III. Linda szemszöge.

-         Colin kérlek, ne nehezítsd meg. Így is eleget tanultam már.

-         Linda, vizsgázz le, meglesz a diplomád.

-         Colin!

-         Gyorsan tanultál és sok évvel a korod béliek előtt jársz. Csak az én kedvemért. –mondta aranyosan és megcsókolt, fojtattuk volna, de egy bizonytalan és ismerős hangot halottam a földszinten. Felpattantam az ágyról és lesiettem a lépcsőn.

Nem hittem a szememnek. Matt. Éppen Ninával beszélt.

-         Nina?

-         Igen. Mit keresel itt Matt?

-         Bocsánatot szeretnék kérni, hogy elmentem mikor Linda… meghalt. –mondta és megsajnáltam szegény.

Megláttam a kezén a karikagyűrűt és elmosolyodtam. Állt Matt mellett egy magas rövid fekete hajú lány is, akinek szintén volt gyűrűje. Biztosan ő a felesége. Ez kissé viccesnek tűnt.

Én Mrs. Curtis. Ő pedig Mrs. Newton.

Mondjuk igaz hogy a Vegas-ban tartott esküvőnk kissé hirtelen ötletnek tűnt, de később esetleg lesz egy tisztességes is.

-         Én?

Pár másodpercig lebénultan bámult.

-         Linda Hoch?

Válaszul jobban mosolyogtam.

-         Te vámpír vagy? –döbbent le

-         Igen. Colin megmentett –éppen mögöttem állt és átkarolta a derekamat.

-         Sajnálom, hogy elrohantam. Annyira megbántam már. Ezerszer is. Milliószor.

-         Semmi baj Matti. Eleinte úgyis kezelhetetlen voltam. –lesütöttem a szemeimet az első fél évre visszaemlékezve.

-         Csak újszülött voltál drágám. –nyugtatott meg Colin.

Matt egy percre lefagyott a mondat hallatán, de a mellette álló fekete hajú lány megérintette a kezét és egy furcsa hullám ment át az arckifejezésén, majd kissé ellazult.

-         Linda sajnálom.

-         Már megbocsájtottam mindenért, ugyanakkor én is kérhetnék bocsánatot a szívtelenségemért. És mióta elmentél az óta nem is haragudtam rád. Soha. Meg tudlak érteni Matt.

-         Jaj, Lids. Ne legyél ilyen kedves, megbirkózok az igazsággal.

-         Ez az igazság Matti.

Colinra pillantottam. És ő bíztatóan mosolygott rám. Vettem egy mély levegőt és a kanapéra mutattam, majd a fejmozdulatommal behívtam őket és leültek.

Bill lehuppant Matt mellé és megbökte az oldalát.

-         Hey! Van feleséged ember? –vigyorgott

-         Igen. Ő itt… - mutatott a magas lányra, aki közbevágott.

-         Liza vagyok, nagyon örülök, hogy itt lehetek.

Ezen mosolyognom kellett. Milyen magabiztos lány.

-         Úgyszintén. Én Edgar vagyok.

-         Én Colin ő pedig Ian. –mutatott a sarokban fortyogó Ianre.

Azt hiszem még mérges Mattre Joe halála miatt. Nem szólalt meg csak rápillantott melegen Lizára és Mattet kihagyta, keresztülnézett rajta.

-         Kate vagyok, nagyon örülök. – mosolygott Katy Ian mellől.

Nin kivárta, amíg mindenki elmondja a nevét és vett egy mély levegőt.

-         Szia Lizzy én Nina Lind vagyok, Colin a tesóm, azért más a vezetéknevünk, mert csak az édesanyánk azonos. Remélem, nagyon jó barátnők leszünk, és még nagyon sokáig itt maradtok velünk.

Nin nem okozott csalódást, hozta a formáját. Ezen csak mosolyogva megráztam a fejem.

-         Jaj, Linda. Te soha nem értékelsz engem. – duzzogott.

Az égnek emeltem a tekintetemet.

-         Nina, nem is szóltalak le soha. Mellesleg szeretlek és igen is sokat segítesz nekem és ezért hálás vagyok.

-         Biztos Lids?

-         Igen Nin. –mosolygott egyet és szorosan megölelt.

-         Köszönöm.

Colin megköszörülte a torkát és Nina elengedett. Elment az erdő felé.

A többiek is mentek a saját dolgukra, a végén csak én, Colin, Liza és Matt maradtunk a házban.

-         Mi történt Linda? –kérdezte Matt

-         Colin? Kérlek… - esedeztem, mert nem szeretek erről beszélni, a fájdalmam… szörnyű volt.

-         Rendben elmondom én. – mondta Colin és vett egy mély levegőt –Mikor elmentél, a pajzs ellenére le tudtam győzni a vámpírt. Mikor visszafordultam Lindához megrémített a látvány. Ott feküdt a földön, vérbe fagyva levegőért küszködve a bordái által összezúzott tüdőjével és eszméletét vesztve. Egyetlen egy választásom volt. Átváltoztatni, csak ezzel menthettem meg őt. Odarohantam hozzá és mikor belemélyesztettem a borotvaéles fogaimat, elöntött a melegség. Nem tudtam abbahagyni. Ez ahhoz hasonló, mint mikor van egy poharad, amiben a világ legjobb bora volt és kiürült és az utolsó cseppet is ki akarod szedni. Linda túlságosan sok vért vesztett…

-         Te nem vagy normális! –förmedt rá Matt és erre nagyon ideges lettem Colin megmentett ő elfutott.

-         Milyen jogon bírálod meg az én Colinomat? –dühöngtem. Már éppen beszédre nyitotta a száját, amikor elöntött egy késztetés és az egész testem bizsergett. Éreztem a kezemben, a lábamban, a mellkasomban, az egész testemben az erőt. Rápillantottam Mattre aki éppen összeesett és a földön összerándult a fájdalomtól. Azután hirtelen lefagytam a látványtól és Matt kicsit ellazult. Ha lehet így nevezni.

Ránéztem Colinra aki köztem és Matt között váltogatta a tekintetét.

-         Matt! –esett kétségbe Liza és leguggolt mellé.

-         Ez… ez én voltam? – ismét Colint figyeltem, aki kitágult pupillákkal bólintott.

-         Matt saj… sajnálom.

Gyűjtött egy kis erőt és felült a kanapéra Liza pedig aggódva fürkészte.

-         Jól vagy Matt? –kérdezte aggodalmasan

-         Kutya bajom. –mondta nyöszörögve. – Tényleg.

-         Mi? Még hogy semmi bajod? Alig tudsz beszélni.

-         Matt! Annyira sajnálom!

-         Semmi baj, jogos volt. –egyre tisztább lett a hangja, amikor teljesen visszatért az ereje felállt.

-         Matt? –szólt neki Lizz

-         Fojtasd Colin kérlek. –bólintott Matti.

-         Rendben. Szóval, mikor éppen… tudod, akkor rápillantottam az arcára. Magamhoz tértem és elugrottam mellőle. Utána m a fájdalomtól ordított, de a méreg mennyisége nem volt elég. Újra meg kellett harapnom. Már könnyebb volt, végig az arcát figyeltem. Vagy százszor megmartam. Ezután már csak várnunk kellett. Kivárni a halálát. Vagy átváltozik, vagy végleg elmegy. A folyamat nála sokkal hosszabb volt. Öt nap kellett. Szörnyen szenvedett. Hallani lehetett, ahogy a csontjai visszatérnek az eredeti helyükre és beforrnak. A sikításait a fájdalomtól.

Megrezzentem az emlékek áradatától, a nagy sötétségtől, a fájdalmamtól.

-         Mikor magához tért a szíve még dobogott. Csak pislogott az után jött egy újabb keserves ordítás és a szíve elhallgatott örökre. Felpattant az ágyról és a vörös szemei kétségbeesettek voltak. Mikor elmentünk az első vadászatra… valami rosszul sült el és kettő ember életét kioltotta. Rosszkor voltak rossz helyen. Utána egy évig minden normálisan ment, majd tegnap…

-         Hibát követtem el. –ismertem be. –A városban akartam venni új ruhát, és amikor hazafele jöttem a kocsimmal, megláttam, hogy egy ártatlan nőt „bántanak”. Hat férfit mészároltam le. Vigyáztam, hogy vér ne legyen, de az egyik belenyúlt a földön lévő üvegszilánkok egyikébe és a vére kibuggyant. Elragadott az ösztön. Egyet… csak egy férfi lett ilyen módon az áldozatom.

-         Véletlen volt. –nyugtatott meg Colin

-         De már olyan szépen sötétedett be a szemem, majdnem teljesen fekete volt. És most ismét vörös. –duzzogtam.

Matt kuncogott és Liza pofonvágta.

-         Ne röhögj Matt! Velem is ez történt… hasonló! –ordított Liza

-         Mi történt? –kérdeztem egy visszafojtott mosollyal.

-         Mikor tegnap mentünk haza az évfordulónkról, túlságosan elgyengültem és egy ártatlan nő túlságosan vonzó volt és én túlságosan engedtem a vonzalomnak.

-         Megesik. –mondtam. –Főleg velem. –az égnek emeltem vörös tekintetemet és szárazon mosolyogtam.

-         Mindenkinek lehetnek hibái, de te… nagyon erősen ellenálltál az újszülött létnek mindössze egy őrült hónap. –válaszolt Colin a reakciómra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés