Edward visszavette tőlem Nessie-t, bíztatólag rámosolygott.
-Nessie, lehet két kérésem? - kérdezte, miközben kiértünk az erdőből, magunk után hagyva a méheket.
-Igen? - vonta fel szemöldökét kislányom.
-Az első, hogy vigyázz a Mamira, és magadra. A második, hogy fogadj szót a Maminak, míg távol leszek!
És abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, elöntött a méreg.
-Nem mész nélkülem sehová! - kaptam el könyökét. A tekintete izzott, de nem a haragtól. Letette Nessiet, és helyette engem ölelt át.
-Bella - kuncogott -, ma este elviszlek titeket Rioba. Nem akarok vitatkozni veled, szerelmem! Szeretnélek titeket biztonságban tudni, vigyáztok egymásra és kész. Addig én meglátogatom indián barátainkat!
-Nem, és nem - ragadtam meg vállait. - Nekem nem árthatnak a méhek, és a pajzsomâ�¦
-Lehet, hogy nem árthatnak - vágott közbe-, de én nem engedem, hogy méhek lepjenek el - fűzte ujjait hajamba. - És tudod miértâ�¦ - suttogta, hogy Nessie ne hallja -, mert csak én vehetem körbe a testedet. Meg hát Nessie-re is vigyázni kell valakinek - súrolta ajkai ajkaimat.
-Éhes vagyok! - hadarta Nessie. - És csörög a mobilom, ha jól hallom - ironizált, és elfutott a ház felé.
Edward felnevetett. Előkapta a mobilját, és közben visszaindult az erdőbe, maga után húzva. â��Végre - gondoltam -, elintézzük a â��bogarakatâ��.â��
-Emmett! - vigyorgott továbbra is Edward, ahogy a telefonba szólt. - Már látta Alice? Kitűnő! De ugye csak neked mondta? - húzta össze szemöldökét gondterhelten egy pillanatra. - Jó, este a reptéren. Ott leszek! - aztán felkuncogott. - Persze hogy előtte még karbantartjuk Bellával egy kicsit a Bungi bungalót! Hé, egyébként van egy kis elszámolnivalóm veled! - morogta a telefonba, majd zsebre vágta.
-Oké, hallgatlak - sziszegtem.
-Majd! Most karbantartjuk a faházat!
-Emmett adta neki azt az idióta nevet? Ugye?! - forgattam meg szemeimet.
-Ki más?! De hidd el, ez volt a legszerényebb elnevezés! Akarod tudni a többi lehetőséget? - lökte be az ajtót.
-Akarjam? - sóhajtottam fintorogva.
-Nem most - bólintott. - Nem leszek drámai, nem sírok, hogy hosszú ideig távol leszek - húzott magához. - De el szeretnék búcsúzni, még ha egy vagy két napra is megyek el. Meg hát nem szeretném, ha Rioba másnál keresnéd a vigasztâ�¦
-Nem tudom, miről hadoválszâ�¦ utálom Riot â�¦ - simultam hozzá.
Reméltem, egyszer megértem, hogy miért szeret mindenfélével megajándékozni. Azt hittem, túlságosan szenvedélyes lesz, ám â��csalódtamâ��. A búcsúzkodása betegesen gyengéd volt. Úgy bánt velem, mintha ember lennék, mintha bármikor porrá morzsolódhatnék. Egészen addig fokozta a lágy, pihekönnyű érintéseit, míg könyörögni nem kezdtem, hogy ne kínozzon tovább, de ő süket maradt a kéréseimre. Minden rezdülése megfontolt volt, lassú. A karjába kapaszkodtam, és küzdöttem, hogy a tekintete ne égessen el.
Egyetlen, hosszú csókba fojtotta gyönyörömet, és még azután is csókolt. A hátára gördült, lábaival lefogva lábaimat, magához préselve.
-Ígérd meg - sóhajtotta -, ígérd meg, hogy nem jössz majd utánunk!
-Minden rendben lesz, kedvesem. Ez a sziget anyáé, és én nem hagyom, hogy bárki elüldözze innen a családunkat. Azt meg pláne nem, hogy téged és Nessie-t veszélybe sodorjanak! - morogta.
-De engem nem bánthatnakâ�¦ - akadékoskodtam.
-Bella - tolt el pár centire magától. - Az én szememben te mindig törékeny maradsz. Nem tudom átprogramozni sem a szívem, sem az agyam, hogy felfogjam, erősebb vagy nálam is. Nessie pedig olyan pici még, és törékeny, mint te. Olyan kis butus vagy - csóválta elnézően fejét. - Hidd el, pár ezer év múlva is ugyanígy fogok reagálni minden sértő vagy bántó helyzetre!
-Valami azt súgja, hinnem kellene neked - húztam el számat. - De perszeâ�¦ szeretlek, így ez inkább hízelgő, mintsem bosszantó!
A nap hátralévő részét Nessie-vel töltötte. Én csak gyönyörködtem bennük. Nessie előszeretettel tolta Edwardot a víz alá, tetszett neki, hogy Edward bármeddig bírja levegő nélkül. Nessie is több tíz percig bírta, de hamar elfáradt az oxigénhiánytól, így csak ritkán mert ezzel a képességével élni.
Délután, mikor becsomagoltunk néhány ruhát, próbáltam kiszedni Edwardból, mi a terve, és miért csak Emmettet hívta el.
-Az okok egyszerűek. Emmett szereti a veszélyt, és bőven elég, ha ő jön. A többiek majd találnak más gondot maguknak. Emmett pedig még jön nekünk az újabb kis viccéért. Igazán â��figyelmesâ�� volt tőle, hogy azt mondta Nessie-nek, kövesse az illatunkat és a faforgács szagát. De azt, hogy mit fogunk csinálni, nem szeretném elmondani Bella. Szeretném, ha Rioban maradnátok, és úgy tennétek, mintha nem lenne semmi különös - cipzárazta be a bőröndöt.
-Mégis hogy tennénk úgy?! - háborodtam fel. - Nemâ�¦
-Elismerem, ez túlzás. Akkor csak annyit kérek, hogy vigyázzatok magatokra. Pár nap az egész. És utána tényleg nem fog minket senki háborgatni, ígérem - lépett hozzám.
-Tudom, hogy így lesz - bújtam hozzá.
A reptéren már ott várt minket Emmett, izgalomtól csillogó szemekkel. Felkapta Nessie-t a nyakába, és gonoszkodva mesélte, hogy Jacob beköltözött Renesmee szobájába. Elképedve hallgattam, hogy Rose főz neki. És nosztalgiáznak. Pont, ahogy Alice látta. Alig három napja hagytuk ott őket, és ők rögtön puszipajtásokká váltak? Mint egy rossz szappanopera, nem létezett, hogy az ősellenségek kibéküljenek! Újból elfogott a gyanú, féltem, ebből még bajok lesznek. De elsősorban az indiánokkal kellett dűlőre jutni.
Emmett szórakozva figyelte, ahogy Edward kiveszi nekünk a legnagyobb lakosztályt. Csak mert valamiféle â��elnökiâ�� foglalt volt. Én személy szerint a kikötőben is el lettem volna, annyira nem volt fontos, hogy hol idegeskedek.
Edward a lelkemre kötötte még párszor, hogy nem megyek utánuk, hogy nem kezdek magánakciókba, és megígértette Renesmee-vel, hogy azonnal felhívja őt,ha bármelyik ígéretemet megpróbálnám megszegni.
-Jó éjt, kicsi Nessie - ölelte át a bejáratnál kislányunkat, majd engem is a karjaiba zárt.
-Megígértem, hogy ezután minden jó lesz. És így is lesz - mondta keményen.
Megcsókolt a pillanat erejéig, aztán gyors léptekkel elvesztek az utca forgatagábanâ�¦
AJÁNLOM AZ OLDALT
