15. fejezet: Egy boldog élet kezdete


(Edward sz.)

- Hova megyünk? – kérdezem meg egy picit félve, mivel az alagutak felé kezdett el húzni Bella.
-Hova mennénk? A szobámba. Leköltöztem ide, mert a bátyáim ragaszkodtak hozzá. – ja, hát persze… Neki is itt van lent a szobája, mint Aro –nak és Marcus –nak. Nem is tudom hogy miért lepődtem meg ezen.
- Jól van, már értem. Ne haragudj, csak ez még egy kicsit gyors nekem. Végül is egy Volturi vezetővel járok! Gondolj bele. – humorizáltam, mire olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy szerintem még a tornyokban is hallották.
- Jaj Edward! Szerinted én más lettem e miatt, mert én nem hiszem. Ez csak egy cím, amit nem is fogok használni, csak különleges alkalmakkor. Ettől nem változik semmi. Mondjuk az elmúlt 2-3 hétben gyökeres változáson ment át az életem. – úgy vigyorgott rám mikor ezt mondta, hogy már én éreztem magam teljesen idétlennek.
- Megjöttünk! – állt meg hirtelen egy nagy vastag faajtó előtt, és már nyitotta is a zárat. Amint kitárta az ajtót, körbenéztem, le sem tagadhatná hogy az ő szobája. Minden hideg de mégis nőies színekkel volt beborítva, és négy nagy gyertya világított be mindent, amiket Bella most gyújtott meg. A szoba végében, ott állt a hatalmas franciaágy, olyan hívogatóan, hogy muszáj volt odamennem és leülnöm rá.
- Bella, szívem gyere ide kérlek. – hívtam oda magamhoz, és kinyújtottam érte a kezem. Odajött, belecsúsztatta pici kezeit az enyémekbe, és hagyta hogy lehúzzam magam mellé.
- Meg kell valamit beszélnünk. Tudod Alaszkában nem maradhatunk tovább, ezért el kell költöznünk, és találtunk is egy alkalmas helyet. Ez a kisváros nem olyan messze van Forks –tól, de pont annyira, hogy senki se ismerjen minket arra. Nem lenne gond ha nem maradnánk a Denali klánnal?
- Viccelsz? Megőrjít ahogy Tanya, csorgatja a nyálát miközben téged bámul. Egyáltalán nem baj. De mégis hova akartok költözni? Nem akarok tovább itt maradni Volterrában, és egy költözést meg kell szervezni. Házat kell venni, bútorokat, és új papírok kellenek, meg nagyon sok más minden.
- Ezek miatt nem kell aggódnod. Carlisle már vett egy házat, Alice berendezte, Jasper pedig elintézte az új iratainkat. Ahová pedig költözünk az nem más mint Beaver. Kedves kisváros, va ott is középiskola, és oda fogunk járni. Két hét múlva kezdünk. Na jó lesz így?
- Tudod, imádlak titeket, de főleg téged. Nagyon jó lesz. Már alig várom. – duruzsolja a fülembe, és már húz is le az ágyba. Azt hiszem, hogy végre megtaláltam az életem értelmét. Bella a mindenem már 27 éve. Majdnem 100 évet töltöttem egyedül, magányosan, de most végre teljes lehet minden, egészen az örökké valóságig. Bella örökké velem lehet, és nem is kell nekem ennél több. Új életet kezdhetünk, ő, én, és a családom. Sok lesz a kezdeti nehézség, de mindent megfogunk oldani. Nem hinném, hogy nehéz lenne neki a vega életmód megszokása, és az iskolába járás. Csak egyre tudok gondolni, „Már alig várom” Bella szavaival élve.



Vége az első könyvnek…

 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés