-Én is szeretlek - Szememet becsuktam,és lassú mozdulatokkal ajkamat az övére helyeztem.Nem apró csókokkal kezdtem,azonnal rátértem a lényegre.Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk,aztán pedig leterítettem a fűbe.Pár pillanatig még mindig így voltunk,de aztán...Edward eltolt magától,és erős fájdalmakra hivatkozva felállt,és hátrébb lépett pár lépést.
-Mi a baj?Valami rosszat csináltam? - Aggodalmaskodtam,és próbáltam közelebb kerülni hozzá,de ő mindig csak távolodott.
-Ne!Maradj ott!Elkezdődött.
-Dehát micsoda? - Nem reagált azonnal,csak nevetett.
-Megtörted az átkot.
-Ho-hogyan? - Nem értettem,miről beszél.
-Csak figyelj.
Összekuporodott,és kezét a szívére tette.Hatalmas fény vette körül,nagyobb mint amilyet egy átlagos vámpírnál látni.Aztán pedig minden elsötétült.Edward kiabálását lehetett csak hallani,ahogy szenved.Visszaszerettem volna szólni neki,de valamiért nem ment.Utánna már semmit sem hallottam.Csak a sötétségben bolyongtam.Mintha...elájultam volna?!Nem.Az kizárt.De aztán valaki fölém hajolt és lökdösni kezdett.Nem bírtam felébredni.Ígyhát ez nem segített sokat.Másodperceken belül már csak azt éreztem,hogy valaki apró csókokat lehel a számra.Kezdtem foltokat látni,azt felváltotta a homályos látás,végül pedig magamhoz tértem.
-Edward...te vagy az? - Fontam karjaim nyaka köré.
-Igen.Kérlek,nyugodj meg.Mostmár minden rendben lesz.
-Én annyira sajnálom! - Zokogtam vállán.
-Héé!Ne kezd az önsanyargatást! - vigyorgott.
-Én nem...Én örülök hogy visszatértél,szinte el sem tudom hinni.
-Hidd el,én sem.Pedig már kezdtem feladni - Leváltam róla,és belepillantottam újra arany színű szemeibe. - Annyira hiányoztál!
-El sem tudod képzelni milyen rossz sorsra jutottam volna.
-Tartozol egy magyarázattal - mosolyogtam rá,aztán pedig ismét összeértek ajkaink.Már el is felejtettem,hogy Edwardnak milyen méz édes nyála van.Viszont most nem rontottunk egymásnak.Először újra felfedeztünk szájüregünk minden egyes porcikáját.Most nem éreztem,hogy szája jéghideg lenne,talán mert enyém is olyan volt.Mielőtt ismét belejöttünk volna,megint elhúzódott.
-Jah persze... - Pillantottam a földre,szégyenkezve. - Már el is feledkeztem róla.
-Hol kezdjem?Ott ahol öngyilkos szerettem volna lenni,mert azt hittem meghaltál?
-Valahogy úgy.
-Szóval... - Kezdte mondókáját én pedig beleültem ölébe és onnan hallgattam. -Mivel fel szerettem volna fedni magunkat a világ előtt,a Volturik igazán dühösek lettek.Főleg én rám,hiszen én egy "Cullen" vagyok.Ezután minden úgy alakult,ahogy én elterveztem.Fogságba ejtettek,és elvittek Aroék elé.Ők pedig valami jobb sorsot akartak nekem a halálnál.Még pedig azt,hogy visszatérjek egy másik testben,és végig nézzem amint te mással élsz boldogan.Az átok megtörésére pedig egy mód volt.A te csókod,amit nekem adsz,és nem Zachnek.Nem hiszem,hogy gondolták volna,hogy ez egyszer bekövetkezik.Azt hitték,örökké így maradok.De hála neked,megmentettél.Most pedig te jössz - Hangulata megváltozott.Mintha dühös lett volna.
-Tessék? - Néztem rá értetlenül.
-Hogy lettél vámpír? - Arany színű szemei,hirtelen feketék lettek.
-Edward.Nyugodj meg.Elmondhatnám? - Egy puszit nyomtam ajkára.
-Igen,persze.
-Köszönöm.Nah az úgy volt,hogy mivel én sem szerettem volna nélküled élni,ígyhát...ugye nem leszel dühös?
-Nem.
-Ígyhát levetettem magam egy szikláról.
-MICSODA?BELLA!ELMENT AZ ESZED? - Hirtelen gyorsasággal leszedett magáról,és feltápázkodott.
-Edward.Megígérted.
-Tudom.De ez...őrültség - Rázta meg a fejét.
-Nem gondolkodtam.Sajnálom.
-Én nem haragszom,mivel már megtörtént.De ha ott lettem volna...
-De nem voltál ott - Én is felálltam,és hozzá bújtam. - Csak most ne veszekedjünk,kérlek.
-Ez sem veszekedés volt,Bella.Egyszerűen szerettük volna tisztázni a dolgokat.De ha már itt tartunk,nem lepjük meg a többieket?
-Úgy érted...Mennyünk haza?
-Természetesen - Karját derekam köré fonta.
-Rendben.Akár már indulhatunk is - Válaszra sem méltatott,csak megcsókolt.Aztán pedig elindultunk hazafelé.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés