3.fejezet

A saját Ferrarimmal mentem suliba.A szüleim teljes erőből tiltakoztak ezen elhatározásom ellen,de én hajthatatlan voltam.Meggyőztem Rose-ta,ki imádja a feltűnést,hogy álljon ki mellém.Ahogy sikerült magam mellé állítani,Emmett is csatlakozott,majd Alice,Esme és Carlisle is.Nem láttak benne semmi kivetnivalót hogy a saját autómmal közlekedjek,még ha az ennyire szuper és feltűnő járgány is volt mint az enyém.Jasper végig anya és apa szavával értett egyet.Kerülni kell a feltűnést.Untam ezt a szöveget,mert már kivűlről fújtam az egészet.Így hát az én kedves kis kocsimmal indultam útnak.Kétszázhússzal repesztettem az országúton,hajam a nyitott tető alattt lobogott a szélben,bőrömet apró esőcseppek simogatták.Bár még sosem jártam itt eddig,rögtön tudtam hogy merre kell mennem.Igazából nem volt nehéz megtalálni az út szélén álló hatalmas:,,Sequim Középiskola" feliratú táblának köcsönhetően.Kiszálltam a kocsiból,és elindultam beféle.Az emberek azonnal sugdolózni kezdtek,ahogy lábamat letettem a földre.,,Micsoda nő!",,Nézd a kocsiját!",,Azta",ilyesfajta szólások hagyták el az emberek száját.Nem néztem fel,lehajtott fejjel haladtam,mert tudtam hogy mindenki engem figyel,és a legkevésbe sem vágytam néhány kíváncsi szempár méregetésére.De sajnos nem bírtam elkerülni.Az elején pár fiú odajött hozzám és bepróbálkoztak,nagy menőztek meg minden,de elég volt egyetlen gyilkos pillantást vetnem rájuk hogy elhúzzák a csíkot.Ennyi előnye van annak hogy vámpír vagyok.Már a puszta lényem is elriasztja az embereket.Gyönyörűnek és káprázatosnak,de ugyanakkor félelmetesnek és veszélyesnek találnak.Az iskolában hamar híre ment hogy az új lány nem kíváncs senkivel sem társalogni.Párszor hallottam hogy a lányok szidnak,mindenféle jelzővel ellátnak,de én tudtam hogy csak féltékenyek.Eddig minden órán egyedül ültem,de mikor beléptem a matekterembe,észrevettem hogy nincsen üres pad.Kérdőn néztem a tanárra,aki csak ennyit mondott:

-Balról az utolsó padban ülj le Josh mellé-arra néztem,amerre mutatott.A fiú aki a padban ült,nem mutatott túlzott érdeklődést irányomban.Odamentem és leültem.Valami mérhetetlenül édes illat csapta meg az orromat.A fiú illata volt ez.Egész lényem készenlétben volt hogy azonnal ráugorjon,és széttepje,kiszívva összes vérét.A szomjúság hatalmas erővel tört rám,torkomat égette,szemem elfeketedett.Messzebb húzódtam tőle amennyire csak bírtam,és nem lélegeztem.Most már tudom milyen nehéz lehetet apának legelőször anya mellett ülnie.Félek hogy én nem leszek olyan erős mint ő.Elfordítottam a fejemet,hogy még csak ne is lásssam,próbáltam nem gondolni isteni illatára.Ő észrevette hogy valami nincs velem rendben,hajam mögül is láttam hogy kérdőn tekintget rám,és hogy egy kicsit ideges.Ó ha tudná hogy most éppen életveszélyben van!Akkor aztán lenne oka idegeskedni.Az óra csigalassússággal telt.Mintha direkt engem akart volna próbára tenni.Ahogy meghallottam a csengő hangját,fejvesztve menekültem,nem is érdekelt,hogy esetleg furcsálják gyors mozdulatom.Az volt a célom hogy minél előbb kijussak az autómhoz.Menekülni,menekülni.Az illat nem múlt el,és mintha követni engem.Hátranéztem.Josh jött utánam gyors léptekkel és a nevemet kiáltotta.Honnan tudja a nevem?De nem ez volt a fontos.Rohantam,persze csak emberi tempóval,és bevágódtam a kocsimba.Még mindig futott utánam,de én gázt adtam és elhajtottam.

Óriási robajjal vágódtam be a bejárati ajtón,a nappaliban ülő Jasper és Emmett akik eddig tévét néztek felkapták a fejüket.

-Na mi van Nessie?-kérdezte Emmett.Leültem az egyik székre és ittam egy pohár vizet,hogy a szomjúság eltűnjön.

-Majdnem megöltem valakit...-jelentettem ki.Láttam Jasper elképedt arckifejezését,és Emmett is hasonlóan nézett.

-Mi történt?-így Jasper,éreztem amint nyugalmat erőltet belém.Ez jóleset.

-Az iskolában leültettek egy fiú mellé,mert nem volt máshol hely.És...annak a fiúnak az illata olyan volt...olyan...addig nem volt semmi bajom,de ahogy megéreztem őt,azonnal elfogott a szomjúság és ölni akartam.Ki akartam szívni a vérét,meg akartam ölni!!!-mondtam el a történetet.

-De nem bántottad?

-Nem.Nem vettem levegőt,de...miután vége lett az órának követett ki a parkolóba.Kiáltott nekem hogy várjam meg de még sikerült elmenekülnöm.De épphogy.Biztos észrevette hogy valami bajom volt vele.

-Nem mész suliba egy hétig.Addigra elfelejti ezt az egészet-mondta Jasper-apádék vadászni mentek,hamarosan hazajönnek.Nekik is el kell majd ezt mesélned.

-Rendben.De nem haragszotok rám?

-Dehogy Nessie!!-ölelt magához Emmett-gyere felviszlek a szobádba!

Felkapott majd a szobámba érve lerakott az ágyra és magamra hagyott.Átgondoltam mi történt.Majdnem megöltem egy embert.Eddig soha nem fordult elő ilyen de most...most miért??És mért pont azzal a fiúval aki mellettem ül matekon???Hogy fogom én kibírni ezt??Jó egy hétig nem megyek suliba,de mi lesz azután??Beszélnem kellett valakivel erről.Felhívtam Jaket,aki nagyon kedves és megértő volt,sikerült megvigasztalnia.Este újra elmeséltem mindenkinek ezt az egész történetet,és mindenki egyetértett abban hogy nem mehetek suliba egy hétig,Ennek örültem.Nagyon.És eldöntöttem hogy a szünetemben meglátogatom Jacobot.Persze titokban.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés