|
12. fejezet
2009.08.10. 14:16
Másnap mikor Bella felébredt a szobában találta Alice-t és Rosalie-t pont úgy, mint mikor elaludt, Rosalie szobájában voltak, mert itt volt a legnagyobb a hely, este egy ideig még Esme is velük volt de egy idő után lement Carlisle-hoz, később a fiúk próbáltak bekéredzkedni, de nem jártak sikerrel.
A három lány hajnalig fent volt és beszélgettek, Bella néha azon vette észre magát, hogy teljesen megfeledkezik Victoriáról.
A két lány halkan beszélgetett tovább miután Bellát elnyomta az álom, most viszont mosolyogva fordultak felé.
- Jó reggelt Csipkerózsika – köszöntötte vidáman Rosalie.
- Sziasztok – mosolygott rájuk, Bella még mindig meglepődött, ahányszor a lány kedvesen szólt hozzá - Sokáig aludtam?
- Egy vámpírhoz képest igen, egy fáradt emberhez képest nem – felelte Alice szintén fülig érő szájjal.
Ekkor kopogtatás hallatszott az ajtón, a két vámpír az ajtó felé fordította a fejét és beleszippantottak a levegőbe majd szélesen elmosolyodtak.
- Még nem ébredt fel – felelte Rosalie miközben az ujját a szája elé tette, mutatva Bellának, hogy maradjon csendben. Bella engedelmeskedett és kíváncsian várta a fejleményeket.
- Hallottam a hangját – válaszolt Edward az ajtó túloldaláról, hangja furcsán elgyötörten hangzott. – Miért teszitek ezt?
Alice az ajtóhoz ugrott, és hátát az ajtónak támasztotta, lábát megvetette a szőnyegen.
- Csak álmában beszélt – felelte Rosalie, arcán gonosz mosollyal. Bella alig bírta visszatartani nevetését.
- Na persze – morogta a fiú majd megpróbált bejutni a szobába, de nem számított rá, hogy Alice az ajtónak dőlve nem fogja beengedni őt. Mikor már újabb lendülettel próbált volna bejutni, ott termett Rosalie és ő is az ajtónak feszült, így sikerült kint tartaniuk a fiút. Mikor hallották, hogy a fiú elment visszaültek az ágyra.
- Szeretem idegesíteni Edwardot – mondta a szőke lány, mire mindannyian nevetni kezdtek.
- Viszont nemsoká ki kell mennünk innen, mert hármójukat nem tudjuk visszatartani – mondta Alice.
- Ez az egész olyan, mint az oviban mikor a fiúk kergetik a lányokat – mondta Bella, a két vámpír bólintott.
- Igen – bólintott Alice mosolyogva, láthatóan nem zavarta, hogy gyerekesen viselkednek.
- De attól még jó poén – tárta szét a karjait Rosalie.
- Egyáltalán nem jó poén – hallatszott lentről Edward kiabálása.
- Nem szép dolog hallgatózni – mondta Alice a padlónak mire lentről csak morgás hallatszott. A két vámpír nevetve dőlt el az ágyon, Bella csodálva figyelte őket és nem értette, hogy mit keres közöttük.
Mielőtt a gondolataiba merülhetett volna Rosalie hirtelen felkönyökölt az ágyon és az ablak felé nézett, szeme boldogan csillogott. Bella követte a tekintetét; az ablak előtt magasodó fa ágai között megpillantotta Emmettet, amint egy kézzel kapaszkodva néz be hozzájuk, arcán széles mosoly játszott, izmai dudorodtak, az egész fiú úgy nézett ki, mint egy szuperhős, annak ellenére, hogy nem kívül hordta a boxerét.
- Kukkoló – mondta Rosalie, nem kiabált, de Emmett így is hallotta, elmosolyodott majd eltűnt.
- Nem vagy éhes Bella? – kérdezte Alice, ő bólintott.
- Ne már – nyafogta Rosalie -, bírd ki még egy kicsit Jasper nélkül, én se rohanok Emmett után.
- Persze, de te makacsabb vagy, mint Alice – hallatszott immár a földszintről Emmett hangja. Rosalie dühösen sziszegett.
Alice kérlelően nézett a szőke lányra, ő bólintott. Odalentről hallották, amint Edward felujjong. Alice megforgatta szemeit, majd Bellát kézen fogva elindult az ajtó felé, Rosalie követte őket.
Edward a lépcső aljában várta őket, Emmett és Jasper a nappali közepén álltak. Jasper elindult Alice felé, mikor leértek. Bella megállt Edward mellett, hozzábújt, a fiú pedig szorosan magához ölelte. Emmett csak széttárta a karjait, Rosalie mosolyogva lépkedett felé, mikor oda ért ő is széttárta a kezeit, de az ölelés előtti utolsó pillanatban hasba vágta a fiút, amitől az összegörnyedt.
- Rose – szólt rá rosszallóan Esme.
A lány ártatlanul, kedvesen mosolyogva fordult a nő felé.
- Megérdemelte – mondta kedvesen, a többiek mosolyogva néztek rá, kivéve Bella és Emmett. Bella meglepődött a lány reakciójától, de mikor Edwardra nézett és látta, hogy az kicsit sincs meglepődve, sőt mosolyog túltette magát a látottakon. Emmett pedig még csak ekkor egyenesedett fel.
Esme rosszallóan megcsóválta a fejét, majd a konyhába ment, Bella követte, Edward pedig Bellát. Alice ugrándozva, Jasper kezét fogva ment utánuk.
Rosalie is elindult, de Emmett megfogta a kezét, és nem engedte, visszahúzta magához.
A lány felé fordult, Emmett arra volt kíváncsi, hogy Rosalie haragszik-e rá, de a lány vidáman rámosolygott, hozzá lépett, eltörölve azt a kevés távolságot, ami még elválasztotta kettejüket, kezével a fiú mellkasának támaszkodott, lábujjhegyre állt és megcsókolta a fiút. Emmett már nem fogta a karját, a lány dereka köré fonta karjait és próbálta minél szorosabban magához ölelni.
Ekkor meghallották, amint egy kocsi közeledik a ház felé, nem tudták ki lehet az. Carlisle kocsija nem ilyen hangú, kíváncsian várták, hogy megpillantsák az autót.
A távolban a fák között kanyargó úton, feltűnt egy rozoga kék furgon. Nem tudták ki lehet az, tanácstalanul néztek egymásra.
A furgon sebesen közeledett feléjük, majd fékezett a ház előtt, a többiek is előjöttek a konyhából, nem tudták ki jöhetett, és mivel Alice-nak sehogy se sikerült meglátnia ki az, így nem voltak nyugodtak.
A kocsi ajtaja kinyílt, de csak az anyósülés felőli. Kiszállt egy vörös hajú, vékony nő. Hajában falevelek voltak, a házban lévők – Bella kivételével – egyszerre kezdtek sziszegni felé, Edward maga mögé vonta a lányt, a többiek pedig körbe állták. A nő azonban nem törődött velük, benyúlt a kocsiba, megragadott valamit, és kirántotta maga mellé. Karjait szorosan köré fonta, hajába markolva hátra rántotta a fejét és szájával a nyaka felé közeledett. Bella ijedten kiáltott fel, mikor felismerte a foglyát.
- Jacob!!!
A fiú ádámcsutkája idegesen fel-le járkált, mikor meghallotta Bella hangját a ház felé nézett, már amennyire a nő engedte. Meglátta őt, a Cullenek gyűrűjében állt, azok furcsán, görnyedten álltak körülötte és mindannyian feléjük vicsorogtak.
Jacob egyre jobban összezavarodott, miután Charlie-t kitette a házuknál, ő visszaindult a rezervátumba, félúton járhatott, a várost már elhagyta mikor furcsa zajt hallott, mintha valami súlyos állat esett volna a furgon hátsó részére, hátrafordult de nem látott semmit, visszafordult, de ekkor a mellette lévő ajtó kinyílt és bemászott rajta ez a veszett nő. Az is ugyanúgy vicsorgott rá, mint most a Cullenek teszik.
Victoria arcán gonosz, elégedett mosoly terült szét, így nézett a házban lévőkre.
- Látom, nem kell bemutatnom ezt a szépséget – mondta a nő, elég hangosan ahhoz, hogy Bella is hallja még a csukott ablakokon keresztül is.
- Mit akarsz? – sziszegte fenyegetően Alice. Nem látott semmit, hogy mit fog tenni, dönteni a nő.
- Természetesen cserét – felelte, mintha ez lenne a világ leg természetesebb dolga. Láthatóan eszébe sem volt, körülményesen bevezetni a témát.
Edward támadóállásba helyezkedett, láthatóan kicsit sem zavarta, hogy előtte üvegfal van, azon keresztül akarta magát a nőre vetni. Látta a gondolatait - nem meglepő módon - kicsit sem tetszettek neki.
- Ideadjátok a lányt, és odaadom a fiút – folytatta.
- A fiú nem hozzánk tartozik – mondta Emmett, Bella ijedten, értetlenül nézett rá.
- Nem? – fejét félrebillentve nézett rájuk. – Nos, ebben az esetben nyugodtan átharaphatom a torkát – mondta, és jobban hátrafeszítette Jacob fejét.
- Neee!!! – kiáltotta Bella, és megpróbált kitörni a köréje gyűlt vámpírok köréből.
- Hmm… úgy látom, van köztetek valaki, akihez mégiscsak tartozik – arcán gonosz vigyor terült szét.
Edward dühösen sziszegett a vámpírra, és ha Emmett nem teszi a vállára a kezét, rávetette volna magát.
- Nem akarok udvariatlannak tűnni – szólalt meg újra a nomád nő -, de siessetek a döntéssel, mert éhezem.
- Ennyire hülyének nézel minket?! – csattant fel dühösen Rosalie. – Már miért adnánk oda neked, ha tudjuk, hogy megölöd?
Victoria szája csodálkozóan elnyílt.
- Én nem mondtam, hogy megölöm. Csak azt, hogy éhes vagyok. Nem, egyáltalán nem akarom megölni, még.
- Nincs értelme ennek a beszélgetésnek, te is tudod, hogy úgy se fogjuk odaadni neked – mondta Jasper.
Bella kibújt Esme féltő öleléséből, és közelebb lépett Edwardhoz. A fiú kissé oldalra fordította a fejét, hogy jobban lássa őt.
- Nem hagyhatjuk, hogy bántsa Jacobot – mondta határozottan.
- Mit akarsz? Helyet cserélni vele? – mikor Edward látta, hogy Bella valóban erre gondolt teljesen felé fordult, felegyenesedett.
- Csak nyugodtan – mondta kint Victoria. – Nem támadok rád alattomosan, hátulról.
Edward nem törődött vele. Megfogta Bella vállait és keményen a szemébe nézett.
- Bella, nem mehetsz ki oda. Megoldjuk, kitalálunk valamit.
- Edward – szólt csendesen Alice. – Te is tudod, hogy ki ez az ember – az utolsó szót undorral ejtette ki, majdhogynem köpte. Bella őszintén meglepődött a viselkedésén. De tudta, hogy a Cullenek és a Quileute-ok között nem éppen baráti érzelmek vannak. Jacob félt, még Bella is látta rajta. Segíteni akart rajta, hiszen a fiú a barátja. Nem hagyhatja cserben.
- Találjunk ki valamit akkor – mondta, és tekintetét nem vette le Jacobról. Edward érezte, ahogy eluralkodik benne a féltékenység, megpróbált felé kerekedni.
- Edward – szólt figyelmeztetően Rosalie hangja, aki látta a szemében, hogy mi történik a benne. Bella visszafordult Edward felé és kíváncsian nézett rá. A tekintetében félelmet látott, és fájdalmat nem tudta, hogy mi történt. Kezével végigsimított az arcán, megfogta a kezét a fiú.
- Igazán nem akarok zavarni – szólt Victoria. – De, talán ha kiküldenétek a csajt, elmehetnék végre. Kezdem unni, hogy itt álldogálok. Ha nem csipkeditek magatokat előttetek fogom széttépni, ami nagyon felbolygatná a szüzetek lelki világát. Szóval…
- Miért akarod annyira? Ő csak egy ember – mondta Rosalie, és megpróbálta minél megvetőbben mondani az ember jelzőt.
- Ne mondd nekem, hogy nem érezed az illatát. Nem érzed a vérének illatát? Nem szeretnéd feltépni a nyakát, hogy megízleld?
Rosalie fintorogva rázta a fejét.
- Ja, el is felejtettem, hogy ti vegetáriánusok vagytok. Hát igen, sajnállak titeket.
Ez tényleg megőrült – gondolta Rosalie, Edward meghallotta a gondolatait.
- Szerintem is – bólintott. Majd gondolatban eltervezte, hogy mit kell tenniük, és reménykedett benne, hogy Alice meglátja döntését. Így is lett.
- Rendben – csak ennyit mondott. A többiek nem tudták, hogy miről van szó. De a kint várakozó nő miatt nem kérdeztek rá, mert az meghallotta volna.
- Van annyi ember a városban – Bella felnyögött a gondolattól, hogy beszabadul a városba ez a szörny -, a világon – folytatta Emmett, mit sem törődve Bellával.
- Persze, de azt se felejtsd el, hogy megölte James-t – fejével Bellára bökött.
- Nem ő tette – felelte Edward.
- Te voltál? – kérdezte a nő.
Ő csak bólintott. A testvérei mind közbe akartak szólni, de ő megérezte gondolataikat.
- Ne! – mondta nekik. Ők csendben maradtak.
- Oh, - egy pillanatra elgondolkozott -, akkor mostmár csak azért is a lányt akarom.
Edward torkából kétségbe esett nyögés tört fel. Victoria elégedetten mosolyodott el.
- Ez fájni fog neked, igaz? – kérdezte, aljasul. – Nem baj, vigasztaljon a tudat, hogy te úgyis túl éled – mondta és vörös szemei, őrülten csillogtak.
Emmett és Jasper egyszerre ugrott két oldalról a fiú mellé, és fogták le, hogy nehogy valami őrültséget tegyen.
Ez a nő valóban őrült, hogy gondolhatja, hogy van esélye hat vámpír ellen – gondolta Bella. Túl erőben vannak az igaz, de a nőnél ott van Jacob. Hiába gondokozott nem jutott semmi megoldás az eszébe, azon az egyen kívül. Döntött.
Tőle jobbra, Alice hitetlenkedve fordult felé.
A többiek látták, és követték a példáját, bár csak sejthették, hogy mit látott a lány. Nem úgy Edward, ő is látta.
- Bella! – hangján is érződött, hogy nagyon dühös. – Nehogy eszedbe jusson kimenni azon az ajtón.
- De, de – szólt közbe kintről a nő, hangját nyafogósra torzította -, gyere csak ki kicsi Bella. Gyere.
- Nincs más megoldás – mondta, a fiú szemébe nézve. – Nem hagyhatom, hogy megölje Jacobot.
- Egy farkas leszármazott – vicsorogta Emmett. – Egy kutya miatt, halnál meg?
- Nem halok meg – rázta a fejét, és halványan elmosolyodott. – Alice látta.
A többieknek ekkor esett le, hogy mire gondol Bella.
- Bella ne tedd – kezdte már Alice is. – A látomásaim nem biztosak, csak valószínűek, mindig változnak.
- Akkor nézd meg most, hogy mit látsz – mondta neki. Alice még pár pillanatig őt nézte, majd behunyta a szemeit és koncentrált. A többiek várakozóan figyelték.
Bella pont ezt akarta, nekiiramodott, de mielőtt elérte volna az ajtót hallotta Alice kiáltását, és vele párhuzamosan a többiekét is. Az ajtó előtt ott termett Edward, Rosalie és Jasper. Dühösen néztek rá mindannyian.
- Jaaj, igazán kiengedhetnétek, nem látjátok mennyire, ki akar jönni hozzám játszani?!
- Perverz kurva – vicsorogta Rosalie a vámpír felé fordulva, az elmosolyodott.
- Bókolsz nekem, kicsi szöszikém? Rendes tőled.
Ekkor a két fiú Rosalie-ra vetette magát, mielőtt az kirontott volna a házból. A lány nagyon gyűlölte, ha leszöszizik. Vicsorogva, sziszegve próbált kitörni a két fiú közül. Emmett is feltűnt és megpróbált a lány látóterébe nyomulni, hogy magára vonja a figyelmét.
Bella gyorsan döntött, újra futásnak indult, és ekkor már kilépett az ajtón mikor Edward utol érte. A lépcső tetején álltak. Odalentről Victoria elégedetten nézte kettősüket.
- Nem kelletek mind ketten – rázta a fejét, de az őrült vigyor nem tűnt el az arcáról egy pillanatra sem.
Mielőtt azonban Edward felkaphatta volna Bellát, hogy visszavigye a házba, furcsa zajok hallatszottak fel, az erdőből. Nagyon közelről.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés