Jacob karjai között aludtam el.Mikor reggel felébredtem,hallottam Jake egyenletes,mély horkolását.Megmozdultam és fel akartam kellni,de Jacob karjaival vaskapocsként zárult körém.Rájöttem hogy mindvégig az ő mellkasán feküdtem,és magamhoz szorítottam.Reméltem hogy erre nem fog emlékezni.Megráztam a vállát hogy kelljen már fel és engedjen szabadon,de nem ébredt fel.

-Jake...JAKE!!!!-kiáltásomra felpattantak a szemei.

-He...mi...mi van...?-kérdezte álmosan.

-Szeretnék felkelni!-mutattam mosolyogva a karjára,ami még mindig engem szorított.

-Ja...sajnálom!-vigyorgott.Elkapott és lefektetett az ágyra,és elkezdett csikizni.Kacagva ütöttem egy párnával a hátát,miközben ő is nevetett.Valaki megköszörülte a torkát mögöttünk.Azonnal abbahagytuk azt amit csináltunk és felugrottunk.Az ajtóban apa,Emmett és Alice állt.

-Nessie ő meg mit keres itt?-mutatott Aliece felhúzott szemöldökkel Jakere.

-ja...ő csak...eljött este és...elaludtunk a tévén...-és csak most vettem észre hogy a tévé még tényleg ment.Elfelejtettük kikapcsolni.

-Á értem!-visszahúzódott a fal mellé,mindeközben pedig bejött Jasper is.Nem értettem most mi van.

-Mi van már?Mért kell mindenkinek bevonulni kora reggel a szobámba?-kérdeztem gúnyosan.

-Nessie valamit meg kell veled beszélnünk...-felelte apa lehajtott fejjel-nagyon fontos lenne.

-Akkor én megyek is és nem zavarok tovább...-Jake elindult hogy kislisszoljon az ajtón,de Emmett elállta az útját.

-Hová mész kutya??

-Jacob maradj neked is hallanod kell azt amit mondani akarunk!-válaszolta apám,és leült mellém az ágyra.

-Aggódnom kellene?-kérdeztem kíváncsian és ugyanakkor félve.

-Hát egy kicsit igen...tudod történt valami ami lehet hogy nagyon rosszul fog érinteni téged...-lehajtotta a fejét,és éreztem hogy valami nagy baj történt.

-Mi a baj?Mi történt?-hangom hisztérikusan magas volt-hol van anya,Esme,Carlisle és Rose?

-Nessie...a nagyapád...

-Mi van vele??Mi van a papával???-makogtam.

-Ő...Charlie...meghalt...-ledöbbentem.Torkomon akadt a szó,egész testem remegni kezdett.A szám kiszáradt,szememből előtörtek a könnyek.

-Micsoda...?Miket mondasz???Hazudsz!!!!-förmedtem rá,felugrottam az ágyról és könnyes szemekkel néztem körbe rokonaimon.Egyetlen emberi rokonom meghalt.

-Nessie...-apa próbálta megfogni a kezem,de elrántottam előle.

-Ne érj hozzám!!!Nem lehet igaz!Nem nem nem!-ordítottam immár zokogva,és leborultam a földre.Jake fölém görnyedt és átölelt.Belékapaszkodtam,és ráborultam a testére.Ölelésére vágytam,azt akartam hogy vígasztaljon meg.Hogy velem legyen és szeressen.Nem történhetett meg.Ez lehetetlen.

-Hogy...hogy...tör..történt...?-sírtam.

-Farkasok voltak Nessie...-nézett gyűlölködve Alice Jacobra,aki elképedve felkellt mellőlem.

-Ez nem igaz...-nyögte értetlenül.

-Mi folyik itt?-kérdeztem sírva.

-Jacob és az ő farkasfalkája tették...megtaláltam a drága Jake szőrét a...holttest mellett...-magyarázta Jasper.Dühösen néztem Jakere.Szemeim szikrákat szórtak rá.

-Nem...én nem tettem semmit!!Egész este itt voltam Nessievel!!!!-védekezett és az ablak felé hátrált.

-Nem!!Csak este 12-kor jöttél!!!!Te!!!Te szemét!!!!!-támadtam neki,teljes erőmből püfölni kezdtem a mellkasát.Jacob nem mozdult,arcáról sütött az elkeseredés.Megfogta mindkét kezem és feltartotta őket.

-Nessie!Én is ugyanúgy szerettem Charliet mint te!!Soha nem tettem volna ilyet!!!-könnyek folytak ki a szemeiből,és is vele együtt sírtam.

-És a szőr???!!!!Alice megismeri a bundád!!!!Ne hazudj nekem Jake!!!!!!-rángattam a kezemet,azt akartam hogy engedjen el,ne érjen hozzám.A többiek figyelték a jelenetet.Jacob most feléjük fordult.

-Az Isten szerelmére már mióta barátok vagyunk!!Bíznotok kellene bennem!!Soha nem tennék ilyet!!!!-rokonaim rezzenéstelen arccal figyelték.Nem szóltak egy szót sem.

-Jake tűnj innen!!Takarodj!!-ordítottam,kirántottam a kezeimet a szorításából és lekevertem neki egy óriási pofont.Arcához kapott és könnyes szemekkel tekintett rám.

-Nessie...-megakarta simítani az arcomat,de elugrottam előle-kérlek...hidj..nekem...

-Takarodj innen!!!-kiáltottam sírós hangon,könnyeim mint a folyó,úgy ömlöttek lefelé az arcomon.Jacob hosszasan a szemembe nézett.

-Szeretlek...-suttogta,majd kiugrott az ablakon és eltűnt a szemünk elől.Nem mozdultam.Mintha szobor lettem volna,úgy álltam egy helyben.Hátrafordultam és apa szemébe néztem.

-Ugye jól tettem hogy elküldtem???-nyögtem ki és zokogva a karjaiba borultam.Szorosan magához húzott,és erősen szorított.Beletemettem arcomat a mellkasába.Szükségem volt szeretetre.Legalább egy csöppnyire.

-igen Nessie...jól tetted...-simogatta meg a hajam apa.

-Nem tudom elhinni hogy a farkasok ilyet tettek...de ugye...ez nem biztos...?Nem hiszem el...!!!

-Nessie...semmi sem biztos.De ott vannak a bizonyítékok!

-Persze...értem én.-mondtam és elhúzódtam apától.-megyek és felhívom Josht.Valakivel beszélnem kell!

-Ja igen.De erről lenne még egy kis megbeszélni valónk.Biztos hogy jó ez így hogy ezzel a fiúval vagy?-kérdezte apám óvatosan.

-Igen.Azt hiszem...nem akarok egyedül lenni...

-Szereted őt?-kérdezte hangsúlyosan.

-Nem is tudom...azt hiszem...

-Nem vagy valami meggyőző...de menj és hívd fel!

Kimentem a szobából a telefonhoz és tárcsáztam a számot.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés