1.fejezet:Egy másik test fogságában

Bella habozás nélkül vetette le magát a szikláról La Pushban. Nem gondolt a következményekre, és arra, hogy esetleg valami baja eshet. Csak azért tette mindezt, hogy hallja Edward hangját a fejében, amint óva inti bármiféle meggondolatlan cselekedettől. És igen... Amikor a hideg habokba csapódott törékeny teste, meghallotta a számára leggyönyörűbb hangot a világon. A hang, mint már sokszor az elmúlt időben, újra figyelmeztette az óvatosságra, de Bella nem tudott mit tenni, a vad hullámok ide-oda dobálták könnyű kis testét. Bella számára itt volt a vég, tudta ezt jól, mégsem érzett félelmet. Hisz Edward vele van gondolatban az utolsó lélegzetvételéig. A hullámok a sziklákhoz vágták a lányt, aki nem tehetett semmit, halála gyorsan közeledett, és senki nem sietett a megmentésére. Még utoljára mély levegőt vett, és belefulladt a haragos tenger vizébe...

Bella mozdulatlanul feküdt a parton, szemeit összeszorította. Nem érzett semmi mást, csak mérhetetlen mennyiségű fájdalmat a teste minden pontján. Mindkét kezével belemarkolt a homokba, majd zsákmányát magára szórta. Ezt megismételte még néhányszor, így edzve vékony ujjait. Lassan felnyitotta szemeit, kábán tekintett fel a végtelen égboltra, melyen csillagok sokasága fénylett, mint megannyi apró kis tündér. Valahonnan a távolból ismerős hangot hozott felé a szél, s minden erejét felhasználva feltornázta magát ülő, majd álló helyzetbe.

 - Bella! Bella, merre vagy? - most már tisztán hallotta a hangot, azonnal felismerte, hogy aki utána kiabál, az nem más, mint jóbarátja, Jacob Black.

Ügyetlenül, még mindig gyengén megindult arra, amerre a fiút sejtette. Rövid idő múlva meglátta a Hold ezüstös fényébén a hatalmas testű fiút, amint kétségbeesetten keresgélő őt. Odarohant hozzá, vagyis inkább csak döcögött, lába eszméletlenül sajgott, mintha hatalmas teherautó paszírozná éppen össze. Végre elérte Jacobot, és a nyakába vetette magát.

 - Jaj Jake, én olyan hülye voltam! Nem kellett volna egyedül leugornom onnan, majdnem meghaltam! - sírta a fiú vállgödrébe fúrva fejét.

Jacob óvatosan, de annál határozottabban eltolta magától a lányt, és kíváncsian mérte végig.

 - Bocsánat, de ismerjük egymást? Szerintem összetéveszt valakivel - mosolygott rá haloványan a számára ismeretlen lányra.

 - Jake ne hülyülj, most nincs kedvem a viccelődéseidet hallgatni! - szidta le Bella, komolyan nem értette, mit játssza a fejét ebben a szörnyű pillanatban barátja.

 - Tudod mit? Gyere be, majd bent mindent elmondasz! - könyökénél fogva bevezette a lányt a lakásába, a Bella számára oly ismerős La Push-i Black házba, és leültette a kanapéra.

 - Na szóval... - kezdett bele zavartan a fiú - ki is vagy te?

Na ez most vicc akar lenni? Jacob most játszani akar velem, mikor ilyen rossz passzban vagyok? Még hogy ki is vagyok! Ekkora sületlenséget még ő sem kérdezhet!

 - Jake, ne szórakozz itt velem! Tisztában vagy vele, hogy ki vagyok! Ki megyek a mosdóba, ha visszajöttem, mindent megbeszélünk, rendben? - fordult feléje, már állva.

 - Oké - nyújtotta el hosszasan a szót Jake, és felhúzott szemöldökkel figyelte, miként megy be a fürdőszobába az idegen lány.

Azt találta furcsának, hogy kérdezés nélkül tudta, merre található a kicsi kis helyiség, pedig eddig nem járt ebben a házban. Jake azt sem értette, hogy honnan ismerő őt. Neki nem tűnik ismerősnek, még egy kicsit sem. Egy ilyen szép lányra biztos emlékezett volna.

Bella bevetette magát a fürdőszobába, leöblítette arcát jéghideg vízzel. Keresett egy fésőt, hogy egy kicsit rendben hozza magát, és a tükör felé fordult. Hatalmasat sikoltott, mikor meglátta tükörképét, ami nem az övé volt. A tükörből ugyanis egy másik lány nézett vissza rá.

Mi történt velem? Ki vagyok? Hisz Bella vagyok! Tudom! Bella Swan! De mi történt velem? Ez nem az én arcom! Nem lehetek én ez! Ez csak valami álom lehet! De nem, nem az! Ha álmodnák, akkor nem sajogna mindenem olyan eszeveszettül. Szóval ezért nem ismert fel engem Jake. De hogy történhetett ez? Ki vagyok most én? Mert a külsőm szerint nem Bella, az egyszer biztos.

Jacob meghallotta a lány ijedt kiáltását, és rohant a fürdőbe. Kopogás nélkül nyitott be, a lányt a tükör előtt találta, amint éppen óvatos mozdulatokkal vizsgálgatta az arcát.

 - Minden rendben? - Bella összerezzent, nem vette észre, hogy a fiú utána jött.

 - Igen, persze - hazudta, bár legszívesebben a földhöz vágta volna magát kétségbeesésében.

 - Megtudhatnám végre a neved? - kérdezte újra Jake, valamivel türelmetlenebbül.

Most mit mondjak neki? Nem mondhatom azt, hogy én Bella vagyok. Akkor vagy hülyének nézne, és bezáratna a diliházba, vagy nekem esne. Hisz egyáltalán nem hasonlítok magamra. Vagyis a régi énemre. Talán a második nevem jó lesz. Igen... a Marie tökéletes.

 - Marie Walker. A nevem Marie Walker - mondta ki végül nagy nehezen.

Jacob bólintott, úgy látszik ő nem sejtett meg senkit, hogy ki is vagyok valójában.

 - És megtudhatnám Marie, hogy mit keresel itt, La Pushban? - vonta fel vastag szemöldökét.

 - Én... ööö... egy barátomat jöttem meglátogatni, egy bizonyos... Bella Swant - hazudta.

Jacob arca felengedett, elérzékenyülve nézett a lányra, de ugyanakkor tekintete aggódó volt.

 - Az az igazság, hogy Bella itt van valahol. Őt keresem, mert kiment, de már vagy fél órája nem jött vissza.

 - Segítek megkeresni! - ajánlkozott fel Bella a saját megkeresésére.

 - Köszönöm, igazán kedves vagy! - mosolygott rá.

Tetszett neki a lány, nagyon csinosnak és elbűvölőnek találta. Jacob és Bella, avagy most már Marie kimentek az udvarra, és elkezdték keresni Bellát, aki Marie volt, s mindvégig Jacob mellett áldogált. Bella nyugtalan volt, nem értette ezt a helyzetet, és azt, hogy mi történt vele, de a válasz nagyon is érdekelte. Volt azonban egy nagyon fontos dolog. Mi lesz ezután Bellával, akinek teste új külsőt öltött? Mi lesz Marie-vel, ki tudja mennyi ideig kell neki lennie?

Egy teljes óráig keresték azt, akit soha nem fognak megtalálni, míg végül Jake feladta a keresést, és odasietett a lányhoz.

 - Nem veszi fel a mobilját sem. Remélem nem esett semmi baja, és nem csinált semmi őrültséget! - aggodalmaskodott.

Jaj Jake, ha tudnád, mekkora őrültséget tettem, kimenekülnél a világból. Mindez azért történt volna, mert leugrottam a szikláról? Isten büntetne engem? Hát szép kis büntetés, mondhatom!

 - Hazavigyelek, vagy inkább mész egyedül? - kérdezte Jake, Bella nem tudta mit feleljen erre.

Hol van számára most a haza? Az biztos, hogy nem Charlie házában. De akkor hol? Mi van, ha nincs is otthona? Mi van akkor, ha most egyedül van a nagy világban barátok, család nélkül? Homlokán apró kis ráncok jelentek meg, melyek az aggodalom jelei voltak.

 - Vigyél kérlek a főút végéhez! Oda jönnek értem a szüleim! - mondta végül, az egyetlen lehetősége csak az volt, ha elmegy a Cullen házba, amely most üresen áll.

Ha Edward most itt lenne velem... Ha itt lennének a Cullenek, és nem mentek volna el, akkor talán mindez meg sem történik. Ha Edward nem hagy el engem, akkor nem ugrok le a szikláról, azzal a céllal, hogy halljam a hangját. Akkor nem. De mivel elmentek, megtettem, és talán mindez azért történt meg.

 - Oké, akkor gyere! - beszálltak Jake járgányába, és elhajtottak.

Sokáig autóztak, míg végül elérték a kívánt célt.

 - Megadod a számodot, hogy eltudjalak érni? Biztos szeretnél értesülni arról, ha Bella megkerül - kérte Jake.

Most mit mondjak neki? Marie-nek még nincsen telefonja, így száma sincs. Nem mondhatom neki a régi, Bella számomat!

 - Add meg inkább te a tiédet, és majd felhívlak! - válaszolta neki.

Gyorsan lefirkantotta egy cetlire, a Bella által már elég jól ismert telefinszámot, s miután a lány kiszállt az autóból elhajtott, hogy tovább keresse Bellát.

Bella elindult a Cullen ház felé, fél óra séta után meg is érkezett. Minden olyan volt, mint amikor itthagyták. Csendes, és nyugodt. Nem volt egy lélek sem a házban. Bella csak most jött rá igazán, hogy mennyire fáj neki Edward és a Cullen család többi tagjának hiánya. Levetette magát a kanapéra, végigsimított a puha párnákon, melyek rajta feküdtek, és könnyek között mély álomba merült. Abban reménykedett, hogy amikor holnap felébred, rájön, hogy mindez csak álom volt, s ő megint Bella lesz, úgy Isten igazából.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés