Tanítás és halál.

Most mihez kezdjek magammal? Vámpír lettem és azt várják tőlem, hogy legyek fegyver és védelem. Én, aki vonzom a bajt és a szerencsétlenséget. És az a sok információ amit Alistair mondott nem hiszem el. Miért pont én? Nem tudtam mit csináljak magammal aludni akartam, de már nem tudtam csak özönlöttek a fejemben a kérdések a miértek. Basszus már megint tök hülyének érzem magam. Aztán megint egy kép egy fiúról, de most nem az az aranybarna szempár, hanem egy egész arcot láttam. Egy fekete rövid hajú, csokoládébarna szemű fiú. Beszélt hozzám, de nem hallottam. Aztán hirtelen messziről láttam magunkat mintha valaki nézne minket és az ő szemével látnék. Egy vízesésnél ültünk nem messze egy fa tövében. A látomás véget ért és én megint gondolkodóba estem, de most más irányba mentem a szüleim fele. Próbáltam emlékezni milyen voltam kiskoromban és az életemre amennyi jutott nekem abból. Hirtelen rémület fogott el, hogy nem emlékszem semmire se egy arc se semmi. Nem tudtam felidézni senkit és semmit. De miért? Meg kérdezem Alistairt ő biztos tudni fogja a választ. Ekkor az ismerős dallam újra felcsendült bennem. Alistairt megkértem hozzon egy zongorát a házba, így leültem elé és elkezdtem játszani. Valaki a nevemet mondta. Bella, Bella. És ekkor jöttem rá, hogy csak mesterem hív.

-         Bella hallasz? Már vámpírhallásod van meg kell, hogy hallj. Gyere, lekérlek, elkezdjük –Mondta Alistair.

-         Mindjárt egy pillanat- mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.

-         Gyere, kérlek, ülj le ide mellém. – mutatott a kanapéra. Nagyon szép dallamot játszottál. Ezt te írtad?

-         Nem. Egy nap csak elkezdtem játszani otthon, amit a szívem súgott-hajtottam le a fejem.

-         Ne szégyelld, a szíved még mindig megvan csak már nem életben tartó a szerepe.

-         Ó ez megnyugtató- mondtam kicsi gúnnyal a hangomban.

Ő csak mosolygott rajtam. Az előtte lévő asztalon sok papír volt. Nem tudtam mire vélni hisz a vámpírok memóriája tökéletes miért kell papírra írni a dolgokat. Vagy csak bennem nem bízik, hogy meg jegyzem, amit mond.

-         Jó, na, lássuk. Először is a Volturit vesszük. Sorba veszünk mindenkit.

-         Rendben- bólintottam.

-         Először is a vezetők: Aro ő gondolatolvasó, de neki kell hozzá fizikai kontaktus és különbözik a többi gondolatolvasótól még, hogy ő nem csak az aktuális gondolatokat látja, hanem az egész életedben megfordult gondolatokat is. Caius neki nincs különösebb, de viszont ő a legbrutálisabb, ha kiképzésről van szó. Egykor sok mindent tanultam tőlük. Igen egykor én is tagja voltam a testőrségnek. Jól hallottad.

-         És miért jöttél el? Csak úgy elengedtek?- kérdeztem tőle kíváncsian.

-         Kénytelenek voltak belátták, hogy így lesz a legjobb amint mondtam már a testőrség száma gyakran változik. A Vámpírok csak jönnek, mennek néha élve, néha tűzbe dobva, de távoznak tőlük. De folytassuk, mert nincs sok időnk.

-         Miért? miért kell sietni?

-         Az igazság az, hogy nem tudják, hogy én mire készülök, és miért képezlek ki. Azt hiszik, hogy veszélyes vagyok, számukra ezért megfognak ölni engem ebben biztos, vagyok.

-         Én ezt nem hagyom, akkor engem is meg kell, hogy öljenek. Majd én szembe szállok velük azt mondtad meg tudom majd védeni magam minden ellen, ha kiképzel.

-         Buta Bella! Tudod, hogy ez nem lehetséges. Nekik több ezeréves tapasztalatuk van. És nagyon sokan vannak. Na de most már folytassuk.

-         Oké.

-          Marcus: ő a legcsendesebb tagja a családnak. Az ő adománya hogy látja az emberek, vagyis vámpírok közti kapcsolatokat. Aztán a még gyereknek mondható Jane és Alec. Jane: mentálisan képes fájdalmat okozni. Bár kedves és elbűvölőnek látszik. Ő valójában nagyon veszélyes. Halálra tud gyötörni másokat. Alec: ő ki tudja kapcsolni az érzékszerveket.  Megsüketíthet és megvakíthat. Demetri: egy nyomkövető vámpír. Bárhol meg tud találni bárkit. Az érzékszervei nagyon kifinomultak halálosak. Félix: a testőrség egyik tagja. Renata: ő védi Arot a pajzsával minden külső támadást kivéd. Chelesea: az emberi kapcsolatokat képes szétszakítani és szorosabbá tenni. Érted?- fejezte be a leckét Alistair.

-         Igen. De úgyis megölnek engem is hisz veszélyes vagyok rájuk.

-         Téged nem fognak, ha csatlakozol hozzájuk. Tudod a fegyver, ami benned van. Aro gyűjti a tehetségeket. Ígérd, meg hogy egy darabig náluk leszel, ha bekövetkezik a halálom.

-         Nem, nem és nem. Nem hagylak magadra. És ők embert esznek, és én nem akarom ezt.

-         Sokat tanulhatsz tőlük. És később elmehetsz tőlük. Arra kérlek, ha elmész,  keresd meg a Culleneket. Carlisle régi barátom ők befogadnak majd és lehet, hogy párra találsz addigra.

-         Nem ígérek semmit. Mit kell még tudnom a harcról?

-         A vámpíroknál gyorsan kell mozognod, bár a te tehetségeddel nem csak a következő lépéseket fogod hallani, de még a jövőt is látni fogod. A farkasoknál pedig a méreggel tudsz ölni. De ne feledd, soha sincsenek egyedül mindig falkában járnak.

-         Alistair szeretnék kérdezni valamit.

-         Rajta kérdezz- fogta meg a kezem Alistair.

-         Miért nem emlékszem az emberi életemre?

-         Sejtettem, hogy ez lesz ezért éjjel bementem a szobádba és próbáltam olyan dolgokat elhozni, ami neked fontos lehet.

Ekkor egy szekrényhez lépett és kivett egy dobozt. Egyszerű doboz volt. De jónagy.

-Egyedül szeretnéd kinyitni?- kérdezte szemlesütve.

-Ha lehet szeretném, ha itt maradnál.

Kinyitottam. Az első, amit megláttam a kép a családról. Aztán egy lánc. Hirtelen beugrott- ez a lánc, amit anyutól kaptam még kiskoromban az van belevésve a kiskép mellé, hogy egy család mindörökre.- magyaráztam neki.

-Nagyon jó édes Bella. Látod, kezdenek beugrani az emlékek csak egy kis segítség, kell. Sorban néztem a képeket és dolgokat, meséltem emlékeimet mesteremnek.- így telt el a délután. Ezután kezdődött a kiképzés gyakorlati része. Nagyon sokat harcoltunk egymással.

-         Hagyd, hogy az érzékeid vezessenek. Próbáld meg a pajzsod fejleszteni.

-         Azt hogy kell?

-         Koncentrálj erősen. Sajnos még nem tudod úgy gyakorolni, hogy valaki támadjon.

Eltelt egy év és én mindig erősebb lettem. Gonosz vámpírokat kerestünk rajtuk gyakoroltam. Végül a pajzsomat is sikerült kifejleszteni. Minden tökéletes volt. De éreztem nem sokkára eljön az idő, hogy a Volturi ránk találjon. Látomásom volt.

-         Alistair eljött az idő, közelednek. Mit csináljunk? Felkel készülnünk.

-         Nem tehetünk semmit. Mennyi idő még mire ideérnek?

-         Három nap nem több. Nem ülhetek tétlenül. Engedd, hogy segítsek.

-         Nem, most menj, kérlek a szobádba. Ne feledd a Culleneket. Írok egy levelet Carlisle-nak, mindent tudni fog rólad és rólam segíteni fog neked az öröklétben, add majd oda neki.

-         Rendben. De én nem fogok engedelmeskedni a Volturinak. arra ne számítsanak, hogy kezes bárány leszek.

-         Ne tedd, ezt kérlek. Ne nehezítsd meg a dolgomat. Lányomként szeretlek, nem akarom, hogy te is meghalj. Előtted az öröklét annyi jót tehetsz, és nagy segítségére lehetsz a Culleneknek. Már tudsz mindent róluk. Légy jó kislány.

-         Apámként szeretlek és hallgatok rád. Ígérem.

-         Rendben, de most menj, hagyj magamra egy kicsit. És kérlek, ne avatkozz közbe, ha engem megtámadnak, vagy a halálba vetnek.

-         De… -akartam szólni, de ő ujját a számra tette.

-         Kérlek-súgta lehajtott fejjel mesterem.

A három nap szomorúan telt én vadászni voltam, hogy erős legyek. A gondolatok csak kavarogtak a fejemben. Alistair át nyújtotta a levelet, amit Carliesle-nak irt. Bólintottam.

-Jönnek – szóltam felé fordulva.

-         akkor gyere, ölelj meg lányom utoljára.

-         Biztos vagy benne hogy ne harcoljunk?

-         Igen. Így lesz a legjobb.

Messziről az erdőből 5 alak jött elő. Jane, Aro, Demetrí, Felix, Alec. Mit vártam persze hogy a legerősebbek jönnek. Megálltak és Aro elő lépett közülük.

- Alistair hogy teheted ezt? Nem ezt vártam egykori emberemtől.

-         hallgass meg Aro. Őt ne öljétek meg hasznotokra lehet.

-         Miért?- morgott Felix hátulról.

-         Mert olyan képessége van, hogy könnyedén megölhetne mindenkit.- mondta apám.

-         Nem tudom, mire gondolsz Alistair. Őt nem láttuk előre, hogy itt lesz melletted.- Közölte Aro.

-         Igen mert van egy pajzsa, amivel blokkolni tudja a képességeket emellett gondolatolvasó és jövőbe látó. Aro kérlek, ne bántsd őt. Kiképeztem, mint fegyvert és védelmet egyaránt vámpír és farkas ellen. Nem fog veletek harcolni, megígérte, hogy csatlakozik hozzátok, de egy idő után saját útját szeretné járni.

Megdöbbent arcokat láttam magam előtt. Próbáltam kutatni a gyenkéiket. Aro kétségkívül érdeklődött utánam. Jane és a többiek irigykedtek. Ekkor Aro felém fordult.

-         Igaz ez kedvesem? Csatlakozol hozzánk? -kérdezte Aro már kedvesen.

-         Igen. Van más választásom. De kérlek, had járjam, a saját utam szeretnék megismerkedni a Cullenekel. Ők olyanok, mint én és állatokkal táplálkoznak.

-         Igen tudom Carlisle régi jó barátom. De ugye tudod, hogy Alistairnek meg kell bűnhődnie? Nálunk maradsz addig, amíg megismerlek és utána segítek beilleszkedni az új családodhoz.

-         Ránéztem mesteremre. Ő bólintott és olvastam a gondolatait.

-         Örülök, hogy legalább te rendben leszel. Nem fognak bántani. Aro nem szegi meg az ígéreteit. És ne legyen bűntudatod boldogan halok meg, mert büszke lehetek, hogy ilyen lányom van. Ne feledd a tudás hatalom, immár tiéd a hatalom. A tiéd minden tudásom használd, ahogy tanítottam. Az igazságot kövesd mindig. Ég veled lányom.- mondta gondolatban nekem.

Ha most sírni tudtam volna megtettem volna. Zokogni akartam, de nem tudtam. Szomorúan fordultam Aro felé. A többiek már a máglyát rakták és meg gyújtották.

-         Aro nem kell segíteni magam is tudom mi a helyes. -fordult mesterem Aro felé.

-         Rendben. Gyere ide mellém kedves.

Mikor Alistair belépett a máglyába akkor elkezdtem Istenhez szólni hangosan.

-Istenem nyisd ki kapud előtte. Jó ember volt adj neki békét. Apám helyett apám volt. Tiszta a szíve jól látod, még ha meg is fagyott. Örökké élni fog bennem apám emléke. Utolsó kívánságom feléd adj neki békét.

-         Gyere, szedd össze a cuccod és induljunk.- szolt hozzám Aro.

-         Rendben- lehatott fejjel mentem be a házba. A többiek csak morogtak. Hallottam magam mögül a hangfoszlányokat.

-         Miért kell velünk jönnie? Veszélyes ránk senki sem tud, ártani neki nem tudjuk megölni. -szólalt meg Jane.

-         Elég. Az én döntésem ő a jövő reménysége.- pirított rájuk Aro.

-         Menjünk már. Csipked magad kisasszony. -ordibált befelé Felix

Bepakoltam minden fontos dolgot a táskába, az emlékes dobozom a képeket, amit Alistairrel csinált képeket és a maradék pénzt a széfből. És indultunk a börtönömbe ahol kitudja, mennyi ideig leszek. Kaptam egy szobát és egyedül mászkálhattam a kastélyban. A kastélyból csak a kertbe mehettem ki. Talán féltek, hogy megszököm. Ha szomjas voltam mindig jött velem néhány testőr. Megkértem Arot hogy vigyen el egy ékszerészhez, mert szeretnék még egy medált csináltatni fogadott apám képével. Mikor oda értünk választottam egy medált oroszlán volt rajta. Nem tudtam miért választom csak a tudatalattim súgta. Ezt vésettem bele „a tudás hatalom és a hatalom a tiéd egyetlen leányom.” Mindig ezt sorolgatta nekem gyakorlás közben. Az emlékek minden percben változtak a fejemben. Nagyon sokat beszélgettem Aroval megismerte az életem minden apró részletét. A többiek főleg Jane a kis kedvenc már azon gondolkozott, hogy tud eltávolítani vagy megölni. Nagyon jókat mosolyogtam az ötletein és próbálkozásain.  Három hónapot voltam a Volturinál. Egy nap Aro jött be a szobámba.

-         Látom az arcodon a szomorúságot. Mi a baj Édes Bella?

-         Aro szeretném elhagyni a kastélyt.

-         De hát mondtam, hogy kimehetsz akár mikor nem börtönben vagy.

-         De én a családot és a várost szeretném elhagyni. Ideje megkeresnem a Culleneket.

-         Sajnálattal hallom, de számítottam rá hogy eljön ez a nap. Maradj még párnapot, előkészítek mindent. Apropó milyen kocsit szeretnél?

-         Miért? Nekem nem kell semmi.

-         Dehogy nem. Mivel fogsz elmenni Forksba és kell egy ház is, amiben laksz és pár ruha is.

-         Én ezt majd mind elintézem magamnak. Nem vagyok már csecsemő.- vágtam be a durcit.

-         Tudom Drága. De te az iskolával leszel elfoglalva.

-         Na, ne! Iskola azt már nem.

-         De be leszel íratva az iskolába, fiatal vagy Bella fel fog tűnni mindenkinek, ha nem jársz suliba. És Carlisle-ék segíteni fognak ők is iskolába járnak.

-         Ne tedd ezt velem. Nincs kedvem suliba menni. Nincs más választásom?

-         Nincs. Fogadd el. Nem lesz, rossz hidd el. És ha jól tudom kimaradtál a suliból és neked még tanulnod kell. Fejezd be az éneklést.

-         De…

-         Nincs de! Mindent előkészítek és pár nap múlva mehetsz is. De ne feledd meg foglak látogatni. Jól kell viselkedned.

-         Igen anyu. -mondtam gúnyosan.

-         Ne szemtelenkedj te kölyök.- nevetett fel Aro. Valami kérdés?

-         Kaphatok kertes házat és egy ezüst sport Volvo sötétített ablakokkal??- néztem boci szemekkel rá.

-         Ha jó leszel, mindent megkapsz. -szólt határozottan.

Nevetve bólintottam. Majd kifordult az ajtón és elment. Hallottam, ahogy nevetve távozik. Már nem sok kellett, hogy kezdhessem új életem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés