Utálom a hétfőt. Egyrészt mert mindig nehezen tudok kimászni az ágyból, másodrészt vége van a hétvégének és egy új hét kezdődik, harmadrészt pedig testnevelés óra lesz az első órám, amit nagyon utálok. Fölültem az ágyban és körbe néztem a szobába. Edward pillanatokkal ezelőtt ment el, hogy elhozza a kocsit és átöltözzön. Becéloztam a fürdőt és vettem egy hosszú, forró zuhanyt felkészülve a mai hosszú napomra. Fürdés után felöltöztem, unottan leballagtam a konyhába, felkaptam egy müzli szeletet és már kint is voltam az ajtón kívül. Edward az autónak dőlve várakozott, arcán fél mosollyal. Szemei karamell színben ragyogtak. Kinyitotta előttem az ajtót.
- Jó reggelt – köszönt mosolyogva.
- Szia.
Néhány pillanattal később az iskolához vezető úton jártunk. A hangulat jó volt. Mindketten mosolyogtunk. A parkolóban összefutottunk a többiekkel, akiknek is jó kedvük volt. Együtt sétáltunk a bejáratig, Emmett egyik poénján nevetve. Ott aztán szétváltunk és mindenki ment a saját órájára. Én Edwarddal a szekrényemhez sétáltam, kinyitottam azt és elővettem a tesi cuccomat. Savanyú képemet látva szerelmem elnevette magát. Bosszúsan bevágtam a szekrény ajtót és kifújtam a levegőt.
- Hidd el, gyorsan elrepül ez az óra, s mire észbe kapsz már ki is csöngettek – felelte Edward és átölelt bíztatólag. – Gyere elkísérlek, s mikor kijössz ott fogok rád várni. Rendben?
- Rendben – mosolyodtam el én is.
Kézen fogva indultunk el az öltözők felé. Gyors búcsú csókot váltottunk és bementem az öltözőbe, átöltözni. A lányok egy új mozifilmről beszélgettek, ami nagyon felkeltette az érdeklődésüket. Néhány perccel később becsöngettek. Sóhajtottam és elindultam a többiekkel együtt a tornaterembe. Az óra kezdete után nem sokkal, futás közben hasra estem magam után rántva egy csajt is.
- Ne haragudj – hebegtem a lánynak.
- Mi lenne, ha a lábad elé néznél? Hülye liba! – sziszegte a lány, sarkon fordult és elindult a barátaival a terem másik felébe. Felsóhajtva én is lábra álltam és kimentem a mosdóba, s arcot mostam. Visszabaktattam a terembe és a lélegzetem is elállt. Mindenki fejvesztve menekült ki. Megpillantottam egy vörös hajú nőt. Kezében benzines kannát ringatott. Szemeivel keresett valakit.
- Victoria – suttogtam.
A nő hátra kapta a fejét, széles mosollyal az arcán.  A lábam földbe gyökerezett mozdulni sem tudtam. Victoria elindult felém. Kezében a kanna néha-néha kiloccsant. Elkezdtem lassan hátra felé lépkedni. Hirtelen a semmiből tűnt fel a tesi tanárom és esett neki a vámpírnak. Victoria elejtette a kannát, ami kiborult és vészesen elkezdett folyni minden felé. A nő felkapta az edzőt és a tornaterem ajtajához vágta. Megkönnyebbülve láttam, hogy feláll és rémült arccal elrohan. A vámpír visszafordult hozzám.
- Üdv újra Bella. Már régen találkoztunk – szólalt meg.- Hogy vannak a kedves vámpírjaid?
Lassan hátra felé lépkedtem. A nő kezében a semmiből került elő egy gyufás skatulya. Elkezdte dobálni a levegőben. Neki ütköztem a falnak. Térdre roskadtam, még jobban a falnak préselve magamat. Victoria meggyújtott egy gyufát, majd elfújta. Elővett még egyet és játszadozott vele. Hirtelen rendőrautó és tűzoltóautó szirénája hangzott fel a messziből. Victoria elejtette a gyufát, ami lángra lobbant, amint a benzinnel érintkezett. A tűz jobbról-balról lobbant fel. Köztem és a nő között is tűz vonal alakult ki. A vámpír hátrébb ugrott, mérges morgással együtt. Kicsit megnyugodtam, hisz a vámpírok félnek a tűztől. A nő felmorgott, majd eltűnt a szemem elől. Megszólalt a tűzriadó is. Körbenéztem valami menekülő útvonal után kutatva, de hiába. Teljesen körbe vett a tűz. A levegő is fojtogató volt a hőmérséklet pillantok alatt a duplájára ugrott. Köhögtem, levegő után kapkodva. A kezemet a szám elé raktam, de nem sokat használt semmit. Már alig kaptam levegőt. Aztán minden elsötétült.
Kint a parkolóban gyülekezett a többi diák. A Cullenek is egy csoportba verődtek.
- Mi történt? – kérdezte Edward.
- Tűz ütött ki a tornateremben – válaszolta Rose.
Edward arca még fehérebb lett, arcán a félelem jelei látszódtak.
- Mi a baj? – kérdezte Alice aggódva.
- Bella… - szólt elhaló hangon.
Megfordult szemével a lányt kereste. Kiszúrta Jessicát, odarohant hozzá.
- Hol van Bella? – szólította meg a lányt.
- Nem tudom – felelte körbe nézve. – Úristen! Bella bent ragadt a teremben – sikított fel.
Edward azonnal megfordult és futásnak emberi tempóban. Testvérei aggódva néztek utána. Elért a tornateremhez, berontott. Kezét a szeme elé kapta a felcsapódó lángok elől védve. Szemeivel keresett valamit. Azonnal kiszúrt. Odarohant, macska ügyességgel átugrotta a tüzet és mellettem termett.
- Bella! Hallasz szerelmem? – szólalt meg.
Felkapott a karjaiba, óvva átölelt, hogy a tűz ne tudjon megégetni. Átugrott a tűzön és sietős léptekkel elindult a parkoló.
- Bella tarts ki! – kiáltotta.
Közben kint megérkezett Charlie is egy csomó tűzoltóval együtt. Mindenki Edward köré gyűlt.
- Úristen! Bella, hallasz Bella? – szólt Charlie.
- Elvesztette az eszméletét. Azonnal kórházba kell szállítani – felelte Edward és a mentősökhöz vitt, majd finoman letett a hordágyra. Néhány perccel később a mentőautó szirénázva hagyta el az iskola parkolóját, Charlie kíséretében.
Mikor kinyitottam a szememet, minden fehér volt körülöttem. Halk sustorgásra lettem figyelmes. Lassan felültem és megláttam az összes Cullent, ahogy körbe ülve beszélgetnek az ággyal szemben.
- Sziasztok – köszöntem halkan.
Mindenki felkapta a fejét és az ágyamhoz siettek. Esme megfogta a bal kezemet és rám mosolygott.
- Hogy vagy  drágám? – kérdezte anyai félelemmel a hangjában.
- Köszönöm jól – feleltem.
Edward leült mellém a ágyra, jobb kezemet simogatva.
- Mi történt? – kérdeztem rekedtes hangon.
- Victoria visszajött Forksba. Emlékszel valamire?
- Igen, bár nagyon homályosan. Tesi órán elestem magam után rántva egy lányt, majd kimentem arcot mosni. Mire visszamentem, Victoria már ott volt. Észrevett. Elindult felém. Aztán valahogy kiömlött a benzin. Gyufával játszott, amit majd később elejtett. Tűz ütött ki és gondolom elveszítettem az eszméletemet.
- Érdekes, hogy Victoria csak úgy besétált az iskolába és bajt okozott.  A tesi tanárod leírta Victoriát, majd a rendőrök körözést adtak ki ellene, szóval nem csak mi üldözzük őket, hanem már az emberek is – szólalt meg Carlisle. – nekem most mennem kell. Vár a sok munka. Bella pihenj sokat. Itt mát biztonságban vagy.
- Mi is megyünk. Pihenjél. Majd később találkozunk – búcsúzott el Esme, majd elhagyták a szobát a többiekkel együtt.
Edwarddal kettesben maradtunk a szobában.
- Mi történt Edward míg eszméletlen voltam?
- Jessicától tudtam meg, hogy bent maradtál. Azonnal odasiettem. Eszméletlenül feküdtél ott. Kimentettelek, majd itt a kórházban kötötték ki enyhe szén-monoxid mérgezéssel.
Hirtelen nyílt az ajtó és Charlie jött be.
- Bella! Jól vagy?
- Igen apu minden rendben.
- Mondd, mi történt oda bent? Az edződ már elmesélte, de kíváncsi vagyok a te történetedre is.
- Nem tudom pontosan, de az a nő hirtelen ott termett a semmiből. Ő okozta a tűzet is. Valahogy úgy kerített be a tűz, hogy nem tudta, kiszabadulni. Mindenről csak az a nő tehet.
- Értem. Ismerted ezt a nőt? Láttad már valaha?
- Nem apu. Még soha életemben nem láttam.
- Jól van kicsim pihenj – mondta és megsimogatta a fejemet. –Edward nagyon hálás vagyok azért, hogy megmentetted a lányomat. Örök hálám neked. Köszönöm.
- Ugyan uram, semmiség. Az a lényeg, hogy Bellának nem esett nagyobb baja. Carlisle szerint napokon belül elhagyhatja a kórházat.
- Ez fantasztikus hír. Nekem most mennem kel, mert folytatódik a nyomozás a suliban. Még egyszer köszönöm Edward neked is Carlislenak is. Bella pihenjél. Holnap majd benézek hozzád.
- Rendben apu. Szeretlek.
- Én is Bells – felelte és kisietett az ajtón.
- Charlie nagyon boldog, hogy nem esett bajod, ahogy én is. Nagyon aggódtam Bella. Ígérem, legközelebb nem lesz ilyen.
- Kérlek Edward hagyd abba az ön ostorozást. Nem lehetsz mindenhol minden egyes percben. Az a lényeg, hogy nem történt nagyobb baj, de az biztos, hogy egy ideig tesnevelés óra sem – mosolyodtam el.
Edward is halkan felnevetett, ezzel feloldva a feszült pillanatot.
- Tényleg hány nap múlva hagyhatom el a kórházat?
- Ha nyugton maradsz és nem csinálsz semmi rossza, akkor maximum négy napon belül – puszilta meg a homlokomat.
Azalatt a négy nap alatt a fél osztály meglátogatót, ki-ki  egy szál virággal vagy csokoládéval. Charlie is minden nap benézett, amikor csak tudott. Hálás volt Edwardnak, hogy sosem hagyott magamra, mindig mellettem volt. Esme is minden nap meglátogatóz finom ebédet készítve nekem és Charlienak is, aki meglepődve, de boldogan fogadta el Esme főztjét. A hazautazás napján alig fértem ma a Volvóba a sok virág és ajándék miatt. Boldog voltam, hogy végre elhagyhatom a körházat öt nap után.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés