Szerzői megjegyzés: A BD második fejezetétől kezdődik, mivel ez a Határokon túl c. ficem folytatása, és a BD első fejezete tulajdonképpen annak a 23. fejezete volt! Remélem, elnyeri tetszésetek!
Előszó
Olyan voltam, mint az óceán: túl hideg, hátborzongató, és aggasztóan vonzó. Gyilkos és veszélyes. Ő volt a felszínem alatt feltörő lávafolyam, akit lehetetlenül, ostoba módon reménykedve szerettem. Azt hittem, képes vagyok nem megdermeszteni fagyos lényegemmel forró lényegét. Azt hittem, győzhetek a saját pusztító és szörnylét-teremtő természetem ellen.
A gyilkosává váltam, pedig a győzelem küszöbén álltam. Lassan, és mégis túl gyorsan küldtem a halálba, hogy aztán olyanná váljon, mint én. És mégsem. Ő nem vált gyilkossá és veszélyessé. Halálával is csodálatos életet teremtett, egy részt belőlem adott át az engem körülölelő világnak.
És mikor azt hiszed, mégis van remény, mert óceánná vált kedvesed, rá kell, hogy jöjj, te nem lehetsz boldog.
Egyetlen dolgot tettem helyesen a létezésem során: végül nem tudtam elhagyni. Hogy tudtam volna, mikor perzselő lénye beborított, és engedte, hogy megmérgezzem; engedte, hogy bűnösen szeressem?
Vak maradtam az utolsó pillanatig. Soha nem én voltam az, aki folyton megmentette a másikat.
AJÁNLOM AZ OLDALT
