gyerekükkel. Egy sötét éjszaka Claris megbecstelenítette a királynét, aki nem sokkal előtte a férjével hált.

 Tehát a törvénynek köszönhetően születtem meg és mégsem, mert abban a pillanatban kárhozott is lettem. Ez bár kevésbé zavart, az életem mégsem volt egyszerű, mert a legtöbb problémám okozója Gepárd volt. Ő akaratos, dühös, hisztérikus bajkeverő volt, míg én csendes, visszahúzódó, szerény kislányként éltem. Nagy szerencsémre volt egy nővérünk, aki két évvel volt idősebb, mint mi. Őt, aki a világ legjobb testvére volt Ninának hívták. A két év korkülönbség nem volt észrevehető, ezért olyanok voltunk, mint három egyforma tojás. A születésünk után nem sokkal a királyné levelet kapott, amiben az állt, hogyha nem törlik el a törvényt a fáraó tudomására jut, hogy nem mindkét gyermek az övé. A királyné bár eltörölte a törvényt, figyelemmel kísérte gyermekei fejlődését, viselkedését.

Néhány évvel később rájött, hogy Gepárd nem a fáraó lánya, mivel folyton olyan bajba keverte magát, ami hercegnőhöz nem éppen volt illő. Így, tehát soha nem foglalkozott vele, olyan gondoskodással és nagy szeretettel, mint velem és Ninával. A fáraó tragikus halála után Nefertiti kénytelen volt egyedül uralkodni, de uralkodásának végéhez közeledve megjelentek a vámpírok a palotában. Pontosan Claris és szerény kis családja, legalábbis ezt próbálták elhitetni a palota lakóival. Én már akkor figyelmes lettem arra, hogy hallom mások gondolatait. Mivel elég sok időt töltöttek a palotában bőven ki tudtam ismerni Clarist és népes családját.

 Claris és Angelika nem voltak éppen különlegesek, de gyermekeik annál inkább. A legidősebb, Matt erősebb volt mind közül. Soraya csak a saját szépségét sajnálta, amiért Matt nem őt választotta párjának. Scott érző volt, párja Cassandra a jövőt látta. A legérdekesebb számomra Daniel és Bella volt. Daniel gondolatolvasóként nem tudott Bella gondolataiba férkőzni, ugyanis Bella blokkolta a gondolatait.

 Nefertiti kr. u. 10-ben halt meg és azt akarta, hogy én uralkodjak tovább, de nem tudtam, hogyan csináljam. Anyámnak tett ígéretemet megszegve Nina uralkodott négy hosszú évig, mégis túl rövid ideig. Kimondhatatlanul szerettem a nővéremet, de ami készülőben volt ellene megrémisztett. Akaratlanul is láttam Cassandra jövőbeli képeit, miszerint Gepárd megöli Ninát és azután Gepárd vámpírrá változik. Még mielőtt ez bekövetkezett volna elmentem egy híres varázslóhoz Merlinhez, hogy tanítson meg arra, hogyan kell felvenni bármely állat alakját. Merlin figyelmeztetett, hogy csak ha leszáll az éj sötétje változhatok át, és csak évek elteltével tehetem ezt nappal is. Ezt az ígéretet nem volt nehéz betartani, ugyanis nappal nem volt szükségem rá csak sötét éjszaka.

Visszatérve a palotába megéreztem egy csábító illatot, melyről tudtam, hogy csak Matt lehet az. Halandóként nem volt könnyű nem bántania, de érzései tiszták és erősek voltak irányomban. Nina ezt észrevéve elküldött egy békülési tárgyalásra messze Alexandriától. Nem volt erőm elhagyni, mert tudtam mi vár rá, ha egyedül hagyom. De Nina akaratának nem állhattam ellen. Mattel megoldottuk a problémát a két ország között. A béketárgyalás után Matt felköszöntött 26.- ik születésnapom alkalmából. Alexandriába visszaérve rossz érzésem támadt és megkértem Mattet, hogy vigyen gyorsan a palotába. Mikor odaértünk már elkéstem, Gepárd éppen akkor végzett Ninával, amikor betoppantam Mattel a trónterembe. Claris és a többiek megdöbbentek, hogy ott vagyok. Cassandra kijelentésére viszont megmerevedett a család, hogy miért akkor még nem tudtam. Ninát tartva a karomban egy mélyről feltörő érzés felszínre kerülve átvette az irányítást és abban a pillanatban, teljes valómban vámpírrá változtam. Ösztöneimet követve Gepárdot leterítve bosszút álltam Nina meggyilkolásáért. Azon a napon volt az első és az utolsó áldozatom ember. Matt önfeledten örült a váratlan fordulatnak, de Claris kimondhatatlanul gyűlölt, amiért Gepárddal végeztem és, mert tévedett. Így lettem vámpír hercegnő.

Körülbelül nyolc évig uralkodtam Mattel együtt, aztán Franciaországba költözve éltünk kr. u. 22 – 1787-ig. Amikor is minden megváltozott az életemben. Claris ügyesen titkolva előttem, megjátszotta a halálukat ezzel elvéve tőlem a családom, akiket szerettem. De ezt akkor még nem tudtam.

Jól emlékszem arra a napra, mert szemerkélt az eső és a házunkhoz közeli erdőben sétáltam és vadásztam, különféle állatokra. Ezért érzékeim és főként a szaglásom érzéketlen lett az emberekre és kiontott vérükre, így gond nélkül járhattam közöttük. Alkonyodott mikor hazaértem. Csend volt a házban és ez a csend olyan tömény vámpír vérrel megtoldva, ami csak egyet jelenthetett: a családomat lemészárolták. Meglátva holttestüket főként Mattét a gyűlölet a város, de főként a gyilkos iránt nem kis mértékben vette át a hatalmat felettem. A gyilkost követve eldöntöttem, hogy messzire elkerülöm Franciaországot egy ideig, hogy a fájdalom enyhüljön.

Egy régi raktár épületben találtam rá a gyilkosra, aki nagy meglepetésemre Danielt tartotta még életben. A gyilkos, akit Danténak hívtak a szemem láttára végzett Daniellel és ez a cselekedete volt halálának okozója. Még mielőtt Dante meghalt volna elmondta, hogy egy vámpír bérelte fel, aki szívből gyűlölt engem. Dante megölése tehát értelmét vesztette, mégis olyan erős vágy kerített hatalmába, hogy az elkövetkező 200 évben állati vérrel táplálkozva azt a vámpír kerestem, aki felbérelte Dantét. Szószerint minden vámpírt eltettem lábalól, aki az utamba, mert állni. Nem volt nehéz mivel mindegyik kerülte a napfényt, mert másként elégtek volna. Ez alól csak a családom volt kivétel, legalábbis akkor még úgy tudtam. A napfény kerülése megadta a lehetőséget, hogy megismerjem az állattá való átalakulás milyen képességekkel, áld még meg. Bármely állat felvételekor kitűntem közülük hófehér csillogó bundámmal. Arra lettem figyelmes, hogy csak a kedvenc állataim alakját tudom felvenni, mint a medve, az oroszlán és a legritkább a griffmadár. Nagy ritkán, mikor vámpírok állták utamat, a griffmadár alakját öltöttem magamra s ilyenkor képes voltam ugyanolyan fényt kibocsátani, mint fényes nappal maga a Nap. Szerettem griffként élni, de a csábítóan ragyogó bundája felhívta az emberek figyelmét, ezért csak vámpírok ellen vetettem be.

1987. decembere volt, mikor visszatértem Franciaországba, hogy megnézzem mi változott azóta, amióta elhagytam az otthonom. Belül legmélyen fájdalmat és ürességet éreztem, de ez még nem hatalmazott fel arra, hogy felbőszítsek egy vérfarkast, hogy véget vessen az életemnek. Holdfényes éjszaka volt és éppen Párizs utcáit jártam, mikor megláttam Danielt és Cassandrát. Nem hittem el, hogy nem haltak meg és ez egyedül csak Claris gonosz terve lehetett. Akkor volt vége az életemnek, mikor Cassandra Daniel felé fordult és jelezte neki, hogy minél gyorsabban tűnjenek el. Cassandra viselkedése hozta számomra a legfájdalmasabb döntést az életemben vagy mégsem? Olaszországban találkoztam először vérfarkassal, akit Sólyomnak hívtak. Megígérte, hogy ha szükség lesz rá megteszi,  amire kérem. Betöltöttem a kétezredik életévemet és  Sólyom, hogy ne is érezzem gyorsan végzett velem. Addig a pár másodpercig el sem tudtam képzelni, hogy milyen megkönnyebbülés a halál.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés