- Seth, Jake?? - halottam a fejembe. Villámszerűen ért a felismerés. Jake pont olyan képet vágott, mint akinek leesett az álla.
- Ez.. Hogyan... nem lehetséges- gondolta Jake.
- Leah? - mondtam, majd elkezdtem Jake-el a nyomomban futni a házunk felé.
-Leah, ne mozdulj, nem sokára ott leszünk - utasítottam.
- Seth , borzasztó annyira ...fáj.
- Tarts ki, mindjárt ott leszek.
Jake végig azt gondolta, hogy ez nem lehet, hogy még ilyen nem volt, őszintén fogalmam nincsen, hogy miről beszél, illetve gondol.
- Mert nő még nem változott át, ez....
- Lehetetlen? Mert baromira nem úgy tűnik! - korholtam le.
- Bocs haver, én nem akartam durva lenni.- kértem bocsánatot.
Gyorsan futottunk, nagyon tetszett, de most nem ez volt a fontos, hanem Leah.
- Mindent hallok - nyögte fájdalmas hangon.
Végre odaértünk a házhoz, Jake átváltozott, nem értettem miért, míg neki nem mentem az ajtófélfának, ami egy nyekkenéssel a földön végezte.
Az ajtót még könnyű szerrel kidöntöttem, de a házba nem akartam kárt tenni. Legalábbis többet.
- Leah, le tudsz jönni a szobádból?
Most már Jake hangja megint a fejembe volt.
- Mindenki figyeljen rám, a visszaváltozáshoz meg kell nyugodnotok.
- Megnyugodni? Egy kutyaként ébredtem, és te azt kéred, nyugodjak meg?- replikázott.
- Leah csak ő segíthet, hallgass rá! Jake, mit kell tenni?
- Nyugalmi állapotba kell jönni, nagy levegő, majd kifúj. Próbáljátok míg át nem alakultok emberré. Ja és Leah, a ruháid nagy valószínűséggel nem lesznek rajtad, szóval kéne váltócucc is.
Csodáltam Jake-t hogy ilyen nyugodt. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam. Lenéztem, és még mindig négy lábam volt.
- Nem baj, ha elsőre nem jön be, próbáld újra.
Megpróbáltam, és jött megint a fájdalom, de most valahogy hamarabb vége lett, és nem volt annyira kínzó. Újra emberi alakban álltam ott.
- Seth jól vagy, úgy aggódtam érted- vetette a nyakamba magát anya.
- Te tudtad??- Anya, Leah is átalakult. Majd rohantunk az emeletre, Leah szobájába.
Ájultan feküdt a padlón.
- Hívom Carlislet! - mondta Jacob.
- Arra nincs időnk, én elmegyek a házához.
Leah-t, Jake felültette a hátamra, majd rohantunk a Cullenék házához.
***
A Cullenék házába vártunk míg Carlisle megvizsgálta Leaht. Beletelt vagy egy órába.
Odakintről a nap sugarai bevilágítottak a szobába.
Micsoda egy nap, gondoltam. Visszatérek Forksba, kiderül, hogy vérfarkas vagyok, pluszba Leah is átváltozott, amit rejtélyes okokból nem értenek.
- Szia, Edward Cullen vagyok- lépet oda hozzám egy fiú.
- Szia, Seth Clearwater- ráztunk kezet.
Edward nagyon szimpatikus volt, tök jól elbeszélgettünk, hamar megtaláltuk a közös témát. Beszélgettünk a vámpírokról, és végre megtudtam miért olyan nagy szenzáció hogy Leah is farkas. Ha ezt megtudja, bele rokkan az biztos. Nem lehet gyereke.
Lassan az egész Cullen család körénk gyűlt,kivéve egy szőke hajú nőt, Rosalie-t és mi boldogan elbeszélgettünk.
Mindenki annyira szimpatikus, és kedves volt.
És akkor kijött Dr. Cullen és elmondta, hogy mi Leah baja.
Edward jól sejtette.
- És tudja már?
- Még nem tért magához.- Carlisle is nagyon megnyugtató személyiség volt. Edward kuncogot egyet, amit nem tudtam mire vélni.
- Köszönök, mindent Dr.Cullen nagyon hálás vagyok.
- Ugyan, sajnálom, hogy nem tudtam segíteni, és azt javaslom, hogy maradj még egy kicsit, a nővéred bármelyik pillanatban felébredhet.
- Biztos, hogy nem zavarok?
- Ugyan itt mindig szívesen látunk.
Elfogadtam a vendéglátást.
És akkor, az emeletről lejött a Carlie, Renesmee, Jacob páros. Két dolog történt, Rosalie egy csípős megjegyzész tett, hogy Jake nem hagya még aludni se az ikreket. A másik, egy földöntúli érzés amit nem tudtam megmagyarázni, mintha egy pillanat Carlie felé és... csak ő létezne , csak őt láttom ,magam előtt.
Teljesen máshogy láttam mint tegnap. A közelségére vágytam, mindenre ami ő. Ez az érzés olyan erős volt, nem sokon múlott hogy odane menjek hozzá , és ne csókoljam meg, itt az egész család szeme látára. Csak ő és én léteztünk, mindenem ő volt amit láttam, vagy érzeztem a nagy fehérségbe, és én szeretem, az első pillanattól kezdve,de ez most erősebb volt.
- Kölyök, minden rendben, olyan furcsa vagy? -Nyilván érdekes lehet hogy itt állok már nem is tudom egy perce, és Carliet bámulom. Aki elpirulva, de álja a pillantásom, míg arca zavart tükröz. De felelnem kéne.
- Persze, igen jól vagyok.
- Jake, Seth bevésődött, az én lányomba- itt mintha kis szemrehányás lenne a hangjában -mondta Edward.
Hallotam a körülöttem lévő zajt, a hangokat, de hirtelen nem tudtam felfogni, az értelmüket. Csak az érdekelt. hogy Carlie-val legyek.
- Opsz, erre nem figyelmeztettem - jött ki a hang Jake- ből.
- Remek , nem elég egy korcs a családban, egyből kettő kell, mi jöhet még?- parádézott Rosalie. Hát nem nagyon kedvelt meg. Jake, és Rosalie mintha szócsatát vívtak volna be nem állta szájuk. De nem érdekelt, vele kell lennem mindörökre. Ezzel az emlékképel ébredtem fől. Talán elszundítottam, és megállmodtam a múltat, de mindenestre nagyon jó volt, újra átélni. Leugrottam a fáról, és rohantam a szerelmemhez.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés