Mikor magamhoz tértem,először nem emlékeztem semmire.Edward arca jelent meg előttem homályosan,aggódó tekintettel nézett le rám.Mikor kinyitottam a szemem,azonnal ott termett mellettem,és felsegített:

-Jól vagy,Bella?-a hangjában csengő zavart először nem tudtam mire vélni.Körülnéztem,és hirtelen megpillantottam a kimonós lányt.Minden eszeveszett gyorsasággal kezdett pörögni a fejemben.Edward elmegy,itthagy engem,és elveszi őt.Persze,valahonnét mindig tudtam,hogy egyszer eljön ez a nap.Edward olyan csodálatos,olyan tökéletes,én meg…Mit adhatnék én neki?Ráadásul minden mellettem töltött óra gyötrelmes önmegtartóztatást jelent a számára.És ez a lány…Annyival jobb,annyival több nálam.Sokkalinkább megérdemli Edwardot,mint én.Megint zokogni kezdtem,Edward gyengéden ölelt magához.Én meg csak szorosan hozzásimulva szívtam magamba a hangját,az arcát,az illatát.Istenem,hogy fog nekem fájni,mikor később felidézem majd őket!A szemem sarkából láttam,amint a lány tekintete homályosan függött Edwardon.Valószínűleg rosszul esett neki,hogy Edward jobban kötődik hozzám,mint hozzá.Persze,hiszen szereti!Hirtelen nagyon megsajnáltam őt.Olyan,mint én!Ő sem érti,miért szeretik,vagy miért nem szeretik.Mikor szomorú tekintete rám tévedt,tekintetünk találkozott egymással.Pillantása megkeményedett,jegessé vált,de már nem tudtam őt gyűlölni ezért:Persze,hogy utál.Hogyisne utálna?Elmartam előle élete férfiát.Habár,hivatalosan Edward amúgy is az övé…De ha kényszerből van vele az egész biztos nem ugyanaz,mintha önszántából tenné!Biztosan fáj szegény lánynak.Edward felállt,és felsegített engem is.

-Elmegyünk.-a hangja dühös volt,de az arca kifejezéstelen.A szemében azonban kétségbeesés bujkált,amitől én is megrémültem.

-Azt nem!-a lány hangja hisztérikusan csengett,irracionálisan magasan visszhangozták a falak.Felültem a kanapén,ő pedig egy pillanat alatt előttem termett.-Mi van ebben a ribancban?!-a hajamba kapott,tökéletesen manikűrözött körmeit csak most láttam először.De mielőtt alaposan megtéphetett volna,Edward már el is lökte tőlem,és védekező pozíciót vett fel előttem.A többi Cullen szintén körbeállt engem.A lány ha tudott volna,valószínűleg zokogott volna.

-Miért?Miért nem vagyok neked elég jó?!-már  Edward karjába csimpaszkodva kérlelte-Könyörgöm,Edward,Könyörgöm!Annyi évet vártam rád,és ez a hála?!

-Az az egyezség már nagyon régi.Igazad van,valóban nem emlékszem sem rád,sem erre az alkura.De száz évig egész biztosan nem maradhatott érvényben.-magabiztosan lerázta magáról a lány karját.Ettől megnyugodtam.De csodálatos,hogy ilyen éles esze van Edwardnak!

-Tévedés.-Edward mellkasából morgás tört fel-Az egyezség korlátlan időre köttetett.Hacsak én úgy nem kívánom,felbonthatatlan.Igazán nem akartam ezt,de…-közelebb lépett hozzám,végigfutott rajtam a hideg-Ha nem engedelmeskedsz nekem,elintézem a kis kurvádat.Egész Kína vámpírseregét rászabadítom!Vagy…-Edward már képtelen volt bármit mondani,most,hogy engem fenyegetett már nem merte magára haragítani-vagy akár engedelmeskedhetsz is nekem,és megkíméled a ribancot meg egész Kínát a balhétól.Rád bízom a döntést.-Edward leült mellém,de nem nézett rám,szemét dühösen összeszorította.kétségbeesetten rántottam meg a karját,de nem nézett rám.

-Edward,ne!-a könnyek ismét utat törtek maguknak,hangosan zokogva könyörögtem neki-Ne tedd ezt!Ne hagyj egyedül!-a hangom elfúlt,már egész magamra húztam.Nem állt ellent,de rám se nézett,hozzám se szólt.Felállt,és előrelépett.Én nem engedtem el,nem akartam elengedni,így utánamentem.Váratlanul megszólalt,hangja színtelen volt:

-Rendben van.

-Mi?!Ne,Edward,James elől is megléptünk,és alig esett bajom,Edward,nem lesz se—

-Alig esett bajod,Bella?!-kiabált rám,amitől kicsit megszeppentem.Egészen dühös volt,minden csillogó foga látszott,miközben mérgesen vicsorgott rám-Alig?!Majdnem meghaltál!Miattam!Komolyan gondolod,hogy hagyni fogom,hogy ez ismét megtörténjen?!

-Jól döntöttél.Hívunk egy taxit,a repülő hamarosan in—

-Edward,megígérted!Megígérted,hogy mégegyszer nem hagysz el!-zokogtam-Ne tedd ezt velem!Abba belerokkannék!

Megfordult,rám nézett.A lány nagyon  rossznéven vette,hogy nem vele foglalkoznak.Edward megölelt,de nem szólt.Lehámozta magáról a karjaimat,minden bizonnyal meg sem érezte,milyen görcsösen kapaszkodtam belé.

A többi Cullen semmit sem tett.Miért?!Könnyes,kétségbeesett arcal fordultam a szintén kétségbeesett családtagok felé.Nem tudnak.Nem tudnak tenni semmit.Sírva néztem Edward után,aki csak úgy,minden csomag vagy pénz nélkül elindult a lány és testőrei után.Az ajtóban még visszanézett rám.A tekintete üres volt,fájdalmas.Csak annyut mondott:

-mé látjuk egy mást,Bella.Ne sírj-erőltetetten elmosolyodott-Ne csinálj őrültséget.

Ugyanezt mondta,mikor először elment.Ugyanezt,és magától akkor sem jöztt vissza.Egyedül maradtam.Elment.Lassan fordultam Alice és Carlisle felé,ők léptek mellém először:

-Nem fog visszajönni,ugye?-Alice bátorítón megölelt,Carlisle pedig sokatmondón félrenézett.nem fog.Soha többé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés