Hamarabb értünk oda,mint vártam,de lehet,hogy csak azért tűnt,úgy,mert egész úton Edwardba csimpaszkodtam.Mikor letett,Alice már előtte állt.Egy piros pamuttunikát viselt,fehér csizmával, farmerral,és fehér svájci sapkával.Szép arcán aggodalom ült,de Edward valószínűleg nem figyelt rá.Alicenek nem tetszhetett Edward semmitmondó,nemtörődő arca,mivel abban a pillanatban,amint engem letett erélyesen megrántotta sötétkék hosszúujjú pólójának alját:

-Edward!-kezdte magával húzni-Ez fontos dolog,ne lébecolj itt nekem!

Edward kissé meglepődött,de valószínűleg nem érdekelte eléggé ahhoz,hogy megpróbáljon olvasni a gondolataiban.Vagy még mindig az előbbiek jártak az eszében?Mikor beléptünk,rengeteg emberrel találtuk szembe magunkat,de legelőször egy nagyon díszes ruha tűnt fel.Nem is igazán néztem meg azt,aki benne volt.Olyan hatalmas,kínai kimonószerűség ,rengeteg díszítéssel,varrással,berakással.Az alapszíne piros volt,de a ruha berakásai mind barna és fekete színekben pompáztak.Ez a jelenség erősen elütött a Cullen ház alapvetően fehér-szürke színeitől.Ekkor néztem csak meg a ruha viselőjét:hosszú,derékig érő egyenes  fekete hajában mindenütt csillogó díszek szikráztak,haját pedig gyönyörű,díszes kontyba kötötték. A maradék haját vékony fonásokban tűzték rafináltan a kontya köré.olyan volt,mint azokban az ősöreg könyvekben a kínai hercegnők.Hófehér bőre és mandulavágású,barna szeme volt,ajkát élénkvörösre festették,ami erős kontrasztot teremtett világos bőrével.Kedvesen nézett el a vállam felett,a tekintete puhán csüngött az én értetlenkedő Edwardomon.Körülötte négy kétajtós szekrény méretű testőr.A lány hirtelen mnegszólalt:

-Üdvözletem.-a hangja szelíd volt,éles ellentétben állt ünnepélyes megjelenésével-Sajnálom,hogy a bátyja,hamis üzenetet juttatott el magához,de kérem,ne hibáztassa őt,az én kérésemre történt.-A hölgy nagyon megválogatta,amint mond és gondol,még Edward is csak egy-két szócskát tudott elkapni a gondolataiból,erről arckifejezése is árulkodott-Jobbnak láttam így.Sajnálom,ha esetleg gondot okoztam-feltűnt,milyen nyugodt és összeszedett,és az is,hogy szavait kizárólag Edwardhoz intézte-A nevem Cse Li,Cse főtanácsos és kínai nagykövet lánya.-mélyen,udvariasan meghajolt,ekkor tűnt csak fel,milyen mély és szenvedélyes áhítattal figyeli Edwardot.Kissé meglepett,de nem túlságosan.Ki ne nézne így rá?-Arra kérem,kövessen a kínai fővárosba.Lényeges és halaszthatatlan ügyben jöttem apám helyett.Bárminemű ajándékot vagy összeget megnevezhet,nem tagadjuk meg öntől.Természetesen tisztában vagyok vele,hogy a pénz önnek és családjának nem jelent semmit.-Erre már Edward is nagyon meglepődött,de mielőtt szóra nyithatta volna a száját,a lány közbevágott-Tudunk, a képességeiről,a kilétéről és minden jelenlegi szándékáról.-erre már az összes Cullen lázasan próbálta kitalálni,mi legyen,mit akarhat ez a lány,mit mondjanak,hogy békén hagyják őket.-Nyugodjon meg,semmit nem tud erről sem a kínai császárság sem a maga lakóhelye.és annak érdekében,hogy ez így is maradjon kérem fáradjon velem.

-És ha nemet mondok?-Edward heves véleménnyilvánítása meglepett.

A lány szemmel láthatóan előre számított a nemleges válaszadásra.Arca továbbra is gyöngéd volt és kedves,de látszott,hogy nem tűr ellentmondást.

-Attól tartok,félreértett.Ez nem kérés volt.Egyértelmű utasítás.

-Mit akarnak tőlem?-Edward belegyezni látszott.Mi?Nem mehet el!Nem hagyhat itt!Eléugrottam.Éreztem a hátamon a lány jeges pillantásait.

-Edward!Miről beszélsz te?!-éreztem ahogy azok a frány könnyek előtörtek a szememből,és az arcomat mosták.Ez kész.Hisztis liba vagyok.-Nem mehetsz el!

-Elhallgass!-a lány elrántotta a kezem Edwardról-Az alku megköttetett.Sajnálom,de Edward innentől fogva az enyém.

-Mi?-mit értett azon,hogy Edward az övé?

-Nem mondtam volna?-kaján mosoly ült az arcán,velem korántsem volt olyan behízelgő,mint Edwarddal.-Edwardnak kötelessége engem elvenni feleségül .Ez áll az egyezségben.

-Egyezségben?!-Edward értetlenül állt a hallottak előtt,én pedig egyre hangosabban zokogtam.

-Így van kedvesem-nézett rá kárörvendőn.-Hát nem is emlékszel?Akarod,hogy elmeséljem neked?

Edward megrázta a fejét,és hátrálni kezdet,,de a lány mégis beszélni kezdett:

-Mielőtt mindketten vámpírrá lettünk.-erre mind felhördültek.Ez a lány vámpír?!Edward meg se bírt szólalni,levegő után kapkodott.A lány kihasználva szótlanságát,folytatta-Azelőtt feketén adni-venni lehetett az embereket,jó pénzért.Te már nagyon súlyos beteg voltál,ezért nem emlékszel rá.A nővéred adott el,az egyik követnek,aki végül nekem ajándékozta a tulajdonjogot.Később felkelés tört ki,és szem elől veszítettelek.Egyszer láttalak csupán,de azonnal beléd szerettem.Te voltál a fény az életemben,miattad akartam életben maradni.Mióta vámpír vagyok,utánad kutatok.És végre megtaláltalak-gyengéden ránézett-Örökké egymáséi lehetünk,szerelmem.Csak te és én.-Edward ellökte magától a lányt,és egész a falhoz simult,A tekintete zavaros volt,kétkedő.A négy testőr elkapta a lányt,de nem tettek mást.Valószínűleg parancsot kaptak,hogy ne bánsták Edwardot.

-Nem hiszek neked.Ez úgysem igaz!-Edward alig kapott levegőt.

-Dehogynem!Azért adott el a nővéred,hogy legyen pénze a gyógyszereidre.Úgy állapodtunk meg később,hogy amíg haza nem utazok,mindennap meglátogatlak,de sajnos olyan szörnyű állapotban voltál,hogy nem mehettem oda hozzád.A nővéred a kapott pénzből megvette a gyógyszereidet,és mikor felépültél volna,hazajöttél volna velem,De sajnos,a felkelés miatt erre nem került sor.-itt szünetet tartott-Azonban…Hivatalosan az enyém vagy.

Elképedtem.Edward elveszi ezt a…cafkát?!Úgy éreztem,minden összemosódik a feujemben.Edward.Cse Li.Házasság.Tulajdonjog…Kína.Kína.Kína messze van,szörnyen messze.Elviszik tőlem…El,ehhez a cafkához,hogy soha többet ne lásson.Házasság.Házasság.Házasság.Házasság…A hangok körülöttem mind egybeolgvadtak,az arcokat hirtelen nem tudtam megkülönböztetni egymástól.Úgy éreztem,le kell ülnöm,most.Éreztem minden szívdobbanásomat,őrülten vert a szívem.Házasság…Elájultam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés