Körübelül tíz percig egyfolytában csókolóztunk csak.Hol gyengédebben,hol vadabbul.Mikor már szerettem volna levenni a fölsőjét,ellenkezett.
-Mit csinálsz? - Tolt el magától.

-Azt hittem te is akarod - Szálltam le róla.

-Igen,csak nem most.

-Hát akkor mikor?Edward,olyan régóta halogatjuk már.Nem is akarsz lefeküdni velem,igaz?

-Ez badarság!Tudod jól,hogy kívánlak.De miért azonnal az első éjszaka?Tudod mennyi mesélni valóm van még számodra?Száz év az nagyon sok időnek számított nélküled.El sem tudom képzelni,hogy hogy bírtam ki.
-Rendben.Akkor mesélj - Dőltem hanyadt.

-Biztos,hogy nem baj?
-Biztos.Megértettem - Fordítottam felé fejemet,és mélyen a szemébe néztem.

-Szeretlek.És számomra ez a legfontosabb - Közelebb feküdt hozzám,és megcsókolt.Nem sokszor szokta kimondani ezt a szót,ígyhát nagyon jól esett.

-Én is szeretlek - Amilyen közel csak bírtunk egymáshoz lenni,úgy töltöttük el az estét.Ő egyfolytában csak mesélt,mesélt,és mesélt.Kicsit bántott az a gondolat,hogy nem lehettem vele,mikor ezek megtörténtek.Aztán elkezdett egy lányról beszélni.Iszonyúan féltékeny lettem rá.
-Hogy?Mikor ismerkedtél meg vele? - Felültem,és a karommal támasztottam magam.

-Még úgy hetven éve.De nem történt semmi!Barátként tekintettem rá.Ő is tudta,hogy vámpír vagyok.Viszont azt nem,hogy Edward.Zachként szeretett belém.Nehéz volt tőle elválnom.Bármikor számíthattam rá.

-Nehezebb mint tőlem?

-Ne beszélj butaságokat,Bella!Tudod,hogy nálad senki sem fontosabb - Ült fel ő is.

-Én tudom.Csak néha jó ezt hallani tőled - Elmosolyodott,és apró csókokat lehelt a számra. - És kíváncsi vagyok arra,hogy honnan tudtad meg,hogy kreszt fogok vezetni?Egyáltalán miért jöttél el?

-Attól még,hogy vámpír vagyok szoktam újságokat olvasni.És ahogy elolvastam a neved,nem bírtam tovább.Muszály volt látnom téged.De...igazából tényleg nem ismertelek meg.

-Miért?

-Bella...te mindig is gyönyörű voltál.De amióta vámpír vagy,ellenállhatatlan egy teremtés lettél.Egyrészt kíváncsi is voltam,hogy ki az a nő,de azt is megakartam tudni,hogy hol az oktató.Aztán pedig megfordultál,és azt hittem nem fogok bírni magammal.Nagy nehezemre esett,hogy ne essek neked.
-Nem látszott rajtad... - incselkedtem.

-Meg persze kíváncsi voltam,hogy éltél te túl száz évet.Már akkor sejtettem,hogy vámpír vagy.De tudtam magam kontronállni.De ne csak én beszéljek.Te még nem meséltél semmit,szerelmem.Nem volt senkid azután?

-Hát...akadt egy pár kaland.
-Micsoda? - Szeme színe feketévé változott.

-Ne már!Ugye te sem gondoltad komolyan?Edward...Azóta se tudtalak elfelejteni.Sose tudnálak.Talán még annál is jobban megszerettelek,pedig tudom,hogy kéttelenség lenne - Kezdett lenyugodni.Pár percig csak kémleltük egymást.Annyira boldog voltam.Nem szóltunk semmit.Nem bírtunk betelni egymással.Aztán amikor közeledtünk volna egymásfelé,Alice benyitott.
-Sziasztok!Bocsi,csak megbeszélést tartunk.Ugye ti is jönnétek?
-Alice.Mit akarunk mi megbeszélni éjszaka? - morgott Edward.

-A nap már rég felkelt... - mosolygott.Tekintetem az ablakra szegeztem,és igaza volt.Nyolc óra körül járhatott.Nagyon gyorsan elment az idő.

-Azonnal megyünk - válaszoltam Edward helyett.Alice elsuhant,mi pedig feltápászkodtunk az ágyról.Lefelé menet mindvégig fogta a derekam.Már az utolsó lépcsőfok következett,amikor rápillantottam a többiekre.Mindenki komor képet vágott.Kicsit megijedtem tőlük.Csatlakoztunk hozzájuk,és leültünk a bútorra.

-Mi a baj? - Törte meg Edward a csendet.

-Eljöttek - Nézte a földet Carlisle.Sosem láttam még ilyen szétszórtnak.Mintha nem lett volna biztos abban,amit tesz,illetve tenni akar.

-Honnan lehet ezt tudni? - kérdeztem.

-Az elöbb mondták be a híradóban,hogy két embert lemészároltak nem mindennapi módon,Forksban.Tehát csak vámpír lehetett - válaszolt Emmett.

-Ez még nem biztos - győzködtem őket.

-Csak egy valamit tudunk tenni,várni - jelentette ki,Jasper.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés