|
9. fejezet - A változás szele
2009.08.09. 19:36
Szóval akkor most ugrott a mozi? – nevettem.
Bánod? -Nevetett velem Seth.
– Egy csöppet se. – majd csókot nyomtam az ajkaira.
A La Pushban voltunk. Ültünk a fűben, egymás karjai közt. Körülöttünk nyitott fotóalbumok és egy fényképező hevert. Seth odahúzott egy üres albumot.
- Készen állsz az életünkre?
A szívem hevesen vert, mintha azt mondta volna, hogy légy a feleségem, vagy költözünk össze. Aztán pedig Carlie ne bomolj már, mindennek eljön az ideje.
- Ó, Seth már rég készen állok. -A kezeim az arca után nyúltak, míg az ő ujjai a hajamba túrtak.
- Hát akkor ragaszuk be az első fotót. Tudtam hogy mit jelent nekem ez a fotóalbum.
Valamit, ami lassan pótolhatatlan lett az életemben, valami, ami egyszer vad máskor szenvedélyes, és amiért az életemet is kész lennék odaadni. Egy közös jövőért… amit együtt élnénk le.
- Most mire gondolsz? – kérdezte.
– Hát csak… Nessiék holnap utaznak haza.-Haudtam. Hogy tereljem a témát magunk közé, húztam egy fotót, amin Seth és Leah voltak kb. úgy 1 évesen. – De furcsa, itt annyira hasonlítasz Leahra de, ha valaki ismer téged, rájön, hogy menyire különböztök is valójában. A természetetek teljesen más.
– Pont, mint te és Renesmee. - Tudod olyan, mintha nem pár másodperccel lennél öregebb, hanem évekkel, te meggondoltabb vagy, gondolsz a holnapra, míg Nessie a mának él. Ezt ne kicsapongásnak nézd. Jacob is ilyen. Ránézésre ti is hasonlíttok egymásra, de belül különböztök. Csukott szemmel meg tudnálak titeket különböztetni, ha csak egy szót mondtok is.
– Hát ez rám is igaz-nevettem el magam. -Én is meg tudnálak különböztetni Leahtól. Együtt nevetünk. – Jó de ez nem ugyanaz szépségem.
Ránéztem egy másik képre. Seth és Leah egy férfi ölében ült. – Ő itt az apukád? – kérdeztem. – Igen, épp anya szülinapján készült.
***
Este a mai napon járt az agyam. Azon, amit Seth mondott. Kicsit szégyelltem hogy egyből házasság jutott eszembe, de valahol szerettem volna. Gyorsan terelni akartam a gondolataimat. Próbáltam érveket felhozni, például túl fiatal vagyok, de eszembe jutott Nessie. Lehet, hogy jobb lenne a mának élni. Le tudnám vetkőzni a kicsit szégyenlős meggondolós Carliet? Döntöttem, megpróbálom. Soha viszont nem látásra Carlie! Könnycsepp buggyant ki a szememből, de figyelmeztettem magam, hogy nem sírok minden apró dologért. Holnaptól a mának fogok élni. Odakint eleredt az eső. Aznap este különös álmom volt. Két kisgyereket láttam akik fogták egymás kezét.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés