A repülő út zökkenő mentesen ért véget.Szerencsére nem történtek meg azok a dolgok,amitől én féltem.Mindvégig Edwardra dőlve ültem,és fogtam a kezét.Olykor rám nézett és mosolygott azért,hogy megnyugodjak.Leszállásnál viszont meg kellett törni ezt az idilli jelenetet,mivel ránk parancsoltak,hogy kössük be az öveinket.
-Most meg mi történik? - kérdeztem ijedten tőle.
-Nyugalom,szerelmem.Csak leszállunk - vigyorgott. - Ilyenkor miért ilyen feszültek az emberek? - szegezte felém kérdését,miközben megjelent szája szélén az a bizonyos féloldalas mosoly.

-Talán mert rosszul vannak - Okoskodtam.
-Ohh... - sóhajtott. - És te is?
-Nem,én nem.Én félek - Összegömbölyödtem,és az előttem lévő ülésre tudtam csak figyelni.Észrevette,hogy komolyan beszélek,ígyhát kezét rátette kézfejemre,és simogatni kezdte azt.
-Mindjárt vége - Nyugtatott...és igaza volt.Pár percbe se telt,aztán a kerekek elérték a talajt.Az emberek megkönnyebbülten csatolták ki övüket,ezt utánozva én is kiszabadítottam magam a közül.
-És most hova megyünk? - vontam kérdőre.

-Megszállunk egy hotelban.

-Ugye nem a legdrágábbat választottad ki? - mérgelődtem.De ő nem válaszolt.Száját erősen összezárta,hogy ne nevesse el magát. - Edward...

-Bella,ugye nem gondoltad komolyan,hogy majd éveket töltök el egy két csillagos hotelban?
-Miért akkor hány csillagos? - Néztem rá összeszűkűlt szemmel.
-Majd meglátod.Gyere,mennyünk - Elrángatott magával,és beültünk egy taxiba.Körübelül negyedóra volt az az idő,amíg odaértünk a szállásra.Mikor kiszálltunk,nagyon felment bennem a pumpa.
-Öt?Öt csillagos?Elment az eszed,Edward?Mégis mennyibe került? - idegeskedtem.De ő csak mosolyogva elsétált a bejárat felé.Kivette a szobát,és beszálltunk a liftbe.Ugyebár egy ilyen hotelban inas viszi fel,a vendégek bőröndjét.Nekünk is volt "szerencsénk" ilyenben.Amikor beléptem a szobába,a szám tátva maradt.A konyha egybe nyílt a nappalival.Ez egyáltalán nem spanyol szokás,inkább amerikai.Az ebédlő kisebb helyiségnek látszott,egy négy személyes asztallal együtt.A fürdőszoba pezsgőfürdővel ellátott strandra emlékeztetett,és egy jazzuzi is bele van téve.Nem utolsó sorban a hálószoba pedig hatalmas volt,egy házi mozival berendezve.A benne található franciaágy nem kettő,hanem három személyes is lehetett volna.De mégis a kedvenc részem azonnal az erkély lett.Kimentem,és leláttam a tengerre.Hullámai úgy verték a tengerpartot,mint egy feldühített kis óvodás.Az emberek jöttek mentek.Mindegyikük arca másmilyen érzést sugárzott.Volt ott düh,boldogság,szerelem,és még öngyilkossági hajlamú is.A látószögemben ott volt még egy étterem is.Igazán szimpatikus helynek tűnt Zaragoza.
-Tetszik? - Mögém állt,és hátulról átkarolt,Edward.
-Igen,nagyon - Ölelésében megfordultam,és szemtől szembe kerültünk egymással.Ő odaszorított a korláthoz,én pedig kezemet nyaka köré tekertem. - Terveztél holnapra valami programot? - érdeklődtem.

-Persze.De csak akkor mehetünk ki a négy fal közül,ha Alice nem jósol semmilyen veszélyt - Éreztem,ahogy hideg lehellete eléri arcomat.
-Nekem az se lenne baj,ha itt kellene töltenünk az egész napot - Játszadoztam vele.
-Lesz még sok időnk - vigyorgott.Pár pillanatig csak néztük egymást,mikor újra felszólalt.

-Nem élném túl,ha valami történne veled,Bella - terelte komolyra a témát.

-Nem fog - beletúrtam hajába,és apró csókokat nyomtam a szájára.Nem terveztem hosszúra,de ő szenvedélyes csókolózásra váltott.Én természetesen visszacsókoltam,és hagytam magam átadni,Edward szerelmének.Körübelül öt másodpercre levált ajkamról.
-Remélem tudod,hogy most is veszélyben vagyunk - Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte már lehelletéből lélegeztem.

-Kész vagyok bármit felvállalni érted - ziháltam.

-Ne tedd - vágta rá azonnal.

-És ha én mégis akarom?

-Akkor nem tiltakozom - mosolyodott el,és nyelvünk újra vad táncba kezdett.Felemelt,és kezében vitt be a szobába.Csak akkor eszméltem rá,hogy mire készülünk,mikor

ő rajtam fekve vetkőztetni kezdett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés