-Én arra nem vagyok képes - vicsorgott Edward. - Az a gyengeségem.
-Van valami jobb ötleted esetleg? - Tette fel a kérdést Jasper.
-Igen.Elmegyek.És ha minden lecsillapul akkor visszatérek - Rámnézett,és várta a reakciómat.Gondolom azt hitte,hogy kitörök magamból.De nem!Tévedett!Minden nyugodságom összeszedve kiböktem pár szót.
-Szóval megint elhagysz,igaz? - A sírhatnék már ott bújdosott a szememben.

-Ez nem egészen olyan,Bella.Majd újra látni fogjuk egymást,hogyha... - Nem bírta végig mondani.Illetve nem hagytam neki lehetőséget rá.Felkaptam magam,és a szobám felé vettem az irányt.Átalakulásom után,mintha hátra is látnék.Észrevettem,hogy Carlisle mutogat Edwardnak,hogy jöjjön utánam.Jól esett,de inkább saját maga jött volna rá,hogy most ezt kívánom.Ledőltem az ágyba,és elmerültem az éjszaka szépségében.Tudniillik a plafonom egy vékonyka üveg,amin keresztül a csillagokat lehet kémlelni.Kedvenc időszakom,mikor Alkonyat van.
-Gyönyörű,nem de? - szólt hozzám.Szinte már meg sem ijedek ezeketől a hirtelen mozzanatoktól.Amilyen halkan csak tudott odafeküdt mellém,és csatlakozott hozzám.

-Az - duzzogtam.
-Ugyanmár Bella.Meg kell,hogy érts.Jobban örülnél,hogyha holtan látnál?
-Ahogy te mondanád,már halott vagy - Kezét tarkójára helyezte.
-Akkor mit szeretnél?Mit tegyek? - Még mindig az eget bámultuk.

-Jó ötlet a bújdosás,csak nem egyedül - Fejemet elfordítottam,mostmár szemeim őt pásztázták.
-Nem!Felejtsd el,kedvesem - Sejtettem,hogy így fog reagálni.
-De miért?Neked is sokkal jobb lenne ha veled lennék.Nem hiányozna a társaság.
-Átvészelném azokat a napokat...vagyis éveket - Szeme mintha összerándult volna,az "évek" szó hallatán.

-Nem szeretnél velem lenni? - Felültem,és kezeimmel támasztottam magam.
-Istenem!Dehogynem!Hogy juthat ilyen az eszedbe?Egyszerűen csak féltelek.Mi van akkor ha ránk találnának,és nem bírnék rád vigyázni?Itthon sokkalta nagyobb biztonságban lennél - Egyik kezét rátette kézfejemre,és hüvelykujjával simogatni kezdte azt.Mostmár engem figyelt.
-Amíg te távol voltál engem is kiképeztek.Mégha nem is úgy tudok harcolni mint te,megvédeni megtudom magam - győzködtem. -Kérlek,Edward. - Talán nekem is olyan észveszejtő hangom lett,mint neki azóta,amióta vámpírrá váltam,mivel kezdett megenyhülni.
-Nem tudom.Át kell még gondolnom,hogy ki tennélek e olyan veszélynek,amilyen készülődőben van - Tudtam,hogy úgyis végül azt választaná,hogy nem.Ezért praktikusabb módszerhez kellett folyamodnom,mégha nem is volt tisztességes.Felültem rá,és felvettem azt az úgynevezett "lovagló pózt".Aztán ingjének három gombját fölülről kigomboltam,elég volt annyi ahhoz,hogy ajkammal meg bírjam érinteni felső testét.Csókolgatni kezdtem mellkasát,aztán következett a nyaka.Ahogy csak bírtam,gyengéd csókokat leheltem rá,ő pedig beremegett minden érintésemnél.Direkt kerültem,még véletlen se érjenek össze ajkaink addig,amíg igent nem mondd.Ígyhát kikerültem azt,és füléhez közeledtem.
-Kérlek - súgtam neki szenvedélyes hanglejtéssel.Egyik kezemmel beletúrtam dús hajába,a másikkal pedig megfogtam állát,és magam felé fordítottam.Hogy még kívánatosabbá tegyem magam számára,nyelvemmel végignyaltam alsó ajkam,aztán ráharaptam arra.Magamban igen jókat nevettem azon,ahogy le sem bírja tekintetét venni a számról.Hirtelen mozdulatától viszont nagyon meglepődtem.Két kezével összefogta arcomat úgy,hogy megmozdítani se tudjam,aztán pedig ajkát rátapasztotta enyémre.Nem csókoltam vissza mégha nagy nehezemre esett is,inkább próbáltam kiszabadulni onnan.Mikor sikerült,alig bírtam kinyögni valamit.
-Nem-nem.Addig nem,amíg nem mondasz Igent - Hangom a mondat végén elcsuklott a nevetéstől.Láttam Edwardon,hogy iszonyúan kíván.
-Ahh...Persze,hogy jöhetsz,szerelmem - zihálta.Aztán újra megcsókolt.Ez már tetszett.Csók közben néha-néha elmosolyodtam,és ezt ő is észrevette,mivel visszamosolygott.Pár perc elteltével elhatározta magát,hogy leveszi a pólómat.De megakadályoztam ebben.

-Ne,Edward!Később...te választottad ezt az utat - Váltam le ajkáról.

-Most van később! - lehelte.Sosem láttam még ilyen akaratosnak.Kezével olyan szorosan tartott,mint egy elejtett vadat.Kezdtem megijedni.Talán túlságosan is felizgattam?
-Nyugodj meg,létszives.Vegyél vissza a tempóból - Megpróbáltam kijönni "karmai" közül,de még jobban elkezdett szorongatni.
-Edward! - Emeltem fel a hangom,a kelleténél magasabbra.De legalább kezdett kitisztulni a feje.Szorítása kezdett gyengülni.

-Sajnálom,Bella.Én-én nem akartam.Mind az én hibám.Meg álljt kellett volna parancsolnom a csábításnak - Felállt és fejét tenyerébe borította.
-Nem fájt!Nem azért kezdtem kiabálni.Hanem nem voltál ura önmagadnak.Megváltoztál.

-Igen.Szörnyeteggé változtam.Látod?Ezért nem kell,hogy velem gyere.
-Ne kezd az önmarcangolást,rendben?!Ez az én hibám volt.Nem fogom többé ezt tenni.Csak nagyon el akartam menni veled erre a hosszú időre.Tényleg sajnálom.Bocsánat - Én is felálltam,és szorosan hozzábújtam.Élveztem,hogy ilyen közel lehetek hozzá,és hogy már nem hibáztatja magát.Aztán megszólalt.
-Akkor irány Spanyolország - nevetett fel.

-Hogy mi? - kérdeztem rémült tekintettel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés