Másnap délelőtt tizenegykor ébredtem.Eléggé letört ez a tegnapi vásárlás Alice-vel.Az ember nem is gondolná,milyen végtelen rossz ötlet a világegyetem egyik leggyönyörűbb teremtményével ruhát próbálni.Tíz perc elteltével már eret tudtam volna vágni.Alice-en minden ruha kifogástalanul állt,én meg…Ne is kelljen mondanom.De később igazán remekül szórakoztam.Alice elvitt fagyizni,aztán meg cipőt próbáltunk,amihez nem kell tökéletes alak.Teljesen lefárasztott,késő este értünk csak haza,aztán Alice még képes lett volna elcibálni a diszkóba…Na haggyá lógva,jóistenem!De összességében jól elvoltunk.A tegnap hallottak azonban még itt motoszkálnak a fejemben.Hogy Edward rosszul érzi magát,amiért nem ember?És mit jelentsen,hogy”ne vegyem el a boldogságát”?Nem értem.Edwardot tényleg így kínozza a múltja?Ennyire szenved attól,ami?Habár elég sokszor észrevehettem volna már,mennyire bántja.Hogy én milyen hülye vagyok!És tegnap még jól le is hordtam,amiért van képe itthagyni engem.Most biztos tépelődik magában,ahogyan akkor szokott,mikor valami úgy istenigazából bántja.

Kinyitottam a szemem,jobban mondva tettem egy gyenge kísérletet rá,de amint résnyire nyílt a szemem,az erős napsütéstől rögtön vissza is zártam.Megdörzsöltem a szememet,és újra kinyitottam,ezúttal alaposan körülnézve a szobában.Kicsit meglepődtem,bár nem volt különösebb oka,mindössze annyi,hogy előző esete a Cullen család házában házában hajtottam álomra a fejem,ma pedig itthon vagyok,a saját ágyamban.Alice valószínüleg,hazaugrott velem,míg aludtam.A szó szoros értelmében hazaugrott.Edward az ablakpárkányon ült,törökülésben.Egy normál ember ezt nem tudná megcsinálni azon a húszcenti széles párkányon,de Edward,ez a tökéletes szépség és az ő tökéletes egyensúlyérzéke úgy ültek ott karöltve,mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.Láttam,ahogy a szája mosolyra húzódik,de a szeme nem mosolygott.

-Jól aludtál?-leugrott a párkányról,de nem jött közelebb,karjai erőtlenül lógtak a teste mellett.

-Fogjuk rá.Jót vadásztál?-kontráztam,mire a szeme megint elsötétült kicsit,de sikerült leküzdenie a rossz érzését,és morcosan elhúzta a száját:

-Nem kifejezetten.Az erdőtök nem nevezhető svédasztalnak-fanyalgott-Csak egy őzet találtam,meg valami törpe mókusokat-ekkor felemelte csodálatosan hosszú karjait,és a kezeivel mutatta,milyen pici mókusokra bukkant tegnap.

-Jóllaktál?-megrázta a fejét,bronzvörös haja kissé kócos volt,de épp csak annyira,hogy erre még bárki rámondhatta,hogy „művészi rakoncátlanság”.Elkacagtam magam-Nem volt elég?Kis torkosom.-halványan elmosolyodott.

Eztán egy darabig csak néztem őt,ő meg a padlót fixírozta behatóan.Megköszörültem a torkom,erre felkapta a fejét.Gyönyörű arca láttán megint totális zavarba jöttem,úgyhogy ismét össze kellett kaparnom a gondolataimat.Büntetni kéne azt,aki ilyen szép,mint ő.De akkor mindjárt azt is,aki ilyen csúf,mint én.”Vizuális környezetszennyezés”-nek lehetne nevezni.Vagy úgy is hívhatnák:”Merénylet az emberi szem ellen”.Találó.Szemlesütve kezdtem a mondandómba:

-Edward,figyelj…-nagyon komolyan hangzott,minden erőlködésem ellenére,és a későbbiekben sem sikerült könnyedebb hangot megütni.Felnéztem rá,és megint kiszóródott minden az agyamból.Istenem,hogy lehet valaki ilyen átkozottul helyes?!Láttam az aggodalmat gyönyörű arcán.Óh,istenem,hogy lehettem képes,ezt a tündért elszomorítani?Aljas,gonosz Bella!Ezt is büntetni kellene.Többszörös gyilkosságért se ülhetnék annyi időt a hűvösön,mint ezekért a vétkekért.Fejét félrebillentve kémlelt,a szemében aggodalmat és mélységes bánatot véltem felfedezni.Gyönyörű haja az arcába hullt.Nagyot nyeltem-Én…sajnálom,hogy tegnap olyan kemény voltam veled.Nem volt szándékos.Nem akartalak elszomorítani.-láttam,hogy most végre felengedett kicsit,valószínűleg sokkal rosszabbra számított egy bocsánatkérésnél.Ez megadta a lökést a folytatáshoz- Tudod,mit gondolok.Igaz?-végre magabiztos voltam,próbáltam nem megtörni magam azzal,hogy megint ránézek-Nekem nem számít,mi vagy.Te Edward vagy,én meg Bella.Te fiú vagy,én meg lány.Érted?Engem nem foglalkoztat,ami vagy,aminek képzeled magad-nem bírtam megállni,rá kellett néznem.A szemei rajtam csüngtek,de most nem hagytam kizökkenteni magam.Istenem,milyen hosszú szempillák…Szinte árnyékot vetnek az arcára.Mit nem adnék én azokért a pillákért…Nem!Folytatni!Erőlködésem,hogy összeszedjem a gondolataim,végre egyszer nem fulladt kudarcba-Te nem vagy…Szörnyeteg.Szeretlek,és épp azt szeretem benned,hogy te olyan…más vagy.De a más…nem feltétlenül rosszabb!Te más vagy.-láttam a tekintetében a hálát,csak úgy csüngött minden szavamon.Örültem,hogy megvigasztalhattam valamivel,olyan bánatos volt.-Különleges vagy,Edward.-felálltam,és odamentem hozzá.Még mindig a párkány mellett állt,de már nem sütött belőle a szomorúság,inkább valami egész más,nem is tudnám megmagyarázni egész pontosan…Féltéssel vegyes hála.Ez volt.Átöleltem.Végre teljesen ellazult,visszaölelt.Valószínűleg,ha akarta volna,eltörhette volna az összes csontomat,de nem szorított,csak épp hogy átvetette rajtam a karjait.

-Köszönöm-kicsit meglepődtem,de azért továbbra is ott álltunk,egymáson csüngve.

Leült mellém,és átfogtm a derekát.Szívesen letepertem volna,olyan szexisen gyámoltalan volt akkor.Nem szólt semmit.Pár percig csak ült némán,és a szemét az enyémbe fúrta.Teljesen elvesztem aranybarna tekintete mélységében,azt se tudtam,hol vagyok.hirtelen megcsörrent a telefonja,azon az éles,ódivatú hangon,amit mástól nem tűrtem volna el,de mikor az övét hallottam,szinte kedvem lett volna táncra perdülni.Tekintetét elszakította,az egyémtől,ami kifejezetten fájt most,hogy már alig néhány másodperc választotta el,hogy végre megcsókoljon.Úgy kívántam őt,min még soha azelőtt,vágytam a testére,és ez a vágy napról napra csak erősödött bennem.Valahányszor megjelent előttem,teljesen rákattantam.Ha nem volna annyival erősebb nálam,rávetném magam.

-Tessék?Emmett?-halottam,ahogy  hangjában először kétkedés,majd kíváncsiság csendül.Ismét annyira a hatalmába kerített gyönyörű hangja,majdnem elfelejtettem arra figyelni,amit mond.Jesszus,milyen szexisen mozog a szája beszéd közben!-Ajánlott levél?Nekem?-ismét csend,gondolom Emmett megerősítette-Hm.Jó,megyek.-azzal letette.Az oldalamat majd kifúrta a kíváncsiság.

-Bella-kissé kábán válaszoltm neki,annyira elvarázsolódtam megint,hogy csak egy gyengécske „he?”-re futotta.Edward szerencsére figyelmen kívül hagyta mogorvaságomat.-Figyelj,haza kell hogy szaladjak.Jövök,amint tudok.-már állt is volna fel,ha nem kapaszkodom teljes erőmből a pulóvere ujjába.-Bella…?

Nem tudom,mit akart mondani,de abban a percben,ahogy el akart menni,rávetettem magam.Egész pontosan magamra rántottam,karjaimmal eszeveszettül szorítottam magamhoz,és követelőzőn csókoltam.Minden erőmmel azt akartam,hogy ne menjen el,ne hagyjon itt.Eszeveszettül kívántam a testét,és mindent meg is tettem érte.Egyik kezével a hajába túrtam,és mielőtt ideje lett volna feleszmélni,a másik kezemmel a nyakát elengedve a gerincét kezdtem cirógatni,ettől ugyanis mindig beindult,alig bírta ilyenkor türtőztetni magát.Sejtéseim beigazolódni látszottak,mert egy pillanattal később már ő is szenvedélyesen csókolt vissza.A bal kezével a derekamat szorította,így húzva közelebb magához,a jobbal pedig a combomat kezdte simogatni,majd egyre haladt lefelé,és a lábszáramnál fogva felrántotta a lábaimat a csípője köré.Mialatt vadul csókolóztunk,az én kezem már a felsője alatt simogatta a gerincét,az ujjaim mentén egész libabőrös lett.Ekkor meglepetten vettem észre,hogy a bőre majdnem olyan meleg,mint az enyém-valószínűleg már teljesen felizgult.Már majdnem lekerült róla a pulcsi,mikor hirtelen lehámozta magáról a karjaimat,és kissé bosszúsan felállt.Felültem,és próbáltam megfejteni,mit gondol erről.habár minden erejével azon volt,hogy az arca és a testtartása haragot tükrözzön,a szemét nem tudta becsapni:csak úgy perzselt a vágytól.Akkor már tudtam,ő is ugyanúgy kíván engem,ahogyan én őt.Bosszúsan megszólalt:

-Bella,kérlek…Tényleg szükség volt erre?-szemlesütve próbálta hűtögetni magát-ne zavarj össze.Túlságosan nagyra értékeled az önuralmamat.-próbált más vizekre evezni,de nem hagytam magam.

-Jó volt?-kérdeztem ,és magam is meglepődtem,a hangom milyen fesztelen maradt közben,mintha mindössze annyit kérdeztem volna,esett-e az éjszaka az erdőben.Láttam,ahogy meglepetten felkapja a fejét:

-Tessék…?

-Azt kérdeztem-ekkor megint odaléptem hozzá,kihasználva a meglepettségtől jött mozdulatlanságát átöleltem és ismét a gerincét kezdtem cirógatni.Teljesen ledermedt,a hátán borzongás futott végig az ujjaim nyomán.Pár másodperces fáziskéséssel eltolt magától.

-Bella…-a hangja lfulladt,úgyhogy megköszörülte a torkát,milőtt holytatta volna.Még ilyet,hogy épp ő jött zavarba tőlem!Erélyesen újra nekivágott-Bella,haza kell me—

A szavába vágtam:

-Veled megyek.majd útközben elmondod,miről van szó.-A dzsekim már rajtam is volt,és ott álltam mellette.Megadóan felsóhajtott,és felkapott a hátára.

Kiugrott az ablakon,és már rohant is a Cullen család háza felé.

-Edward…

-Hm?-kérdezett vissza.Kajánul elvigyorodtam.

-Ne hidd,hogy a történtek el vannak felejtve.Befejezést követelek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés